Pyrogate blogja

EB a helyszínen, avagy on tour VARSÓ

Pyrogate | 2012.06.21. 01:14 | kategória: kalandor

Nos, a varsói ötlet nem tudom már hogy jött, de amikor megtudtuk, hogy közel van, akkor azért már halványan gondoltunk rá, ám még 2 hónappal ezelőttig is max 1-2%-ot adtam volna az utazásra. Aztán hirtelen egy Fradi meccs előtt ültünk a Népligetben, feljött az ötlet és onnan hirtelen felgyorsultak az események: öten lettünk az útra, kinéztük a repjegyet, kikalkuláltuk a költségeket és szállást foglaltunk. A repülő volt a legfontosabb, hiszen kb. minden második nap repült ki WizzAir, ám teljesen más árakon. Próbáltam úgy kalkulálni, hogy egyik nap meccs legyen ott, így lett az orosz-görög, illetve aznap a továbbjutásról is döntő lengyel-cseh, igaz pár km-rrel arrébb, de gondoltuk, hogy a fővárosban azért sokakat érdekel ez a meccs is. Emellett a hétvégét akartam kinézni, és nem elég közel az államvizsgámhoz, szóval ez lett az ideális nap. 3 napra mentünk, 2 éjszakával, bár az autó, busz és vonat is szóba jött, ez volt a legolcsóbb és a leggyorsabb is. A szállássál majdnem befürödtem, mert mindegyik elég drága volt, az olcsónál meg olyan előleget kértek, ami nélkül a foglalást el sem kezdik intézni, szóval furcsa volt a helyzet, így végül maradt a bungalow, ahol nem lehet tönkretenni semmit (ez nem jött be amúgy:D).

Na jó jöjjön az a rész, ami igazán érdekelheti az embereket: kint elég sok segítő ember van, jól beszélnek angolul és általában tudnak is segíteni, bár hamar rájöttünk, hogy a mi gondjaink mások lehetnek a normál turistáknál, azért megértettük egymást. Tudni kell Varsóról, hogy egy metrójárata van, de van villamos, busz és csomó elővárosi vasút, ami átszeli a várost (!), így ez is metróként funkcionál (van, ahol a föld alatt megy). JElenleg épp egy bevezető autópálya és metró épül (a kettes számú), láthatóan ezzel csúsztak, de nem volt belőle probléma végül. Egyik járat sem volt zsúfolt, pedig 20 000 orosz volt szombaton a városban.

Jegyet mi nem vettünk, csak egyszer, akkor is 50%-osat, annak ellenére, hogy pár embernek diákja sem volt, vagy csak a magyar. Az ellenőr angolul beszélt, készséges volt, de gondoltam, hogy nem büntet meg:) A buszokon meg nem találkoztunk eggyel sem, de a villamosokon láttuk, hogy vannak. Ezzel nem is utaztunk, pedig a jegy egyébként nagyjából 200ft, de kell a pénz sörre. A buszok légkondisok, elektromos kijelzősök (bár nem mindegyik), azért összességében egy fokkal jobbak, mint itthon.

A campingből bementünk egy vásárlás és némi alkohol elfogyasztása után/közben a városba, ahol egyből felhőkarcolók látványa tornyosult elénk - oké tudom ez nem a gazdagság elsőfokú jele, de azért impozáns és lengyűgöző. És na, gazdagnak is tűnt egyből a város:) (nem azt mondom, hogy ide is kellenek ezek az épületek, de tényleg azt mutatja, hogy hello, ez nyugat, ide van pénz befektetni). Egyből a FAN ZONE-ba mentünk, ami a szovjetek által épített Kultúra és Tudomány palotája előtti parkban/téren volt (ez most Varsó egyik jelképe, holott pár éve le akarták rombolni, mert szovjet). Egyik társunk szerint olyan, mint amerikában az a valamelyik híres épület "az empire state building, nem?". Nem, de azért szép.

A FAN ZONE bazi nagy, bár először egy kis utcába kerültünk, ahol volt két kivetítő és egy lelátó, mondom ennyi? Aztán csak megtaláltuk a hatalmas teret. Most csak lézengtek, svéd-angol volt, de így is lehetett 20-30 ezer ember. A sört TOKENekkel lehetett kérni (2 euróért átszámítva), amire másnap baromi sokat kellett sorba állni. ÉS nem is gyorsította meg nagyon a kérést, legalábbis, amikor 180 000 ember volt bent, akkor így is 20 percet álltunk sorba. Bár aláírom, enélkül 1 óra is lett volna. A helyiek szerint ez a 600 ft körüli összeg (560 egészen pontosan zlotyiból számítva) drága a sörre, szerintem elég normális ilyen helyen (buliban több volt).

Aznap viszonylag csend volt, pár svéd szurkoló nyomta a rigmusokat, az angolok csendben voltak, valszeg helyiek voltak angol mezben...Mi viszont éltettük a magyar válogatottat, ugráltunk, ordítottunk, mindenki minket nézett, még valami TV is odajött felvenni az eseményt. Hiába no, ha kijutunk, ha nem, mi mindenhol ott vagyunk! Meccs után mindenki szimplán hazament, semmi probléma nem volt, svédek is pacsiztak az angol szimpatizánsokkal. A buliban később egy franciával is összefutottunk, nem tudom mit keresett itt, egyedül.

Másnap azért keményebb dolgokra számítottunk, igaz, a nap közbeni hangulatról lemaradtunk, mert elkezdtünk iszogatni és hát...mindegy, 5-6 körül jutottunk be a városba, elég nagy tömeg volt már ekkor. Főleg lengyelek voltak a FAN ZONE környékén, így elindultunk a stadion felé. A busz ott tett le épp, be kell valljam, nekem nagyon tetszett kívülről az épület, főleg ezek a "tüskék" tetszetősek benne. Itt már jó pár orosz és még több rendőr volt, csomóan árultak jegyeket, általában dupla áron, de már összesen nem volt annyi pénzünk és a másnap még hol volt...Lehet be sem engednek ilyen "józanul":D

Találkoztunk Darth Vader nagyúrral is, aki pénzért fotóztatta magát, lekaptam messziről ingyen. Köcsög!:D Aztán elindultunk visszafele a fan zone irányába, mert kiderült, hogy nem jár már semmi és azért már olyan sok idő nem volt a mérkőzésig. Na most ez volt vagy 2-3 km és végig jöttek szembe az oroszok, mint az állat, rengetegen voltak. 3-4 méterenként rendőrök vigyáztak a rendre, de nem volt mire, a ruszkik főleg csendben voltak, mi viszont elkezdtünk lengyelül énekelni (amit pár órával előtte tanultunk - polska, bialo cherwonyn - fehért és pirost jelent a két szó), amire páran csatlakoztak (sok lengyel mezes ment be a stadionba) és az oroszok meg vagy rákontráztak, vagy pacsiztak. Jöttek szembe folyamatosan, de mindenki nagyon türelmesen, békésen. Görögök is voltak páran, de a lengyel-orosz mögött minden 10. volt ilyen mezben.

Bent a zónában már rengetegen voltak, álltunk egy 20 percet tokenért, majd ugyanennyit sörért és leültünk a lépcsőre, ahonnan nem lehetett látni semmit egy belógó sörös sátor miatt. A lengyelek szurkoltak, énekeltek, bár nem volt olyan húdenagy hangulat, érezhető volt a feszültség is. A söröknél verték is egymást, mindenki nagyon rá volt izgulva a nedűre:) Aztán kikaptak sajnos, de mindenki rendezetten vette tudomást a vereséget és szépen elsétáltak. Később jöttek ki az oroszok a stadionból, de ők is szomorúak voltak, szóval nem alakult ki semmi csetepaté, szerintem ha örömmel dalolászva érkeznek meg, akkor azért más lett volna a helyzet. Igaz, rengeteg rendőr volt, látták a pár nappal korábbi fellépésüket és azt is tudták, hogy elég sokat kapnak bármiért is, szóval talán ez is magyarázhatta a békét. Mindenesetre mi elindultunk a sétálóutca felé, ahol csomóan voltak, főleg csendbe, de a szurkolásunk hatására azért megjött a hangjuk (amúgy egész nap csak mi tüzeltük őket, nem értem miért nem nyomták jobban). Pár lengyelt a "rosiczky is homosexual" nótával próbáltam jobb kedvre deríteni, igaz, nem ő ejtette ki őket, de én a meccsből nem sokat láttam:D

Egy biztos, nagyon jó volt a hangulat, hatalmas a tömeg, mindenfelé voltak azért éneklések, rengeteg nemzet (magyarokkal is találkoztunk, franciák, svédek, eltévedt írek, angolok, oroszok) fiai ott voltak, szóval én csak egyet mondok: 4 év múlva Franciaországba! Aztán ha minden jól megy 18-ban jöhet Oroszország és a VB:))

A képeket nézzétek meg, mert az jó, meg felnyomtam egy videót, ahogy szurkolunk!

pyro

Utolsó módosítás: 2012.06.22. 15:51

Ez itt az én hazám

Pyrogate | 2011.08.20. 16:09 | kategória: írás

Több tízezer ember ordít, hangjuk morajlik a stadionban, aztán egyszer csak, mint amit elvágtak, vége szakad. Ismerős dallamok szólalnak meg a hangszóróból, recsegve csendül fel a himnusz. A magyar himnusz. Kezemet a szívemre teszem, szememet becsukom és várok, hogy rázendítsen a tömeg, átfusson rajtam az \"az érzés\", átjárja testem és érezzem: jó itt lenni. Jó magyarnak lenni.

Mindig is ez volt a vágyam: azért kezdtem focizni, hogy egyszer felhúzzam majd a címeres mezt és abban rugdossam a gólokat, kijuttatni a vb-re a válogatottat és persze megnyerni azt. Nem tudom, nektek milyen álmaitok voltak, én ilyen gyerek voltam, többször is lejátszottam a fejemben, ahogy kezdőként ragasztok 3 gólt az ellenfél hálójába, majd megsérülök - kell a dráma -, és mire a következő meccsen az ellenfél elbízza magát, hogy a csapat legjobb játékosa nem játszhat (hiába, gyermek ábrándok, még jó), akkor a 87. percben pályára lépek és bicegő lábbal gyönyörű gólpasszt adok (azért ne legyen a teljes dicsőség az enyém!), majd 2 perccel később a kapust is kicselezve, hidegvérrel bevágom a mindent eldöntő találatot, és ezzel 2-1re megnyert találkozón elhódítjuk a VB-trófeát, majd a magyar zászlót előkapva futom a tiszteletkört.

Szép álom, tudom.
Gyerekként imádtam augusztus 20-át. Mindig vittem ki az általam készített hurkapálcára rakott papír piros-fehér-zöld zászlót. Imádtam a színeit és imádtam ezt az ünnepet is. Én nem tudtam akkoriban, hogy mi, ki a magyar, mik a hagyományaink, milyen ételeink vannak (vagy söreink:)). Viszont minden piros-fehér-zöldbe volt öltöztetve, és én imádtam így végigsétálni az utcákon. Jó érzés volt magyarnak lenni, pedig csak egy kis pöttöm gyerek voltam, aki az egészből sokat nem fogott fel.

Persze tudom én, hogy nem ez a nép az etalon. Egy kis ország vagyunk Európa jelentéktelen szegletében. Nem mi vagyunk a legerősebbek, legszebbek, legkedvesebbek, legkulturáltabbak, legboldogabbak, legösszetartóbbak, legokosabbak, legjobb sportolók, legjobb apukák, anyukák, anyósok, barátok, testvérek, ivócimborák. Nagyjából semmi pozitívban nem járunk elől. Szeretünk panaszkodni, sőt, ez a lételemünk, valamiért nem tudjuk elviselni a \"jóságot\", ha nincs ellenfél, akkor is kreálunk magunknak. Emellett pedig imádjuk az általánosításokat, mint ezt is.

Ha baj van, akkor azért össze tudunk fogni, nagyon sokáig tűrünk, de ha ellen kell állni, akkor a végsőkig kitartunk. Ha sumákolásról van szó, a magyarnál jobban senki sem találja meg a kiskaput, kerüli meg a szabályokat. Nagyon sok baromságot beszélünk, irigykedünk, fröcsögünk, sírunk, röhögünk. Furcsa egy nép ez, a többi nép számára olyan érthetetlen, mint amilyen maga a nyelvünk. A külföldiek szerint a magyarok \"őrültek\". Lehetne még sorolni a sztereotípiákat, lehetne moralizálni, hogy mennyi hülye van itt, meg mindenféle szokásos negatív dolgot. Mert abban kurva jók vagyunk és persze még saját országunkat sem tudjuk szeretni igazán. Ha a világ legerősebb, legnagyobb állama lenne, akkor sem. Az egész Föld nem lenne elég. Ez van, kéremszépen.

De tudjátok mit?

Rengeteg országban jártam már, ettem fish&chipset Angliában, barangoltam a Skót felföldön, táncoltam a spanyol csajokkal a tengerparton, ittam finnekkel vodkát (nyertek), üldögéltem a sötétzöld erdőkben Svájcon, bringáztam Lichtensteinben, sétáltam Monacoban, hűsőltem Szicíliában, plusz láttam rengeteg gyönyörű épületet, tájat. Szép képek az albumba, egy like a Facebookon.

De amikor akárhonnan hazajövök, és tudom, hogy ez nem olyan szép, nem olyan gazdag, nem olyan boldog, de az én hazám. Meglátom a Citadellát, átmegyek akármelyik budapesti hídon, leülök a rakpartra, sétálok a Gellért-hegyen, Margitszigeten, vagy csak kinézek az ablakon, akkor tudom, hogy ennél jobb helyen nem is lehetnék. Talán csak ott, a kezdő tizenegybe a VB-döntőben. De az már álom marad.

Mindenesetre most megyek, megiszom pár sört, szidom a kormányt, elköltöm fél-havi jövedelmem, megnézem a parasztvakítást és valami ismeretlennel megfejtem az élet értelmét, élvezem a friss budapesti levegőt, lépkedek a sok ember lábán, nyomorgok a villamoson, buszon, de majd a tűzijáték végén, ha felcsendül a himnusz, akkor becsukom a szemem és ott leszek a stadionban. A tömeg morajlik és együtt skandálja:

\"Hajrá Magyarország!\"

Az a pillanat

Pyrogate | 2011.07.24. 13:26 | kategória: írás

Mi a legszebb pillanat az életben?
1
A naplemente, mikor a közelgő vihar vörösre csipkézi az ég alját, a nap halványuló sugara simogatja az arcodat és aranyozza be a napodat? Elcsépelt, klisés, bár valóban gyönyörű tud lenni. Képek, videók ezrei örökítették már meg, nekünk agyunkba égve él az emlékezetünkben. Szép, valóban.

2
A tökéletes pillanat, amikor a zene lágy dallamai a füleden keresztül érintik meg a szívedet és velük lüktetsz te is? Amikor végignézel a tájon, a dombokon, hegyeken, vagy épp a talpad alatt hullámzik a tenger, esetleg hömpölyög a tömeg és te hallgatod azt az isteni muzsikát és közben máshol jársz, talán a fellegekben, és igen, érzed, hogy most boldog vagy.

3
Amikor igazán szabad vagy? Mindegy, hogy mitől, mindegy, hogy hogyan. Repülsz, állsz, futsz, ülsz, mind1, lényeg, hogy határok és a tested parancsolása nélkül. Amikor úgy érzed, kitöltenéd legszívesebben az egész univerzumot. Ha még épp nem váltál vele eggyé.

4
Hosszú, küzdelmes és igazi erőfeszítések árán szerzett eredmény, elismerés? Tudod, hogy mennyit tettél bele, visszagondolsz az útra, ami mögötted áll, de büszke vagy, hogy megcsináltad. Révbe értél. Tiéd a világ!

5
Amikor ráeszmélsz, mennyire jó minden, amikor lelkesedsz valamiért, vagy várod a holnapot. Vagy csak egy kis siker, egy születés, jó hír, győzelem, szenvedés vége, felszabadulás, akármi. Tudjátok miről beszélek, igaz?

Vannak gyönyörű pillanatok, amiket soha nem felejtesz el. A legjobbak.
Hunyd be most a szemed és idézz fel egy ilyet! Gyerüüünk, menni fog.

Én is így teszek, és remélem, mikor kinyitom, valóban ott lesz az a gyönyörű kék szempár, melyben oly sokszor elvesztem már.

Amiért érdemes élni.
A legszebb pillanat.

A francia oroszlán

Pyrogate | 2011.01.22. 23:56 | kategória: kalandor

Hölgyeim és uraim, gyerekek, trollok és egyéb lények!
A nagy dome cirkusz bemutatja a gall kakas és a vérengző oroszlán küzdelmét, azaz mai bejegyzésben Lyon kerül terítékre, mely Franciaország harmadik legnagyobb városa - Paris, Marseille után -, 500 000 lakossal (úgy mindent egybevéve kb 1,5 millió ember lakik itt).

De miért Lyon? És mi köze van az oroszlánhoz?

Colonia Copia Claudia Augusta Lugdunum volt eredetileg római nevén, a lungudum jelentése pedig 'A fény hegye'. Ebből kiderült, hogy van egy domb a közepén, ide építkeztek a tökös rómaiak. Lyonná a középkorban avanzsált, gondolom franciásítottak, mert nagyjából semmilyen forrás nem utal a névváltoztatás okaira. Mindenesetre ahogy az angolban, úgy a franciában is 'lion' az oroszlán, tehát minden bizonnyal az állatról kapta a nevét. Címerállata emellett több köztéri szoborban is életre kel. A város csapata pedig igazi 'oroszlánkirályként' 7x hódította el francia bajnoki címet. Egymás után, persze, és mindezt a 2000-es években. Előtte sok sikerélményük nem volt, de ez más tészta.

Miért olyan érdekes ez a város, hogy ide is elmentél?

Például azért, mert a világörökség részévé nyilvánították a belvárosát, ami azért nem kicsi, ráadásul itt van Európa egyik legnagyobb tere, a Bellecour - szimplán méretei alapján Franciaországban csak a harmadik (62000 m2, összehasonlításképp: 56-osok tere 36 500, Erzsébet tér 43 200 m2.), viszont ez a kontinens legnagyobb 'tiszta', azaz tereptárgyak nélküli tere. Mondanám, hogy egy baszott nagy beton terület, de nem. Salak :) (ha meg akarod nézni a listát, itt teheted)
Emellett vannak római kori emlékek, Eiffel torony mása, rengeteg reneszánsz épület, középkori zeg-zugos városrész, és egy elég furcsa templom, ami a fő látványossága. Sőt, itt találkozik a Rhone és a Saone.

Ilyen van Szegeden is. És tényleg csak fél millióan lakják?

Ja, pedig pl. 1920-ban még 700 000-en éltek itt. Csak aztán jött az urbanizáció, meg világháború is volt közben.

Jó, de attól még azok lyoniak, akik a 'külvárosokban' élnek, nem?

Hát, maga a várost 9 részre osztják (csináltam grafikát, ahol a piros külső körről van szó kb, ott vannak a kerületek számai is), amit elég komolyan vesznek városvezetésileg, de nyugi, nem kérnek útlevelet, ha elhagyod a közvetlen várost. Mondjuk akár tehetnék is...

Hogyhogy?

Nos, a 60-as években rengeteg algériai bevándorló érkezett ide, és a színes bőrűek aránya azóta csak nőtt. A városban is rengeteget látsz, de ők inkább a külvárosban laknak. Kocsival érkezve a városba elég különleges látványt nyújtott a bevezető szakasz. Nehéz leírni...Egy kiragadott példa - nem azt mondom, hogy általános - , de a piros lámpánál előttünk szállt ki pár hatalmas fekete srác a kocsiból, elkezdtek egymással üvöltözni, előkerült a baseball ütő, aztán ment a kergetés. A parkban azonban az üldözött rokonai voltak, így gyorsan vissza, padlógáz, át a piroson. Na mondom, megérkeztünk:)) Mondjuk a város maga elég rendezett volt. A belvárost, főleg az unescos részt tartalmazza a belső kör az előbb linkelt képen.

Úgy halottam van metró is Lyonban.

Van, 4 darab. Az egyik önműködő, de a többiek se lehetnek túl régiek. Ezen kívül 4 villamosjárat van (amik a Combinonál azért modernebbek), parkosított sínpárral. Elég fasza. Csak azt nem értem, hogy miért megy 3 metró a bal oldalon, egy pedig a jobbon. Nyilván van ennek is oka. Amúgy itt láttunk olyat, hogy egy csajszi a végállomáson beejtette a papucsát a metró aknájába, amit a hős francia barátja próbált kihalászni a kezével. Vannak megoldások, ahol a fal mellett közvetlenül vezetik az áramot, nos, az nem vezetett volna túl sok jóhoz, és valószínűleg én sem írom e sorokat ilyen nyugodtan, miután láttam valaki elégni. Szerencsére hamar jött a peronőr, és - áramtalanítás nélkül - egy kampós tárggyal kiszedte a papucsot. Kb fél perc múlva jött a metró. Nem félnek ezek sem.

Hát nem úgy tűnik. Lyon nekem csak a fociról volt ismerős, de úgy látszik vannak ott érdekes dolgok.

Ne is mondd. Itt éltek a Lumiére fivérek és készítették a történelem első filmjeit. Sőt, az Interpol és az Euronews főhadiszállását is ide építették. Sok fesztivált tartanak a hegyoldalban lévő hatalmas római színházban, lehet gyönyörködni a kilátásban, sétálni a kellemes éghajlatú, reneszánsz utcákban, illetve utazni a két (amúgy főleg a hegy belsejében menő) siklón, meg azért ha lehet, kimennék egy jó kis BL meccsre is. Sajnos nyáron nem volt bajnokság. Azért nem véletlenül lett a világörökség része ez a hely, de 1, max. 2 napot elég eltölteni itt. Hangulatos város.

És utána átruccanni Bordeauxba?

Na igen, az a következő bejegyzés témája.

Esetleg képeid vannak?

Naná, mégis mit gondolsz:)
ITT NÉZHETED MEG ŐKET, bőséges kommentárral, linkekkel, mindennel.
Ha érdekel több info, itt a wikipedia link is: ENG / HUN:)
Jó utat!

pyro

Utolsó módosítás: 2011.01.23. 00:00

Pc Dome nosztalgia - hosszú chat logok éjszakája

Pyrogate | 2010.12.21. 13:59 | kategória: 10

Az előző részben ott fejeztem be, hogy egyre többen kezdtek írogatni, aminek a legnagyobb hátulütője az lett, hogy megjelentek olyan egyedek is, akiknek nagyon nem kellett volna. A korábbi kis beszélgetések, egy-két pörgős topic mellett először jelent meg a flood, az off-topic és a több topicban párhuzamosan tartó anyázás. Megjött egy "új generáció", akik nagyon le voltak maradva a régiektől levélszámban (és ez akkor nagyon is respectnek számított), ezért minél gyorsabban próbáltak termelni. Bevallom, én is ilyen voltam, de hát mit vártok egy 13 éves gyerektől egy olyan korban, ahol az interneten még ennyi "etikett" sem volt, sőt. Ha pedig egy gyerek előtt kitárul a kapu...Kinyit újakat is.

Jöttek tehát a srácok (Baboy, Pete Croft, én is), akik próbáltak minél több témához hozzászólni egy adott nap alatt. Dino pl itt akadt ki, de szerintem ez nem az első volt számára...A topic indító hozzászólás sok mindent elmond:

"Figyeljetek ide egy kicsit! Ez egy fórum, nem pedig chat, megkérnék mindenkit, hogy ne itt cseverésszen másokkal (a mostanában elszaporodott 1-2 szavas vagy csak smileyt tartalmazó levelek tömkelege inkább ilyen stílust képvisel).
Örülnék (és azt hiszem, ezzel nagyon sokan vannak velem egy véleményen), ha a PC Dome fórum nem egy értelmetlen levelekkel és hülyeségekkel teli fórum lenne, ahol normálisan lehet játékokról és egyéb témákról levelezni.

És még valami: ha valaki egy témába több levelet ír egyidejűleg, akkor azt inkább egyetlen levélbe foglalja össze, ne külön-külön irogassa be. "

Ez volt tehát az a korszak, amikor még nem voltak moderátorok, nem voltak trollok, csak szimplán itt élte ki a világát mindenki. És ugye nem volt PM, tehát sokszor teljesen off-témák alakultak ki, akárhol. Baromi idegesítő volt. És még ehhez hozzávesszük, hogy a régiek mennyire nem bírták az újakat, hát elmondhatom, hogy voltak itt viták. Törlésre meg nemigen került semmi, annyi ideje Dinonak egyedül nem volt. De ahogy a világban mindenhol, itt is végül szép lassan - inkrementálisan, azaz lépésről lépésre - fejlődött a fórum és kivédtük ezeket, hogy mostanában már egy békés sziget legyen a Pc Dome:)

Na de a chat egyre idegesítőbb lett, ezért végül a domeosok maroknyi csoportja megalakította a gyaloglo chaten (létezik még???) a Dome szobát. Mivel ez nem volt állandó szoba, és akkoriban nem is lehetett ide regelni szobákat, ezért az lett az @ (szoba modi), aki megnyitotta a szobát, ill. akinek az adott személy adott utána. Moderátornak lenni pedig mindig jó, szóval folyamatos harcok dúltak a szoba nyitásáért, majd ha lemaradt az illető, akkor a nyalásért, hogy kapjon magának. Utána pedig lehetett rugdosni kifelé az embereket. Ennek is volt egy szépsége, gondolom (én azt hiszem ritkán lettem op, talán Ghoost adott nekem néha-néha).

Szóval július környékén The Lord, Ghoost és egy-két kevésbé aktív fórumozó elkezdte a chatet, ami mögé állt Dino, így lett állandó a szoba. Állandó opokkal, csak hát persze ez sem volt konfliktusmentes. Így aztán a vége az lett, hogy először folyamatos chat logok kerültek a fórumba (egymás anyázásával), majd később amolyan szakadár Real Dome szoba is alakult (ami ugye megint nem volt állandó). A két csoport pedig folyamatosan fikázta egymást, legtöbbször persze a fórumon, ami nem tett jót neki, főleg azok unták, akik nem jártak chatre. Pl. itt is megy bent a háború.

Hogy aztán mi lett a vége? Gondolhatjátok...A szobának befellegzett december környékén, pedig akkor már én is elég aktív voltam. Jött utána a régi ideiglenes, a szidások folytatódtak, Pete Croft belelendült az álneveivel, mentek a viták, majd egy idő után mindenki abbahagyta a chatelést. Dino később csinált "házi chat-et", azaz volt itt a fórum felett egy kis alkalmazás, de azt nem látogatta senki. A fórum viszont kezdett rosszabb lenni, aminek az eredménye a modik kinevezése lett. De ez már egy másik korszak másik története.

csak pár húzónév a chatről: faba, Skiper, Freak, nood, ghoost, lord, pete, aryx

Folytatódik!

Milyen volt szőkesége? 10 év a Dome-on. I. rész

Pyrogate | 2010.12.11. 16:27 | kategória: 10

Kb egy hónap múlva elérem az első X-et, a tizenévesek kategóriájába tartozom majd. Normál esetben itt kezdődnek a testi elváltozások, de szerencsére ezen már túl vagyunk. Maradt tehát a tizedik születésnap ünneplése, tíz év, amit itt töltöttem el. Nem csöpögésről szólna a bejegyzés, meg nem is amolyan 'azok a régi szép idők' jellegű nosztalgiázás, inkább csak kíváncsi vagyok, hogy ti hogyan éltétek meg ezeket az éveket. Hogy ki mire emlékszik? Illetve, hogy kinek tudok újat mondani...Mert azért vagyunk még páran itt elég régóta (pl. Z-Master, Ghoost, Eric, Aryx ill. természetesen a Dome csapat, de jelentkezzetek nyugodtan ha közel jártok az X-hez!), de rengeteg az új arc és annál is több az olyan felhasználó, aki azóta a kibertér más dimenzióiban éldegél - nélkülünk.

Mi is a Dome? Szánalmas-e, hogy erről valaki bejegyzést ír, hogy valakinek úgymond ennyire az élete része egy ilyen virtuális dolog? Hiszen ez csak egy fórum, lehetne mondani, és ez így is van. De azért ne becsüljük túlságosan le a jelentőségét, hiszen - ahogy már többen is leírták előttem, pl. LM - ez egy fontos közösségi élményt adó elfoglaltság, és amennyiben nincs jelentős túlsúlyban a való élet mellett, úgy a fórumozás nagyon is hasznos. Az ember úgysem lehet minden percben valahol, valakivel, a gép előtt így szimplán tud olyanokkal is csevegni, akikkel valószínűleg soha nem találkozna. Multikultúrális diverzifikáció, mondhatnánk.

Azt se felejtsük el, hogy hála a Dome-taliknak (külön köszönet az elmúlt 3-4-5 évben szervező Barthezznek) ez a fajta virtuális élet egybekapcsolódott a valósággal is, mindemellett fontosabb barátságok is születtek itt, szóval talán mégis van értelme a Dome-ról hosszasabban értekezni. Persze az élet folyamatosan változik. Emberek jönnek, mennek, élvezik, megunják, másra csoportosítják idejüket, mást szereznek, másokkal tartják a kapcsolatot. Sokan olvassák a fórumot, sokan már azt sem tudják, hogy valaha írtak ide. Csak a saját példámat említem, én mindig benézek, de ritkán jelentkezek be, számomra mostanában nincsenek olyan témák, amihez hozzáfűzhetnék értelmes dolgokat. Meg annyira nem is érdekel már:) Mostanában más hoz mozgásba, ez van:). Tehát ha valaki elhagyja az oldalt, az nem jelenti azt, hogy szar a hely. Bár tény, hogy ettől nem lesz jobb, hiszen mindig kellenek a húzónevek. De majd lesznek mások :) És hogy ez mennyire igaz, az majd ebben a sorozatban remélem ki is derül.

Hogy ne csak amolyan fél-tudományos értékeléssé fajuljon a bejegyzés, egy kis nosztalgiázással zárnám a soraimat. 13 éves kis pöcsként kezdtem, amikor a legtöbb hozzászólással rendelkező egyén éppen, hogy átlépte az ezres határt (Mephisto). Éppen ezért ő számított akkoriban a "legnagyobb embernek", de amúgy más okból is sokan felnéztek rá: minden témában értelmesen tudott hozzászólni, a megnyilvánulásait élmény volt olvasni. Persze más idők jártak akkor, hiszen nagyjából naponta (mondjuk a nem számtech témakörben) 4-5 topicban volt maximum új hozzászólás. Tehát az ember nehezen szedte össze ezt a mennyiséget, persze én azért termeltem rendesen, most nem akarom lejáratni magam, de lehetne linkelgetni...REndszeresek voltak a 100, 200,500, 1000 hsz-es 'fordulók', amikor valóban ünnepeltük a győztest. Kis közösség, kevés emberrel, azonban volt annak is valami bája. Nem volt zenés témakör, se filmes, se konzolos, a nem számtech is csak nemrég jött létre az egyéb számtech témakörből. Az elején lehetett képeket is beilleszteni, aztán jött a homok skin, ami emlékeim szerint évekig megmaradt. Én imádtam:) Nem voltak modik, a Dome stábnál néha napokig kellett könyörögni egy-egy bannért, igaz, akkoriban valahogy a trollság is mást jelentett. De hát igaz is, 2001-ről beszélünk, az egész internet kultúrája más volt.
Hogy kik is fórumoztak akkoriban?
Mephisto, hering, The Lord, Death man, xeLaR, Ghoost, Capali, AriAmi (azóta Aryx :) ), jatfield, Raptor, seqesx, Piccolo, Ackbar Admiralis akikre mindenképp emlékszem a leges-legelejéről + GAGYI, az akkori nickem.


Szép kis idő volt, gyerekcipőben a Dome. Akkoriban a gyaloglo chaten találtam meg az oldalt, a címe is dome.gyalogolo.hu volt, ha jól emlékszem (legalábbis nekem úgy volt elmentve), az új korszak (mármint számomra!) ráadásul pont a chates idővel kezdődött...De ez már a következő téma lesz: A dome chat és annak szépségei.

Amennyiben vannak nektek is emlékeitek, osszátok meg nyugodtan!

ui: ebben a bejegyzésben egy kicsit hosszabban már elemeztem egy részét

Liechtenstein, a kis herceg(ség)

Pyrogate | 2010.09.19. 17:52 | kategória: kalandor

Kis ország Európa közepén; az egyetlen ország, aminek teljes területe az Alpok-ban található; a föld egyik leggazdagabb országa; akiket még mi is megverünk fociban; adóparadicsom; a Föld 212. "legnagyobb" országa"; a legtöbb (téli) olimpiai éremmel rendelkező ország a népességre lebontva - Ez mind-mind igaz az Auszria és Svájc közé beékelődő kicsiny kis hercegségre (bár igaz, hogy a legjobb csapata 4-0ra alázta az ujpestet pár éve:D). De vajon melyik az igazi arca?

München eső áztatta kocsmázása után tovább száguldottunk a földrész legnyugatibb országa felé, ám út közben úgy gondoltuk, hogy valószínűleg nem gyakran jutunk el eme kis ország közelébe, ezért megéri az a 40-50km kerülő. Ausztriába tehát újra átléptünk, hogy 30 km után már megint Svájcba kerüljünk (a Bodensee miatt a hivatalos út is átment volna a sógorokon). Innen pedig az autópályáról az egyik lehajtó vitt be a hercegségbe. Nagyjából olyan volt belépni, mint ha egy egyszerű városba vitt volna utunk - határellenőrzés talán soha nem is volt erre. Svájc felé a teljes határszakaszt a Rajna folyója jelenti, míg Ausztritól egy 2600 méteres csúccsal büszkélkedő hegység választja el. A főváros (és amúgy a legtöbb település) a folyó és a hegy közötti völgyben terül el, összesen 24 km(!) hosszan. Gondolhatjátok, mennyire nőttek ezek a települések külön - sok helyük nem volt rá:).

Még egy kicsit a száraz adatokat: Főváros Vaduz. És legnagyobb teleülés? Schaan. Igaz az 5000 fős fővárost csupán 700 fővel előzi meg. Az ország amúgy alkotmányos monarchia, II: Hans Adam uralkodik névleg (gyakorlatban fia, Alois vezeti a hercegséget). 25 főt választanak a parlamentbe és 4 párt küzd a szavazatokért. A kormányban 5 fő tevékenykedik és vezeti ezt a 33000 fős országot. Kicsit viccesen hangzik, amolyan "makettként", de valószínűleg nem működik rosszul. Svájci frankot használnak, főleg németül beszélnek és a téli sportokból, kerékpárútjaikból, turizmusból, az alacsony adók miatt (2x annyi vállalat van bejegyezve ide, mint ahányan itt élnek) a gazdaságból és amúgy fejlett iparából él (fogászati cikkek pl.).

Beérve a városba egyből elkapott az az érzés, ami leginkább az osztrák, vagy svájci falvakban szokott: sötétzöld fű, rengeteg virág, rendezett területek, csend és nyugalom. Mindezt szorozzátok meg azzal, hogy itt bizony tényleg rendkívül gazdagok az emberek. Autót max 1-2 éveset lehet látni, egyáltalán nem meglepő a Ferrari, de a csóróbbak is minimum 1-2 éves BMW-ben feszítenek. Hatalmas, mégse hivalkodó házak, teljesen üres városok. Vasárnap dél körül volt, tehát valahol érthető, de mégis olyan békésnek tűnt az egész. Közlekedési lámpák alig, mindenhol a körforgalom, teljesen élhető és életszerű hely. Valóban, mint egy kisváros. A főutcában aztán találkozunk élettel, az emberek sétálgatnak, túrákra indulnak a hegyekbe. Rengeteg prospektus, bringautakról, téli nyaralásokról és persze az ország büszke történelméről. A város felett magasodik a hercegi palota, ahonnan az uralkodó állítólag gyakran lemerészkedik az emberek közé, ugyanolyan üzletember, mint a lakók nagy része. A palota kertjében az ország lobogója jelzi: most is épp otthon van a herceg és családja.

A borús, felhős időben végül kikandikál a nap is, ülünk a teljesen tiszta főtéren, figyeljük a járókelőket és arra gondolunk, itt aztán el lehet éldegélni. Hát még ha ennyi pénzed is van...Ha pedig unnád a túrázást, biciklizést, sárkányrepülőzést, síelést, akkor is felcsaphatsz focistának, a helyi klubok ugyanis épp labdarúgók jelentkezését várják. Szállás és magas jövedelem biztosítva...

A képeket pedig nézzétek meg (20db), a többi helyről biztosíthatlak, hogy sokkal több lesz. Csak itt sok időnk nem volt sajnos.
Következő megállónk pedig a világörökség része, Lyon. Remélhetőleg nem hetek múlva:)

KÉPEK

pyro

Az első állomás - Európa egyik leghíresebb kocsmája

Pyrogate | 2010.08.31. 01:39 | kategória: kalandor

Melyik is ez? Mindjárt elárulom, addig is egy kis bevezető.

Volt nekem nyáron ugyanis egy három hetes nagy utazásom, mely során végigvezettem Európán keresztül, egészen a kontinens legnyugatibb pontjáig, ami Portugáliában van (lesz majd róla szó!). Persze nem közvetlenül, és nem egyszerre, hiszen az út csak oda 3200 km körül van, de azért összességében autókáztam olyan 8000 km-t. Fasza volt.

Képzeld csak el...Országok, tájak, városok változnak naponta akár többször is. Ezernyi, sőt, milliónyi autóval találkozol utad során, miközben végig a két elválasztó korlát között haladsz előre, rendületlenül. Hol kétszáz km/h közelében, hol normál tempóban, hol pedig a hosszú, végeláthatatlan kocsisor mögött állva. Minden egyes percben kilométereket haladsz, változik a táj, van, hogy átmész egy hegy alatt, vagy meglátod a tengert kikukucskálni a fák között, aztán hirtelen megint magasodnak a hegyek, majd laposodik a táj, egyre sárgul a vidék, eltűnnek még a bokrok is, kő és pusztaság lepi el a látómezőt. Kerülhetsz homokviharba, bozóttűzbe, hatalmas szélviharba, beláthatatlan zivatarba, vagy épp monoton, unalmas esőbe, hogy visszasírd azokat az órákat, mikor a nap szörnyen melegen égetett és a klíma sem igazán segített rajtad. Mennyi látkép, és közben mennyi figyelmet igényel minden egyes perc. Mert azért nem egyedül vagy az úton, ráadásul ahány ország, annyi vezetési stílus. A nap végén pedig ezer kilométerrel a lábadban, megérkezel egy új városba, új szállásra és elnyűve kortyolod a sörödet, amiről még csak nem is hallottál azelőtt soha. Hogy aztán másnap minden kezdődjön elölről. Nekem nagy élmény volt!

Na de húha, elkanyarodtunk. Első állomásunk ugyanis a sör egyik hazájába vezetett. Németország, sőőt, Bajorország. Igen, München.

A hely pedig nem más, mint a Hofbrauhaus (teljen nevén Hofbräuhaus am Platz). A története egészen 1589-ig nyúlik vissza, bár maga a hely 1607-ben épült (először). Azóta persze sok átalakításon ment át a második háborúban nagyrészt sikerült is lerombolni. Amúgy pedig Hitler is szerette a helyet, 1920-ban itt volt az első nagy gyűlése. Mindenféle egyéb történelem és érdekesség itt


Persze attól még, hogy régi, nem feltétlenül híres. Oké, csakhogy mindezek mellett az egyik legnagyobb is, hiszen 4 helyszínen körülbelül 3000 ember fér el. Ráadásul hétvégén tele is van...
Az alsó szint a a Schwemme, ahol 1300 ember fér el, azonban ez amolyan árkádos, "zeg-zugos" hely, csomó sarokkal, beülővel és mindenfelé tekergő, labirintus-szerű folyosókkal (videó).
Mindenhol szól az ének, ráadásul moccanni alig lehet, hiszen folyamatosan járkálnak az emberek kintről, hiszen ez a rész amolyan "múzeumként" is funkcionál Egy videó erről. Emberek mennek körbe-körbe és szippantják magukba a hangulatot (illetve a nagy része helyet keres). Kint van a 400 férőhelyes belső udvar (ezt sikerült jól megfogalmazni:) ) - sajnos ottjártunkkor épp esett, így a tömeg nem volt épp elviselhető a földszinten. Van az első emeleten egy elegánsabb, éttermesebb rész. A kajákról lesz majd szó, azonban itt rendes választék van, nem úgy, mint a többi helyen (ahol szintén lehet enni!).

Az igazi élmény azonban akkor ér, ha felmegyünk a második emeletre. Itt ugyanis egy hatalmas, 700 férőhelyes terem található, ami anno valami lovagterem, vagy bálterem lehetett. Itt az octoberfest sátraihoz hasonló hosszúkás asztalok nyújtóznak kb száz méter hosszan. A mennyezeten hatalmas freskók, míg a színpadon folyamatos az előadás. Általában bajor tánc megy, illetve annak a zenéje (nézzétek el nekem, de így pontosan nem tudom mi a neve:) ), néha azonban fellép jódlis néni is. Ha nincs éppen muzsika, csend akkor sem telepszik a teremre, ugyanis több száz ember beszél folyamatosan. Nagyjából a saját hangod se hallod, így ordibál is mindenki serényen:). Ráadásul biztos, hogy ül melletted valami színes társaság (ottjártunkkor szerzetes lovagnak öltözött angolok söröztek - nem, nem a show részeként, ezek ilyen hülyék).

Na igen, a kaja. Itt található a menü, angolul. Amit mindenki eszik, az a csülök. Ez a nevezetessége, és tulajdonképpen érdemes is ezt enni, mivel ipari számra készítik, ergo tuti nem kell rá várni. Nem kell mondanom milyen az, ha 700 vendég akar enni a szinteteken, és csak Neked készítenek másmilyen ételt. Amúgy elég káosznak tűnik a rendelés ennyi ember előtt, de minden pincérnek van egy "asztal-szelete", amit felügyel, és bár folyamatosan hozza a kaját-sört, azért száj nem marad szárazon.

Térjünk rá a sörre. HB, mi más lenne:) Az itteni, dobozos változat nekem annyira nem nyerte el a tetszésemet, de ez...ez más. Lehet inni barnát, meg fehéret, de a sztenderd világosat érdemes kérni - egy literes korsóban 7 euróért kapod meg. Oké, egy keveset fizetned kell az élményért, de szerintem megéri. Sok-sok kép a guglival.

Különlegességek: ha már megnéztétek a videókat, és a képeket, de még mindig nem győztelek meg arról Titeket, hogy IDE EL KELL JUTNI minden sör szerető embernek, akkor még egy pici ízelítőt adnék a hely pikantériájáról. Itt ugyanis megbecsülik a törzsvendégeket. Évekre előre lehet asztalt bérelni, ami azt jelenti, hogy minden héten adott nap(okon) ott ülhetsz a saját asztalodnál éééés - most figyelj - a saját korsódban kaphatod az isteni nedűt. Itt van a mostani lista.
Itt egy videó a helyről - amúgy ilyen pödrös szakállú emberekkel simán lehet találkozni, 1:56-nál pedig épp a saját korsódat mossák:)

És egy dolgot ne felejts el: "In München steht ein Hofbräuhaus, oans, zwoa, g'suffa!" megszólal ("There's a Hofbräuhaus in Munich—one, two, drink!"), akkor bizony emelgesd meg azt az amúgy kurvanehéz korsót, és koccints vele egy hatalmasat. Mert több százan tesznek így. Frenetikus látvány. Kb ilyen: ezt is szokták játszani amúgy.

Kocsival amúgy röpke hat óra...A legközelebbi Dome-tali helyszíne? :)

Utolsó módosítás: 2010.08.31. 01:48

Senki vagyok

Pyrogate | 2010.08.24. 03:23 | kategória: írás

- Senki vagyok!
- Gratulálunk!
Felállva tapsoltak. Tudtam, hogy ez egy jó nap lesz. Estére elállt az eső végre, így elindultam a Gyűlésre, amit már hetekkel ezelőtt elterveztem. Minden héten van, de eddig valahogy mindig el tudtam halasztani. Ezen a napon azonban úgy éreztem, hogy ha már olyan régóta el akarok ide jutni, akkor ma elmegyek. Spontán. Egyszer élünk, jeah!

Kívülről egy teljesen normális, szmogtól szürkére festett épület. Ott álltam előtte, és azon gondolkoztam, vajon jártam-e már erre. Havonta egy-kétszer ugyanis sétálok a környéken, és ez az utca már valószínűleg beleesett a hatósugárba. Mégse rémlett. Amilyen jellegtelen, igazából nem is csoda.
- Meséld el a történeted! - szólt hozzám a Gyűlés vezetője.
- Először is, megszülettem - gondoltam kissé rendhagyóan kezdem a beszámolómat arról, hogyan is sikerült tökéletesen elrontanom mindazt, amit életnek hívunk, és amit annyira elterveztem korábban. Ha nem is minden egyes pontját, de azért a kapaszkodók le voltak rajzolva. A realitás más volt, és őszintén szólva, leginkább magamnak köszönhettem mindent.
- Térj a tárgyra, ha lehet - mormogta hidegen a Gyűlés egyik tagja.
- Elnézést. Szóval gyerekként még minden normálisan ment. Nem terveztem akkoriban még kiugrást, vártam, hogy később valami történjen. Hogy majd elvégzem a sulit, és belekezdek egy igazi vállalkozásba, vagy felfedezik a tehetségem, vagy tudomisén, egyszerűen jön majd a lehetőség, amit nem lehet kihagyni. De nem jött. És én meg nem tettem semmit, hogy egyáltalán az alkalmakat meg lehessen ragadni. Értitek, nem TETTEM NAGY BÜDÖS SEMMIT eddig? Csak ültem, és vártam.
Hatalmas ováció tört ki a teremben. A gyűlés felállva tapsolt és mosolyogva bólogattak.
- Gratulálunk! Szép volt!
A Gyűlés vezetőjét azonban szemmel láthatóan nem győztem meg. Kíváncsi tekintettel méregetett.
- Te még nem vagy senki, fiam.
Köpni-nyelni nem tudtam.
- Tessék?
A vezető elmosolyodott, majd tekintetével körbepásztázta a termet.
- Nyugodj meg, mindenki így kezdi. Jó úton haladsz, de még nem érted el a végső fázist. Látom azonban, hogy van benned ambíció. Tessék, íme egy cím. Keresd fel őket.
Megtettem.
Igaz nem egyből, mert át kellett gondolnom ezt is többször. Meg lusta is voltam és nem is láttam értelmét. Mint ahogy sok mindennek. De végül igenis elmentem. Spontán. Megint!

Egy másik, eddig ismeretlen utca, szürke épülete fogadott. Bent a "Senki-képző" alkalmazottai fogadták a senkik rögös útjára lépőket.
- Köszöntöm itt, uram! - szólított meg egy kedves, idősödő nő.
A mosolya azonban eddig tartott, innentől átváltott terror-módba (tudjátok, ez az, amikor kikerekednek az orrlukai, felhúzza a - rajzolt! - szemöldökét, amitől még ráncosabb lesz és az eddigi lágy hangja gonosz rikácsolássá fajul; vörös haja helyett pedig lángok nyúlnak ki a fejéből):
- Család? Barátok? Szülők? Rokonok? Iskola? Munkahely? Sport? Egyéb társaság?
Ezt most így hogy? Oké, ez kezd durva lenni. Nagyjából mindegyik kérdésre bólogattam, vagy legalábbis pár szóban válaszoltam.
- Számot kérek, számot! Hányan vannak? - rikoltozott néha közben.
De még nem volt vége.
- Képessége, tehetsége van valamihez?
- Nem nagyon...
- Majd azt szépen kivizsgáljuk! - szakított félbe az ordibálásával.
- Oké.
- Vicces típus?
- Azt hiszem...
- Nem elég! Tudnia kell!
És a kérdések így sorakoztak egymás után...Majd egyszer csak szünetet tartott (féltem, esetleg csak levegőt vesz, mert eddig az kimaradt nála) és újra mosolygós, lágy hangon szólt hozzám:
- Várjon pár pillanatot, analizálni kell a helyzetet. Foglaljon addig helyet hátul.
Kicsit össze voltam zavarodva. Belegondoltam az eddigi eseményekbe: először azt hittem magamról, hogy egyre jobban távolodom az álmaimtól, egyre kevésbé érek valamit. Aztán ennek örültek is. Majd közölték, hogy nem eléggé, de megvizsgálják. Most meg ordibál velem valami idegbeteg nő, és azon morfondírozik, hogy mennyire vagyok tényező a világban. Ez komoly?
Nem jutottam a végére, mert szólítottak.
- Uram, sajnálom de elutasítjuk a kérelmét. Vannak barátai, van családja. Néha ugyan, de sikerült már elérni kisebb sikereket. Sportol, még ha nem is olyan jó benne. Képességei valóban csekélyek, bár az írásait többen dicsérik. De nem mindig. És főleg csak szeretetből. Nincs egyedül, nem a négy fal között él egész nap. És még az adatlapját is gyakran lájkolják (óóó igen, ez mondjuk büszkeség). Ön a két véglet között van, Uram. Ha még többet alszik, még inkább elhalasztja a dolgait, nem hívja fel a barátait és nem megy mostantól sehova, akkor esetleg még lehet senki. Szerencsére sok önbizalma nincs, és nem igazán tudja értékelni se önmagát, se a világot. Lustasága is remek adottság. De ez a humor, csak ezt feledném...(apropó: miért nem kell a rendőrnek zsebszámológép? mert tudja magától is, hogy hány zsebe van. Most ez szar? Nem értem én az embereket:) ).

Hát ennyi volt. Nem sikerült.
Próbáltam elmenni újra a Gyűlésre, de soha többet nem találtam azt a házat. Az utcát se. Talán nem is venném észre, ha elmennék mellette.
Azt hiszem azonban nem is volt ott soha. Ahogy a képző se, igaz?

Mert rajtam múlik minden. Fejben dől el az egész.
Senki? Valaki? Nem számít.
Ez még csak az út eleje!
Csak indulnék már.

(apropó: ha írtok valamit, soha ne keverjétek a vicces részeket a komollyal, mert akkor ilyen zavart, zanzás baromság lesz belőle. no de ezért tartok itt, még mindig a Dome blog-on, és nem valami hiperszuper site körberajongott, megbecsült írója.)
(apropó 2: hamarosan jönnek az utazós bejegyzések. faszák lesznek, mint mindig)
(apropó 3: a képen én vagyok!)

pyro
aki igazából nem is küzd önértékelési zavarral
csak kicsit
de psszt.

Utolsó módosítás: 2010.08.24. 03:28

GOND

Pyrogate | 2010.06.29. 02:12 | kategória: írás

Mindenkinek van valami gondja.

Elfogyott otthon a só, kiömlött a pohár víz, nem tanultam holnapra, rosszul áll a hajam, bevertem a lábam, nem tudom rendesen megszervezni a napomat. Apró, de mégis gyakran előforduló problémák lehetnek ezek. Megoldjuk, vagy elfelejtjük - némelyik magától is helyreáll. Van azonban olyan, amihez nem lehet hozzászokni könnyen. Mindenki életében történt már valami, amit nagyon nem kívánt és ami tulajdonképpen az életét is megváltoztatta. Gond? Probléma? Sors?
Vannak helyzetek, amiket nem lehet elkerülni. Egyszerűen megtörténnek. Fel kell dolgozni.

Megnyugtatok mindenkit, semmi változás nem állt be az életemben. Sőt, egyáltalán nem is rólam van szó. Ma voltam a Láthatatlan kiállításon, és nem is maga a vezetés meg a sötétség érzékelése fogott meg (kicsiben itthon gyakran tapasztalom, mikor a jól betanult úton sem tudok kijutni a konyhába/fürdőbe a szobámból, anélkül, hogy neki ne menjek valaminek). A végén ugyanis van egy beszélgetés, ahol több "nem látó" (jobban szeretik ezt a szót, mint a vakot, ami érthető) is elmondta a véleményét. Ez az a társalgás, amitől egy kissé kínosan érzi magát az ember. Szabályosan rosszul éreztem magam, hogy nekem annyival könnyebb a helyzetem. Hogy tulajdonképpen nekem nincsenek is igazán gondjaim. És közben belegondoltam, hogy hány ember van, aki az enyémnél sokkal súlyosabb dolgokkal szembesül: nincs például háza, vagy nincsenek szülei, vagy egész egyszerűen nincsen semmilyen értéke. Az igazság azonban az, hogy mindenkinek van valami nagyobb gondja. Valakinek nagyobb, valakinek kisebb, valakinek pedig egyszerre több is. És nem mindig tehetünk róla, sőt. De együtt élünk vele, megtanultuk kezelni, és próbáljuk a hiányosságunkat nem kimutatni. Mert nem szabad kilógni a sorból...

Ezek az emberek, akiket ma láttam, hatalmas traumán mentek keresztül. Valószínűleg a fél kezüket odaadnák a látásukért cserébe. Nem panaszkodtak, de éreztem egy picit a hangjukon a keserűséget. Hiszen nem tehetnek erről igazán, mégis megkapták a "nyakukba". Tulajdonképpen azonban inkább előttünk "feszengtek", hiszen mi vagyunk a "tökéletesek", ők meg a "hiányosak". Pedig sokkal erősebbek, sokkal empatikusabbak és életre valóbbak, mint közülünk a nagy többség. Akkor miért is érezhettek így? Mert van egy norma, egy elképzelt és felállított értékrend, amit követni kell. Ha a másik embernek fél lába van, vagy nem lát, akkor máris nem tartozik közénk. Nem mondjuk ki, de magatartásunkkal legtöbben erre utalunk. De mitől más Ő, mint Én? Neki is van egy problémája, csak az övé szemmel látható. Mi lenne, ha a miénket is kiírnánk a homlokunkra?
Mindenkinek van ugyanis egy álma. Elképzeljük magunkat egy ideális környezetben, ideális adottságokkal, elégedetten, úgy, hogy minden igazán passzol. Ez a kép pedig sokszor a norma által elfogadottra hasonlít, kiegészülve az értékrendszereddel. A cél rendkívül fontos motiváló tényező, ám sokszor vezet keserűséghez: mindig is labdarúgó akartam lenni, gyerekként úgy éreztem, hogy jól is megy. Aztán rá kellett jönni, hogy kevés vagyok hozzá, hogy én már soha az életben nem leszek világsztár, ahogy azt annak idején pisisként elképzeltem. Egy vak ember leginkább azt sajnálja, hogy másokkal ellentétben csomó dolgot nem tehet meg. És igaza is van, nagyon rossz érzés lemondani az álmokról. Hát még ennél sokkal egyszerűbb, nekünk rutin élményekről...

Szerencsés ember vagyok, akinek a szülei rengeteg olyat adtak, hogy ezzel több millió embernél könnyebb életem van. Nem vagyok ezért "hibás", ne értsetek félre, nem kell bűntudatot érezni a rosszabb helyzetűek felé. Csak néha úgy érzem, hogy tehetnék többet is. Mások is segítenek az én kis gondjaimon, bajaimon. Talán nekem is lehetne.

Aztán persze mindenki megy a maga dolgára, és megint csak a saját problémáim lesznek a legfontosabbak. Éhes vagyok és álmos. Holnap sok a dolgom.

De örülök, hogy nekem most csak ennyi van. És nagyon, nagyon becsülöm aki az igazán nehéz pillanatokból is fel tud állni. Ők az igazi hősök.

A világ gondját nem fogjuk megoldani sajnos. De ezek a találkozások, kiállítások, filmek, élmények arra jók, hogy picit átértékeld az értékrended. Csak az ne 10 percig tartson ki...

(bocs, hogy össze-vissza cikáznak a gondolataim, de ennél őszintébben nem tudom leírni. lehetne formázni, szépíteni, kihúzni részeket, de itt most nem a csomagolás a lényeg, hanem amit tényleg gondolok)

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.