Clifford D. Simak - A város

rootshaper | 2011.05.10. 08:45 | kategória: könyv

Biztos mindenki gondolt már arra, hogy milyen lenne, ha kedvenc állatunk beszélni tudna. El tudná mondani a gondolatait és nem csak nyüszögne, esetenként harapdálna.

Nos, az író is biztos eljátszott ezzel a gondolattal, hiszen a történetet úgy meséli el, mint ha a kutyák mondái lennének. A nem hétköznapi történetvezetés első pillantásra kicsit furcsának is hatott, az egész egy előszóval (egy kutya írása) és egy jegyzettel az első mondához kezdődik. Amennyire furcsa és érthetetlen ez, az elején, annyira lesz ismerős az első fejezet, mely már emberekről szól. Emberekről, akik városokban laktak, akik szép lassan megunták egymás közelségét és hatalmas birtokokra széledtek szét, ugyanis az élelmiszer termelést megreformálta a tartályos szaporítás, mely teljesen szükségtelenné tette a szántóföldeket. Így hát az emberek szépen eltávolodtak egymástól, az évezredek során agorafóbiásak lettek és bezárkóztak kis birtokukra. Ezek közül az egyiken - a Webster birtokon - egy sebész az egyik marsi filozófus megsegítésére képtelen elszakadni birtokától. Ekkor már megjelennek a mutánsok is, vagyis inkább egyetlen mutáns: Joe, aki néha feltűnik a birtokok közt, megjavít ezt-azt, no meg furcsa dolgokat művel a hangyákkal: letakarja őket üvegbúrával, eteti őket és kis szekereket ajándékoz nekik.

Aztán minden megváltozik. Az emberek felszívódnak, eltűnnek a földről. Csak ötezren maradnak meg Genfben, köztük a Webster család utolsó leszármazottja, aki az "örökkévalóságig" akar aludni, hogy ne is tudjon semmiről. Ekkor már a kutyák civilizációja kezd felvirágozni. Beszédképességük öröklődik utódaikra is, az eredei állatokat sikerült megszelídíteniük, etetik őket és már vagy tízezer éve nem történt gyilkosság. De aztán az egyik ember megalkot egy íjat és egy nyilat...

Egyszerűen félelmetes tempójú regényt vesz kezébe az olvasó, aki úgy dönt, elolvassa a Várost. Már a legelején érezheti, hogy valami nincs rendben, valami nagyon vészjósló történik, de ez az érzés csak egyre erősödik, ahogy halad előre a könyvben. Több tízezer évet ölel fel a történet, civilizációk buknak el és emelkednek fel. Az emberek által hátrahagyott kutyák és vadrobotok elkezdenek külön civilizációkat építeni, de idő közben feltűnik egy rejélyes, folyton növekedő építmény, mely fenyegeti a kutyák életterét. Ők nem akarnak városokba tömörülni. Ők nagy teret akarnak. És a történelem újra és újra megismétli önmagát.

Nem sok minden volt még rám ilyen hatással, mint a Város és a benne rejlő mély gondolatok. Ahogy az emberekről ír, az valami egészen földöntúli, mintha látná az író egy sokkal magasabb szemszögből, hogy mi a rossz, mit rontottunk el, és majd beleőrül abba, hogy nem tehet mindezek ellen semmit. Simak egy igazi zseni és ennek a zseninek a regénye magyarul is megjelent szerencsére. Minden sci-fi kedvelőnek nagyon melegen ajánlom! Letehetetlen.

Hozzászólások

1 | Aryx 2011.05.11. 00:09
Nem vagyok nagy scifi-olvasó - sőt, az "olvasó" jelző is túlzássá vált nálam az elmúlt 1 évet tekintve, sajna -, de ez érdekes darabnak tűnik. Lehet, bele fog férni a május végi rendeléslistámba, csak előre félek, hogy ez az antikvár példányom is úgy fog kinézni kézhezvételkor, mintha a borítón lévő kutyus szájából tépték volna ki. :/

A figyelemfelkeltés mindenesetre megtörtént, köszi. :)

2 | rootshaper 2011.05.11. 11:48
akkor már volt értelme írni róla pár sort. garantálom, hogy nem bánod meg, ha fogékony vagy kicsit is az elvontnak tűnő, de annak ellenére nagyon is valóságos dolgokra :)

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.