rootshaper blogja

Szeretjük a Digit, mert mást nem tudunk

rootshaper | 2012.12.03. 20:00 | kategória: agyfasz

azt hiszem, nagy hibát követtünk el 6 éve, mikor a fővárosba költözvén, a legolcsóbb és legnagyobb sávszélességet kínáló szolgáltatót választottuk, az akkor még mellette elérhető UPC és T-Online helyett. igazából a nagy probléma inkább a kábeltévé szolgáltatásukkal van, de azért nem lenne teljes az agyfasz, ha a net sem úgy működne, mint ahogy azt reméltük azon a napon, mikor aláírtuk a szerződést.

gondolom nem csak a Digisek hallanak/olvasnak az egyre eldurvuló felháborodásokról, amik a céget érik nap mint nap. ennek oka leginkább a különböző TV csatornák elvétele, mindenféle tájékoztatás nélkül. először ugye volt a Comedy Central, ami egyik napról a másikra tűnt el, helyén egy nagy feketeséggel, amiről sokáig azt hittük, hogy csak adás hiba lehet... aztán egy hét múlva - mert türelmesek vagyunk - felhívtuk az ügyfélszolgálatot, hogy mégis mi történt a csatornával, mire a hölgy a legnagyobb jókedvvel közölte velünk, hogy azt kivették a csatornakiosztásból. ekkor már túl voltunk egy sávszélesség leszabályozáson, ugyanis a szerződésben foglalt 20/20 mbit helyett már csak 20/10-et mutatott a speedtest. a változásról szintén nem tájékoztattak, még csak egy levelet sem küldtek, hogy "hé paraszt, mostantól 10 megabittel kevesebb a feltöltésed, csak gondoltuk megemlítjük.".

mindezekbe beletörődtünk, mert nem nagyon van más opciónk. a Digi a kezdeti döbbenetes olcsóságával és e mellett magas sávszélesség szolgáltatásával és jó csatornakiosztásával elnyerte a környéken lakók bizalmát, oly annyira, hogy a UPC-t és a T-Home-ot teljesen kiszorította a környékről. igen, még csak kábelük sincs kiépítve, mert mindenki Digis lett. így hát abban a kellemetlen monopol helyzetben van a cég, hogy gyakorlatilag bármit megtehet, ugyanis előfizetőket veszíteni 100%, hogy nem fognak. gyanítom, ez más környékeken is így történt, ezért sikerült most megint az előfizetők tudta nélkül úgy dönteniük, hogy először csak a Discovery Science-t veszik el, majd szépen fokozatosan az összes Discovery családtagot: az Investigationt, a Worldöt, a mezeit, meg a Showcase-t. gondolom kitaláljátok, hogy erre is úgy kellett rádöbbennünk, hogy ahol eddig a Science volt, ott most a Digi saját, retek csatornája foglalja a helyet, így előállt az a helyzet, hogy ismét egyel több olyan felesleges szarért fizetünk ugyanannyit, amire semmi szükségünk nincs.

kár lenne arra buzdítanom embereket, hogy ne a Digit válasszák, hiszen ha TV-ről van szó, a csatornakínálat úgyis megteszi a kellő hatást. inkább valami tippeket várnék, hogy mi tévők legyünk egy ilyen helyzetben, egy budapesti panelház harmadik emeletén?

Utolsó módosítás: 2012.12.03. 20:03

Az elektronikus zene, és a bulik

rootshaper | 2012.11.14. 20:03 | kategória: agyfasz

a hétvégén sikerült megjárnom egy elektronikus zenével átitatott bulit, amit már kifejezetten vártam, hiszen egyik kedvenc előadóm lépett a pult mögé aznap este. voltak is elvárásaim, igyekeztem képben lenni, mikor eljött a perc, lelépett az előző DJ és megérkezett a nagy kedvenc. persze az első pár számnál még közel önfeledt volt a hangulatom, mikor kezdett valami nagyon gyanússá válni.

feltűnt ugyanis, hogy az úriember füles nélkül kever, és mintha már a sorrend is rémlett volna valahonnan... ja, persze, hát a legutóbbi albumról, amit rongyosra hallgattam. az történt ugyanis, hogy a jóember a saját zenéit mutatta meg a közönségnek, az album trekkjeinek a sorrendjében, s mindezt tette úgy, hogy még csak a látszatát sem akarta kelteni annak, hogy megerőlteti magát a szórakozásunk érdekében.

az már csak a hab volt a tortán, hogy mint szakmabelinek, egyből feltűnt az is, hogy átkeverésnél még a mélyet sem veszi le az egyik zenéről. nem, ugyan már, minek azzal is vesződni, a következő trekkhez úgyis újra vissza kell állítani. helyette percekig két zene szólt egyszerre, teli basszussal, ami a helyszín komoly hangtechnikáján a gégémet rezgette már. arról nem is beszélve, hogy mire az ember megszokta a duplázott basszust, az egyik zene véget ért és már csak cincogásnak tűnt a következő szám egymagában. de nem tartott sokáig az állapot, hiszen jött a következő, amit szintén percekig járatott az előzővel és így tovább...

sokan mondják, hogy igénytelen az elektronikus zene, és a közönsége is. azt kell mondanom, mint sok elektromos műfaj hallgatója, hogy ez sajnos nagyon is igaz. imádom a metált is, és még rengeteg akusztikus zenét, és borzasztóan éles a kontraszt a közönségek között. ha egy metál bulin elfajul a helyzet és a zenekar szart játszik, kifujjogják a picsába őket, kíméletlenül. ilyet a tizenpár éves bulizó pályafutásom alatt elektronikus zenei szórakozóhelyen még nem tapasztaltam. pedig higgyétek el, megjártam már pár szar bulit, és szívem szerint ordítottam volna, hogy takarodjon a delikvens a helyszínről, záros határidőn belül.

sok metálos barátom van szerencsére, akikkel elég komolyan el szoktunk beszélgetni ilyesmikről és sokuknak az elektronikus zene egyenlő a DJ-zéssel. holott a DJ-zés, mint olyan, mások zenéinek egymás után pakolása semmi megterheléssel nem jár. akinek annyi ritmusérzéke sincs, hogy két zene ütemét szinkronba tudja hozni, az inkább kerülje is el a zene művelését, bármilyen formában. az elektronikus zene ott kezdődik, hogy előkerül minimum egy midi billentyűzet, vagy valami vezérlő egység, amivel akár laptopról, akár igazi vasakból, de valami olyat csavar a zenész, amit otthon nem tudsz reprodukálni, ha megszakadsz akkor sem. valahogy úgy kéne kinézni egy elektronikus zenei bulinak, az én utópisztikus elképzeléseim szerint, hogy egy vizsgázott szakértő a zenész mellett áll és figyeli, hogy csinál-e legalább valamit, ha pedig nem, akkor nincs gázsi. mert ugye a drága jóember megkapja a pénzét, és utána általában szarik az egészbe, mert megteheti. a közönség jórészt nem veszi észre, mert hozzá van szokva az igénytelenséghez, a helynek meg végképp nem számít, az előző tényből következően. így mindenki boldog, kifizeti a belépőt, bebaszik, majd hazamegy és meghallgatja ugyanazt, ugyanúgy, mint este. semmi maradandó emlék a zenéről, semmi, amiről mesélhetsz, csak az, hogy melyik kukát rúgtad le hazafele menet, vagy melyik padon aludtál el.

a feladat tehát adott, valahogy a köztudatba kéne csempészni azt, hogy az elektronikus zene nem abból áll, hogy megnyomsz egy nagy piros gombot a számítógépen, ami ennek hatására zenét szül a semmiből. és most igazából a kollégákat szólítom meg, hogy ne adják lentebb a maximumnál, ha arra kerül a sor, hogy élő közönségnek kell játszani. ne legyen úrrá az igénytelenség és a leszaromság, mert az azt az eredményt adja, hogy teljesen jogosan kezdik el lenézni a műfajt. a közönségnek nem szólok, mert ha nem is az én idegbajos blogbejegyzésemtől, de változni fog valaha ez a helyzet, úgyis észre fogják venni és ha valaki igénytelenségbe merészel süllyedni, azt már akkor végre pillanatok alatt ki tudják majd szűrni.

Izomtibi esete a mozgólépcsővel

rootshaper | 2012.04.11. 20:51 | kategória: agyfasz

rövid és tömör bejegyzés következik, de úgy érzem, ezt meg kell osztanom a világgal, mert egyszerűen nem tudom feldolgozni a történteket. hátha majd ti segítetek ebben.

az történet helyszínéül az Árpád híd metróállomás szolgál, mely a környéken nem járatosak számára némi tájleíró részt igényel, ugyanis nem az egyszerű fajta metróállomások közé sorolható. az mellékes, hogy vagy negyvenféle módon lehet kijutni az aluljáróból, mely sok tévelygésem okául szolgált, viszont annál fontosabb az, hogy a két különböző irányba haladó metrót úgy lehet megközelíteni, ha egyszer lemész a pálya alá, amire egy manuális lépcső szolgál, majd felbukkansz a túloldalon, amiben már mozgólépcső is segít. ha nem lenne világos, lefele gyalog, felfele mozgólépcsővel lehet közlekedni a "gödörben". ebből a megoldásból kettő áll az utazni vágyók rendelkezésére, a peron két végénél.

megyek lefelé az aluljáróba, mint egy ember, s mellettem Izomtibor közlekedik hasonlóan komótosan, tizenhárom kiló fuxal a nyakában, izomtrikóban, ahogy azt illik. megyünk, mendegélünk lefelé a manuális lépcsőn, mikor is leérünk az átjáró aljára. ekkor Tibor konstatálja, hogy a mozgólépcső felfelé bizony javítás alatt áll, ezért hangot adva megrökönyödésének egy hangos "nabazdmeg" kijelentéssel sarkon fordul, és igénybe veszi a mozgólépcsőt visszafelé. ekkor az arcomra kiült egy amolyan "miabúbánat?" kifejezés, de gondoltam elcseszte a nagy eszével a menést és lent döbbent erre rá. aztán kapcsoltam, hogy mi van, ha tényleg a mozgólépcső hiánya okozta Tibor meghátrálását, gyorsan felszaladtam és vártam őt a másik átjárónál, hátha megjelenik... azt hiszem, nem kell leírnom, de mégis megteszem, hogy bizony Tibor megjelent és képes volt átvándorolni a túloldalra annak érdekében, hogy igénybe vehesse a mozgólépcső nyújtotta elképesztő kényelmet.

nos, ennyi lenne. igyekeztem szépen körülírni a történetet, hogy ne három mondatból álljon, remélem átjött a döbbenetem, meg ilyesmik. de ha az nem, legalább képzeljétek el a szituációt és legközelebb, ha egy Izomtiborral találkoztok, gondoljatok arra, hogy a lustaságuk általában az eszükkel fordított arányosságban van és ezt az összefüggést érdemes időről időre a legcifrább módokon kihasználni. tippeket nem adok, ez legyen a ti dolgotok.

Egy perc és nyersz - miért annyira rettenetesen rossz?

rootshaper | 2012.03.20. 20:13 | kategória: agyfasz

Rég nem írtam már agyfasz bejegyzést, de ennek sajnos nem az volt az oka, hogy nincs semmi olyan a világban ami kiverné azt a bizonyos biztosítékot. Az RTL Klub új rettenete viszont lecsapta rendesen, és miután visszakapcsoltam, újra meg újra leverte, nem lehet mit tenni ellene...

Már jó ideje beharangozta a csatorna, hogy készülnek egy új műsorral, ami természetesen a marketingsallang szerint külföldön már elképesztő népszerűségnek örvend, milliárdok próbálják megoldani a feladatokat, no meg izgulják végig a műsorokat. Alapvetően nem is lenne rossz az ötlet, hogy háztartási és vegyesboltokban megtalálható szirszarokból abszurd és néha első ránézésre lehetetlen feladatokat állítanak elő a játékos számára. Ez a csatorna szemszögéből is remek ötlet, mert nem kell igazából költeni semmire, nem kell hatalmas stúdió, sem túl sok díszlet. Másrészről pedig megmozgatja az emberek fantáziáját és bevallom én is megpróbáltam 1-2 feladatot itthon reprodukálni. A tálalás viszont egyszerűen kritikán aluli...

Adott Sebestyén Balázs, aki messze földön híres a végtelen cinizmusáról és szeret félig burkoltan olyanokat beszólni az arra érdemes delikvenseknek, hogy néha én érzem magam kellemetlenül a nevében. Szerencsétlen figurát meg bepalizták egy olyan műsorba, ahol ennek szöges ellentétét kell művelnie, izgalmat és együttérzést kell mímelnie rendre, hogy a játék legalább drámainak nézzen ki, ha már egyáltalán nem az. Ez általában olyan botrányosan szarul sül el, hogy leírhatatlan, meg kell néznetek. Mikor egy feladat épp végrehajtás alatt áll Béla mosógépszerelő által, kedvenc Balázsunknak néha bele kell izgulnia egy kamerába, hogy mennyire rohadtul feszült a játék és húúú, már csak két golyót kell beledobnia egy rohadt műanyagpohárba és még maradt 20 másodperc is, de baromi izgalmas! Nembeszélve a félelmetes tétről, ami kerek százezer forint!

De ez még mind semmi, Balázs bebizonyítja nekünk, hogy baromi rossz színész, és a legtöbb játékos meg azt, hogy elképesztően sötét és mivel elzavarták a Legyen ön is milliomos kasztingjáról, ezért bepróbálták ezt, hogy talán itt ész nélkül is menni fog némi pénzmag összekaparása. Ott van még a közönség, melynek nemtudom mennyit fizetnek alkalmanként, de olyan artikulálatlan üvöltésekben tudnak kitörni, hogy fizikai fájdalmakat okoz. Mindezt pedig a kedves család tudja a legdurvábban produkálni, hiszen ötvenezer forint a tét! Az már majdnem egy minimálbér! Ja, szóval a család... nekik gondolom meg van szabva, hogy feladatok közt be-be kell rohangálni apuhoz vagy anyuhoz, hogy goyrsan megölelgessék és energiákat adjanak át neki, mindezt nyolc kamera veszi a létező összes szögből, felülről és alulról is, és drámai fényjáték kíséri, miközben mosógépszerelő Béla elmorzsol egy-két műkönnycseppet.

Tetézi még a bajt az is, hogy a feladatok közt nem nagyon van miről beszélgetni, de azért Balázs néha megpróbálja és eszméletlen ostoba tanácsokkal látja el muszájból a játékosokat. No meg előkerülnek a mélyen dédelgetett álmok, hogy szeretnék Hawaii-ra utazni, meg venni egy villát a rózsadombon, mindezt ötszázezer forintból.

Nem hiszem, hogy ez a műsor is túl hosszú életű lesz, hiszen a feladatok már most elkezdtek ismétlődni, pedig még csak két hete megy a móka, valamint egyszerűen sovány az a nyeremény, amit össze lehet szedni... Az egésznek annyira kicsinyített Amerika szaga van, hogy már rosszul vagyok tőle. Tudjátok, azok az eltúlzott, túljátszott drámai "sóműsorok", amiben mindenki sír, és közben drámai zongorazene szól a háttérben... egyszerűen csak gáz, de szerintem ez már Amerikában is gáz, csak hozzánk most sikerült ennek is eljutnia. Bár ne tette volna.

A Fila táska és ami mögötte van

rootshaper | 2011.09.01. 01:35 | kategória: agyfasz

annyian megemlékeztek már a fila táska jelenségről, hogy nem bírom ki, hogy ne szenteljek egy bejegyzést neki a blogocskámban. legfőképpen azért, mert nagyon sok dologban nem értek egyet azokkal, akiknek fáj az, hogy ha valaki sétál előttük, annak a hátán/oldalán/hóna alatt nagy eséllyel fila táska csüng.

számtalan helyen olvastam már nevetségesebbnél is nevetségesebb pro-kontra (de leginkább kontra) irományokat arról, hogy mennyire jó/rossz az, hogy most a magyarok túlnyomó többségének fila táskája van. sokak szabályosan kikeltek magukból, hogy milyen rettenetes az, mikor a fiú meg a lány sétál egymás mellett és a lánynak fila oldaltáskája van, a fiúnak meg fila hátizsákja. annyira irigylem őket, hogy ráérnek ilyen dolgokon kiakadni, hogy ki miben hordja a szarját menet közben.

felmerült bennem a kérdés, hogy akkor ezek szerint én most kompenzálom a tökgázságomat a fila táska kapcsán azzal, hogy nincs tapifon a zsebemben? csak mert az is az emberek 90%-ának van már, mert vannak olyan okosak, hogy beveszik a nullaforintos reklámokat, aztán két évig fizetnek 20ezres díjcsomagokért. nekem meg nincs olyan, mert hulladéknak tartom. ja, de az drága. az menő.

a legtöbben azzal érvelnek a fila-jelenség ellen, hogy így nem tudja az ember kifejezni az egyéniségét! könyörgöm, egy kurva hátizsák már egyéniséggé tesz egyeseket? mármint, ha drága és nem egy nagy F betű van rajta, hanem egy ugró macska. az már régen gáz, ha valakinek mindenféle márkákkal ellátott ruhadarabot és kiegészítőt kell magára aggatni ahhoz, hogy kifejezze az egyéniségét. és olyankor velem van baj, ha én a szabványba öltözött tinipicsákról csak azt tudom leolvasni, hogy mindegyik a háundemmben vesz műbőrdzsekit, cicanacit meg csöcstől pináig terjedő, semmire sem alkalmas övet?!

én jól érzem magam a fila táskámmal, akkor is, ha nem tudok olyan metrókocsiba szállni, ahol ne lenne legalább kettő ugyanolyan. kit érdekel? az emberek nagy része úgysem vigyáz a holmijára, 1-2 hónapon belül kuka, aztán már nem is lesz olyan ciki. én vigyázok rá és asszem ez is legalább 8 évig fogja bírni mint az adidas táskám, amit leváltottam vele.

mondok még durvábbat. a tefál pontokat is gyűjtöttem és van pár kurvajó serpenyőm, amit fika pénzért vettem meg, ahelyett, hogy költöttem volna rá húszezreket. akkor ez most ciki, mert olcsóbban jutottam ugyanahhoz a termékhez? újfent győzött a magyar logika és értelem...

ja, hogy miért írom mindezt? mert ma egy autóból - ami természetesen egyedi, vanenónli BMW volt - volt olyan kedves egy kristálycukor-fülbevalós, naposcsibehajú, rózsaszínpólós, sárgára szolizott alfahím közölni velem azt, hogy mennyire tökre ciki vagyok. aztán nem értette, miért kezdtem el üvölteni a röhögéstől.

Egy dolgozik, a többi nézi

rootshaper | 2011.08.29. 19:17 | kategória: agyfasz

a nagy magyar valóság következik most, pár keresetlen mondatban. mindenki ismeri a szituációt, mikor egy emberke ássa a gödröt - bár nem érti, minek - a többi pedig "várja, hogy odaférjen". ez a helyzet áll fent most nálunk is, csak lakótelep kiterjedésben, és egyre csak durvább lesz.

július vége felé hazafele jöttem délután, és azt vettem észre, hogy két kantáros gatyás, bohócorrú és furcsán dülöngélő jóember aláássa a járdát a házunk bejárata mellett. gondoltam megkérdezem már, hogy ugyan mi a tervük ezzel az elfoglaltsággal, a válasz pedig meglehetősen titokzatos volt: "majd ki lesz írva!"

rá pár nappal valóban ki lett írva, apró betűkkel a bejáratra tapasztva, hogy itt bizony az XY megbízásából, ettől eddig a házig, augusztus elsejétől egészen augusztus 31-ig távfűtés korszerűsítés fog történni. már előre örültem, ugyanis a csövek jellemző módon a járdák meg utak alatt futnak. nem nehéz levonni a következtetést, hogy ezeket szépen fel kel verni és erre még 2011-ben sincs olyan mód, hogy az ne bassza szét a telepen lakó, megközelítőleg 1000 család agyát.

végül elkezdődött. Pista meg Sanyi megérkeztek a betonköszörülő szörnyeteggel - mea culpa, lövésem sincs mi a neve, de kurva hangos - és elkezdték végignyesni a járdát középen. reggel hétkor. szombaton. gondoltam ez kicsit azért masszív így másnaposságra, leszaladtam frissen és üdén, egyszál alsógatyában, hogy úgy mi a tervük ezen a mai napon? meddig gondolták ezt művelni? és akkor Pista végigmutatott a neonzöld szaggatott vonalon, ami olyan 310 méteren keresztül szelte ketté jó öreg járdánkat. "na, ez a feladat mára oszt iccse vagyunk!"
azt már meg sem mertem kérdezni, hogy holnap is jönnek-e, nem kell, hogy előre elcsesződjön még a vasárnapom is. de jöttek. és már nem azzal a köszörűvel, hanem a légkalapáccsal, hogy amit felnyestek, verjék is szét.

a legszebb az egészben az, hogy mindez tart úgy 2-3 órán keresztül, aztán halálos csend honol. de nem csak hétvégén, minden tetves nap! reggel 7-kor úgy döntenek, hogy ők most légkalapácsolnak, szórakoztatják vele magukat pár órácskát, és mikor már a halottak is felébredtek, elmennek haza. én meg mehetek dógozni.

mára már mindegyiküket ismerem név szerint, sőt, még a biztonsági őrt is, aki esténként a munkagépekre vigyáz. szeretnek ordítva kommunikálni egymással.

na, de térjünk a tárgyra, ugyanis hivatalosan a felújítási munkálatoknak pár napon belül be kéne fejeződnie, de tegnap reggel még sikerült arra kelnem, hogy a másik utcát is úgy gondolták, hogy ketté kéne vágni, ha már így belejöttek, ma meg azt verték rongyosra. indulóban itthonról összefutottam az egyik Bélával a sok közül, gondoltam megkérdezem már, hogy osztán hogy halad a folyamat? kész lesznek holnaputánra? erre Béla kedélyesen kuncogott egyet, majd közölte, hogy "óóó... bár úgy lenne! itt basszuk a rezet vagy még két három hónapig!"

nem tudtam osztozni Béla jókedvén, tekintve azt, hogy 2-3 hónap múlva már havazni szokott, esetenként. arról nem is beszélve, hogy a meleg víz elzárások napi rendszerességűek és még most a 40 fokban hagyján jeges vízben fürdeni, de 1 hónap múlva már kurvára nem leszek hajlandó.

szóval most úgy állunk, hogy több a luk a környéken, mint a járható út, minden létező távfűzés csövet feltártak egyszerre, nehogy félbe lehessen hagyni, ha beköszönt a fos idő. sehol egy új cső, még csak meg sem hozták őket, de Béláék elvannak, azt csinálják, amit szeretnek, túrják a fődet, esznek, isznak, jól mulatnak és még pénzt is kapnak érte. nekik aztán tökmindegy, mikor végeznek.
idén, vagy jövő szeptemberben.

Krumplivaneladóóó óóócsóóó!

rootshaper | 2011.07.12. 12:55 | kategória: agyfasz

"Haló haló, gyümölcsvásár van! Gyümőőőlcs akkcijóban, hölgyekurak figyeleeem! Meghoztam a mézédes, magbaváló, lédús napsugár őszi [szóköz!] barackot, csak háromszáz [szóköz!] forinté kilóját! Jöjjeneeek!"

Ígérem, a következő hetekben megpróbálok elszakadni végre az agyfasz kategóriától és próbálok valami mélyenszántót összehozni, de ez a dolog még mindig bassza a csőrömet, így muszáj szavakba öntenem. Aztán már csak a játszótér témája marad, amire meg sokan érzékenyek, így az kihagyós lesz.

Mindenhol vannak cigányok, ezt tudjuk, tény. Nincs rajta mit szépíteni, megtalálni őket a legkisebb falutól kezdve fővárosunkkal bezárólag mindenhol. Mikor még Kecskeméten laktam, azt tapasztaltam, hogy ezek a jónépek általában elvisznek ezt-azt. És most nem a lopásra célzok, hanem arra, amikor lovaskocsival járják az utcákat és óbégatnak, hogy JÖTTÜNK AZ ÓCSKAVASÉ', meg TOLL FELVÁSÁRLÁS. Ilyesmik zajlottak nálunk általában, egészen megszoktam, mert ha nem érkezett válasz egy adott házból, akkor továbbálltak és nem ordítoztak ott órákon át, arra várva, hogy valaki megunja végre és vigyen nekik valami szemetet.
Aztán ugye, mint már minden kedves olvasó nagyon jól tudja, elköltöztem a Nagy Faluba és a dolog folytatódik, de sokkal - és itt tényleg hangsúlyos a sokkal szó - kellemetlenebbül. Eleinte még csak egy furgonnal jött egy olyan 250 kilós hájtorony és körbejárta a lakótelepet, azt mantrázva teli torokból, hogy "Krumplivaneladóóóóó Óóóóócsóóóóóó". Aztán lehet, hogy ő mutálódott és szaporodott az évek során, de tavaly már két furgonnal érkeztek, kipattogtak belőle úgy negyvenheten, az egyik gyorsan megragadta a recsegő, sípoló megafonját és elkezdte üvöltözni a fentebb olvasható monológot, kiegészítve az éppen aktuális minden mással amit még árulnak. Mindezt természetesen hétvégén is, reggel nyolc órai kezdettel élhetjük át így a nyáron minden egyes elcseszett nap! De nem ám egyszer elmondja, és akkor várják, hogy a panelnépe lecsorogjon szépen a "játszótér mellé a szokott helyre", hanem kitartóan, úgy megközelítőleg 2-3 órán (!!) keresztül itt basszák a rezet és amellett, hogy a família partit csap a furgonok közt, drága kicsifiuk - vagy mifenéjük - üvöltözik körbe minden irányba, nehogy valaki lemaradjon róla, mert mondjuk szombat reggel 8-kor még alszik, vagy ilyesmi.

Már mikor az első betűt kiejti a száján, elkezd forogni a gyomrom és olyan ideg kap el, hogy arra nincs is megfelelő szó. Mikor minden kurva reggelen erre kell kelni, nem pedig az ébresztőórám megnyugtató dallamára. És csak mondja és mondja, szűntelenül, mintha magnóról játszanák... Volt időszak, mikor minden fossal dobáltuk - majdhogynem szó szerint, ugyanis drágalátos kutyánk pont akkor szart be, arra is gondoltam, hogy azzal kéne megdobálni - és a többesszám a panel népére érvényes, ugyanis kik vizeslufival, kik pedig minden mással, amivel érik, dobálják ezt a barmot, aki mostanra odáig fejlesztette a technikáját, hogy pont olyan távba áll a házaktól, hogy ne lehessen eltalálni. Így marad a kialvatlan kétgyerekes anyuka könyörgése, hogy hagyja abba mert felkel a fél órája végre elaludt kisbaba, ésatöbbi. De őket ez messze nem érdekli, az a lényeg, hogy fogyjon a lopott gyümi.

Ami pedig igazán felcsesz az egészben, az az, hogy nem adnak számlát, tehát nyilván engedélyük sincs. Akkor meg mi a szarért hagyják, hogy ezt csinálják? Megkérdeztem ez ügyben egy illetékest, és azt a választ kaptam, hogy törődjek bele ebbe, mert ez így fog menni. Senki nem tud velük semmit kezdeni, mert mindig más időpontban jönnek (csak megjegyzésképpen ide valahogy mindig reggel nyolckor eszi őket a fene) és blabla... hát köszönjük szépen a segítséget. Szóval van egy putris család, amely akkor is itt bassza a rezet, mikor épp nincs lomtalanítás, és csak seftel feketén, mindenki kurvajól tudja, de senki nem tehet semmit, mert annyira rohadt trükkösek, hogy nem lehet őket megfogni. Nem a faszt nem, csak hát ugye kurva sokan vannak, ki menne oda őket fenyíteni? Ugyan már, szolgálunk és védünk, mi? Meg beszarunk, ha kettőnél több cigány jön szembe az utcán.

Erről jut eszembe még egy mellékes sztori: a játszótér a két panel közt már pár éve el van kerítve - hogy anyu kibaszhassa a gyereket és szarhasson rá épp mit csinál, legalább a kocsik elé nem rohan ki a hülyéje - és ki van írva minden kapujára, hogy kutyát bevinni, dohányozni és alkoholt fogyasztani tilos a területen. Ám ez persze rézbőrű barátainkra nem vonatkozik, mint általában semmi sem, és fényes nappal, mikor olyan százharminc gyerek üvölt a téren családostul, ők ott ülnek a padokon és vedelnek meg cigiznek, no meg persze ordíttatják a cigányhifit (gy.k.: telefonról üvöltetett zene). Problem? Ki megy oda szólni nekik, hogy ezt ne itt srácok? Senki? Sejtettem... A dolgot megkönnyítendő, kiírtam a táblákra egyik este, a dohányozni, meg alkoholt fogyasztani tétel alá, hogy "Kivéve cigányoknak". A dolog meg van oldva, így már nyugodtan nézheti anyu, karba tett kézzel, ahogy a mindentszabad népnek tényleg mindent szabad. Fákkjee!

A lomtalanítás gyönyörei

rootshaper | 2011.07.07. 21:23 | kategória: agyfasz

Még négy évvel ez előtt, nyáron történt, mikor elhagytam a vidéki városi életet és lecseréltem a fővárosira. Akkoriban szembesültem olyan csodás dolgokkal, mint az éjszakai buszok, a Nyugati aluljáró, vagy épp a nyócker és környéke. De ez még mind semmi, mert ezeket csak a felületes szemlélő látja, aki mondjuk átutazóban van, de vannak a fővárosi életnek további hátulütői is. Lássuk most a lomtalanításnak nevezett nyári fesztivált.

Az első lomtalanításomat egyből az ideköltözésem után két hónappal sikerült megtapasztalnom. Sok lom marad egy költözés után, amiket én olyan átható jószándékkal kipakoltam a ház melletti kijelölt szemétkupacra. Ezek részben már nem használt elektronikai kütyük voltak, köztük egy tökéletes állapotban levő, 19"-es CRT monitorral és egy kisebb TV-vel is - szintén működő, kifogástalan darab.
Aludtam rá egyet, majd mikor másnap indultam dolgomra, azt vettem észre, hogy mind a TV, mind pedig a monitor szét van verve, de nem ám csavarozva, verve, és ki van belezve. Megkérdeztem már, hogy itt ugyan mi történt, mire azt a választ kaptam, hogy kellett belőle a vezeték. Gyors fejszámolást követően megállapítottam, hogy egy TV-ben és egy monitorban található réz mennyisége talán ha grammokban mérhető. Ezt felvázoltam a kőbaltás barátomnak is, hozzátéve azt, hogy egy zaciban teszemazt 5000 Ft-ot kapott volna mind a TV-ért, mind pedig a monitorért, külön-külön - ezt persze jól kihangsúlyoztam -, mire én lettem a szemét, hogy ne pofázzak bele! Ám legyen. Akinek idáig terjed az agyműködése, annak hiába magyarázom.

Tehát most zajlik a jelenlegi lomtalanítás, és az orkok olyan mértékben nyomják a területfoglalást, hogy jóformán kutyát sétáltatni, de még hazajutni is rizikós tevékenység. Történt ugyanis, hogy estefele jöttem haza dolgomról, látom, hogy a járda el van torlaszolva, a szemétkupac epicentrumát ködfátyol borítja, gondoltam megkerülöm a házat, csak nem lehet mindkét bejárat lezárva. Teszek egy nagy íves kitérőt az úttesten (!!!), mire a ködből kibontakozni látok egy alakot. A lénynek a szemei vörösen izzottak, patái szikráztak a kiselejtezett öntöttvas fürdőkád felületén, orrából pedig ezeréves por és pókháló ömlött, ahogy fújtatott. Ez a szörnyeteg ép felém tart - gondoltam - és mire átfutott az agyamon, már ott is termett és tüzet okádott rám, penetráns, pince- és döglött hal szagú szájából. Úgy érezte, veszélyeztetem a szemétdombját és meg kell azt védenie. Ekkor ugrott be, hogy láttam én már valahol ezt a teremtményt. Hát persze, három éve, nyáron, őt interjúvoltam meg, hogy miért vert szét két tökéletesen működő képcsöves készüléket! Nem is volt több kérdésem, közöltem vele, hogy nincs szükségem a saját szemetünkre, nem kell aggódni, majd továbbálltam. Szerencsére a főbejárat nem volt eltorlaszolva, így haza tudtam menni.

Éjszaka mindez folytatódik, természetesen, mert akkor is őrizni kell a kis saját szemétdombokat. Sokan a fesztiválozók közül kiszuperált ágybetéteken, vagy festékkel leöntött és/vagy macska által rojtosra dagasztott elnöki műbőrfotelekben töltik az éjszakát. Fülük természetesen aktív, így ha valaki hozzáér a lomhoz, egyből riadóztatják egymást, hangos "dicsakozással", meg ehhez hasonló sátáni mantrázásokkal, s egyből ott terem az egész család, vádlón nézve, hogy haza mertél jönni, vagy a járdán mertél közlekedni. Ha ép aludni óhajtana a lakó, azt hamar felejtse el, ugyanis éjszaka is megy a partizás és rendszerint részeg Armandó apukák verik össze egymást két darab félig üres tintapatronért.

Aztán napközben ott vannak a testvérek is még, mert természetesen 3 óránként a gyümölcsárus rokonok is megérkeznek. Így részben megafonon keresztül, részben pedig csak a panelházak közti fenomenális akusztika miatt lehet megkattanni a partizók seregétől. Ekkor egyébként mindkét família seftel, az egyik gyümölcsökkel, a másik pedig a szeméttel amit birtokba vett. Ha valaki arra jár, rend szerint felajánlanak nekik valami levágott ujjú télikabátot újszerű állapotban, vagy két törött muskátlicserepet, most egy áráért. És ez megy egy hétig, egy teljes hétig velük fekszünk, velük kelünk. Ha tetszik, ha nem. Hallgatjuk, ahogy este csatáznak a jobb szemetet tartalmazó kupacokért, nagy íveket teszünk, hogy elkerüljük az épp baltával szekrényt lebontó indiánt. Persze, nem kell ideköltözni... mondja a rózsadombi sznob, akinek a segge alá pakoltak egy villát. Bár tényleg villa lenne az.

Facebook Frici és Facebook Fruzsi

rootshaper | 2011.07.02. 01:04 | kategória: agyfasz

A következő történet nagyrészt a valóság szüleménye, de kiegészítve én is szőttem bele ezt-azt, ami még eszembe jutott a történettel kapcsolatban. Egy párocskáról szól a sztori, akiknek a neve nem hangzott el, de én elneveztem őket önkényesen Facebook Fricinek és Facebook Fruzsinak. Előre is elnézést, ha valakinek netán e kettő közül az egyik lenne a neve, ne vegye magára.

Helyszín a 914-es éjszakai busz, az idő 0:15. Ülök a buszon, mint egy ember, néha gonosz pillantásokat vetek a killerre, aki csodazöld jóláthatósági mellényben őrzi az ajtót, mint egy hűséges kutya, egyszer csak felszáll egy fiatal fiú, Facebook Frici, majd utána kedvese, szíve választottja, Facebook Fruzsi. Innentől csak Frici és Fruzsi. Az, hogy ők egy pár, csak kicsit később derült ki, ugyanis mikor leültek egymással szemben két ülésre, egy darabig csak az okosnak tűnő telefonjukat nézték meredten. Mint két idegen telefonbuzi, véletlen egymással szembe kerültek, véletlen ugyan azon az éjszakai buszon, de ekkor egy párbeszéd kezdett kibontakozni:
- Küldtem neked szivecskét! Megkaptad?! – szólt harsányan Fruzsi.
- Meg, már lájkoltam is, nem látod?! – reagálta le majdhogynem felháborodva a fiú, majd elkezdte ecsetelni, hogy cimborája épp most írta ki, hogy megvette az új Nikonját.
- És az miaz a Nikon? – tette fel a költőinek hangzó kérdést a lány – de sajnos komolyan gondolta - mire Frici belevágott mondókájába.
- Tudod, a Nikon, az a fényképező márka. Most vette meg a Peti a D80-ast, te hallod… Az a gép egy isten. Tudod, nekem otthon Pentaxom van. Az is király, de ez királyabb. Már lájkoltam is! Lájkoltad te is?
- Igen, tudom már mi az a Nikon!
- Nem is lájkoltad…
- Nem a faszt nem!
- Mondom, hogy nem, nézd már meg! – és büszkén bizonygatta igazát, mire valami furcsa dolog történt. Tényleg lájkolta! Atya világ. Frici teljes önbecsülése romokban, beégett gyönyörűséges és legfőképp intelligens barátnője előtt. Ugrott az esti szex, marad a Facebook szivecske.
- A Marcsi terhes… te. – törte meg a végtelen telefonba bambulást harsány hangjával Fruzsina.
- Basszus, eurót sem most fogok váltani, az biztos…
- Figyelsz te rám?
- Persze.
- Akkor jó!
- Te, én annyira utálom ezt, mikor kitesznek ilyen baromságokat, hogy 600 forint egy doboz cigi és akkor egy évben elköltesz rá százmittudoménhány ezer forintot. Nem? Neked nincsenek ilyen fasz ismerőseid?
- De.
További tíz perc telt el mindennemű kommunikáció nélkül. Azaz verbális nélkül legalább is biztosan. Néha fel-felkuncogott valamelyikük, egyszer még a fantasztikus „Cant’t touch my trallala” című sláger is felcsendült, majd végül közös megegyezés és a GoogleMaps gondos áttanulmányozása után úgy döntöttek leszállnak a következő megállónál. Össze is kapták magukat, de telefonjukat természetesen egy kósza pillanatra sem eresztették el, szemüket nem vették le a multitouch kijelzőről, melyen folyamatosan pörögtek a lájkok és forogtak a posztolások. Elérkeztünk a megállóhoz, a lány és a fiú leszálltak szépen libasorban, majd mielőtt bezáródott volna az ajtó, még láttam, hogy egy puszit követően megegyeztek abban, hogy akkor majd Facebookon folytatják, és ketten kétfelé indultak.

Mikor ilyen dolgokkal szembesülök a városban, elgondolkozok azon, hogy egyes emberek hogy élik az életüket. Mennyire lehet ezt annak nevezni és hova tart az egész. Miféle egymás szemébe nem néző, bambán előre bámuló és folyton egy pár négyzetcentiméteres plexi, vagy üveglapot simogató zombisereg lesz az emberiségből, ha ezek nekiállnak szaporodni? Egész biztos, hogy ez nem egyedi eset és még százával vannak ilyen egyedek szerte a világon, szóval jogos az aggodalom. Nem tudom, szeretnék-e még akkor élni, mikor az ilyen emberek gyerekei felnőnek és fontos szerepeket vállalnak az életben.

Az agyfasz

rootshaper | 2011.06.24. 22:56 | kategória: agyfasz

Csak így bele a közepébe jelleggel: ugye sok olvasó és fórumozó nem szívleli a megnyilvánulásaimat, amik akkor születnek, mikor valamivel kapcsolatban egy rossz élmény folytán előtörnek ezek a rossz emlékek és ezt - mint minden mást is - kényszerem van leírni.
Nem voltam soha fórumos fajta, jobban kedvelem az élő beszélgetéseket és ott hozzászoktam ahhoz, hogy ha valami szóba kerül, arra az ismerősök közt reagálhatok a magam módján. Itt ez másképp van és ezt megértem, és egy mai headrush alkalmából arra jutottam, hogy ha valamivel kapcsolatban ellenérzésem támad ezen túl, akkor azt ide ömlesztem majd. Mert leírni muszáj, másképp belém büdösödik. Így lesz a tuti, mert így az olvashatja el, aki igényt formál rá; aki meg nem, az nem.
Az érintettektől pedig elnézést a stílusom miatt, ilyen vagyok.

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.