A Take 2 kiadásában megjelent Rune című játékban egy viking harcos küzdelmeibe élhetjük bele magunkat. A Rune egy tipikus akciójáték, legjobban a Heretic II-re hasonlít, de nem csak a külső nézetben, hanem hogy ez a játék is élvezetes és hangulatos.
A történetet nem akarom előre lelőni, legyen elég annyi, hogy a viking mitológia körül forog, és hosszú, magányos harcra kell indulnunk benne. Utunk során különböző barlangokat, várakat és a viking alvilágot is útba kell ejtenünk. A játék iszonyú hosszú, összesen 45 pályán kell végigverekedni magunkat.
A főhőst, Ragnart hátulról láthatjuk, de az irányítás megegyezik egy standard first-person shooterekével, vagyis az egérrel állíthatjuk, hogy merre nézünk, és a billentyűkkel mozoghatunk. Lehetőségünk van a nézőpontot távolítani, közelíteni, így ha nagyon akarunk, akár első személyű nézetbe is válthatunk, de ez nem túl praktikus, mivel így nem látszik a fegyverünk.
Ragnar arzenálja különböző kézifegyverekből és pajzsokból áll, a szokásos lövöldözés teljesen hiányzik a játékból. Harcolni emiatt csak közelről lehet, és attól függően, hogy merre megyünk közben, Ragnar máshogyan kaszabol. Például előre haladva Ragnar megkísérli levágni az ellenfél fejét. Az egér jobb gombjával a pajzsot használhatjuk védekezésre, de ennek én nem sok hasznát láttam. Annál hasznosabb lehet a rúnák használata. Rúnákat lépten-nyomon találhatunk a játékban, vannak, amelyek permanens vagy időleges képességet adnak, de legtöbbjük csak a rúna erőnket (rune power) nyomja fel. Ezt az erőt a középső gomb lenyomásával aktiválhatjuk (Microsoft egereseknek újabb ok, hogy egy jó családból származó rágcsálóra cseréljék kedvencüket). A hatás fegyverenként más és más: erősebb lesz a pajzsunk, lángol a kardunk, stb. Ez kicsit megtöri az esztelen csapkodást, és nehéz helyzetekben bizony jól jönnek ezek a képességek.
A pályák amellett, hogy gyönyörűek, jól is vannak megtervezve és érdekesek. Sajnos néhány helyen nem egyértelmű a továbbhaladás módja, sokszor eldugott kapcsolók és szétverhető falak után kell keresgélni. Rögtön az első pálya fölidegesített, amikor alig 10 perc után elakadtam, és csak hosszas keresgélés után találtam meg a továbbvezető utat. Aki nem akarja megtudni a megoldást az ugorjon a következő bekezdésre, MOST! Az első pályáról a hajón keresztül lehet továbbjutni.
A játék az Unreal Tournament motorját használja és ez bizony meg is látszik. Pixelességnek nyoma sincs és a grafika nemcsak gyönyörű, hanem villámgyors. Sok ellenfél jelenlétében sincs akadozás, ami oly jellemző ebben a kategóriában.
A hanghatások és a hangulat mind a helyükön vannak a Rune-ban. Mivel zene szinte egyáltalán nincs a játékban, előtérbe kerülnek a háttérhangok. Szerencsére ezek nagyon jók és jól illenek a pálya hangulatához. Az alvilágban például a megkínzott lelkek üvöltését lehet folyamatosan hallani.
A Rune mindenképpen egy átlagon felüli akciójáték. Forradalmat nem indított ugyan a műfajban, de az egyedi történet, a klassz hangulat és nem utolsósorban a kiemelkedően gyönyörű grafika élvezetessé teszik a játékot.
