Igen sok bírálat érte a Take 2 egy-két évvel ezelőtt megjelent Grand Theft Auto játékát. A játék alapkoncepciója ugyanis a következő volt: végezzünk el a maffia részére minél több feladatot, öljünk meg minél több embert, és lopjunk el minél több autót, ezáltal növelve pontjaink számát. Ezzel az ötlettel nem csoda, hogy sok ellenzője támadt a játéknak, mely aztán így megkapta a 18 éves korhatárt jelző matricát a dobozára. Ennek ellenére a készítők nem mondtak le a folytatásról, egy küldetéslemez után elkészítették a játék második részét is.
A GTA2 megőrizte az eredeti játék alapötletét, és a megjelenítés formáját is, de rengeteg újat is hozott. Maradt tehát a felülnézetes 3D grafika - melyhez ezúttal mindenképpen szükséges valamilyen Direct3D támogatással rendelkező videokártya - és a feladatokat ezúttal is a maffia adja. Az előző rész három különböző városa helyett ezúttal egyetlen városban játszódik az egész program, mely három területre van osztva: a belváros, a lakónegyed és az ipari negyed. Ezeken kell sorban elérnünk megfelelő pontot ahhoz, hogy továbbjuthassunk a következő szintre. A városrészekben nem csak egy, hanem egyszerre három rivális maffiacsoport van, tőlük kapjuk a feladatokat. A bandák általában kölcsönösen utálják egymást, irányunkban pedig annak megfelelőek az érzéseik, hogy mennyire nekik tetsző az, amit csinálunk. Ha elvégezzük az egy bandától kapott feladatot, akkor nő a megbecsülésünk (nevezhetjük szimpátiának is, hiszen negatív esetben ellenségesen kezdenek viselkedni irányunkban), ha viszont elkezdjük például lángszóróval irtani embereiket, rohamosan csökkenni kezd ez az érték.
Célunk tehát kettős: minél több pontot összegyűjtve továbbjussunk a következő városrészbe, valamint minél nagyobb megbecsülést vívjunk ki magunknak a bandáknál. Ez utóbbi persze nem lehetséges egyszerre mindegyiknél, mert előbb-utóbb általában kénytelenek leszünk olyan küldetéseket elvégezni, mely egy másik banda ellen irányul.
A küldetések igen változatosak: el kell lopni egy autót, segíteni a banda egyik tagját a bankrablásban, felrobbantani egy épületet vagy egy autót, leszámolni pár taxisofőrrel, stb. A feladatokat az előző részhez hasonlóan telefonon kapjuk, de nem mindegy, milyen telefonhoz megyünk oda, ugyanis egy ellenségessé vált bandától nem fogunk feladatot kapni. A küldetések nehézségét egyébként különböző színekkel jelölik, melyeket a telefon irányát jelző nyíl is mutat. Az egyik szinten például az egyik bandától kapott legnehezebb feladat, melyet csak az összes korábbi megoldása és megfelelő megbecsülés birtokában hajthatunk végre, a következő: robbantsunk ki bandaháborút azáltal, hogy ellopjuk az egyik konkurens banda egyik autóját, ezzel halálra gázoljuk a másik banda három tagját, majd ugyanezt fordítva is elvégezzük. A bandák persze nem nézik jó szemmel az idegen járművet területükön, amire rögtön tüzet nyitnak, így igen gyorsan kell cselekednünk, hogy ép autóval megússzuk.
A bandáktól kapott küldetések mellett más módszerrel is gyűjthetjük a pontokat. Minden gyalogos elütéséért és minden autó ellopásáért kapunk valamennyi pontot. Persze ezt a rendőrség előbb-utóbb megelégeli, és üldözni kezdenek. Ekkor pár rendőrt is megülhetünk, és hirtelen megnő a ránk vadászó kékruhások száma, hamarosan még kommandósok is csatlakoznak hozzájuk. Egy-két rendőr esetében még megúszható a dolog azzal, hogy sokáig futkározunk a sikátorokban, vagy elbújunk valahol pár percre, de több üldöző esetében ez már nem ilyen egyszerű, az előző részből megismert módszert kell alkalmaznunk: átfestetni autónkat. Persze a legnehezebb feladat ilyenkor eljutni a festőhöz.
Az említett autófestő mellett most is szereltethetünk bombát autónkra, de akár gépfegyvert is, vagy egy olajfoltot elhagyó berendezést, mellyel üldözőinket hozhatjuk kellemetlen helyzetbe. Az átfestésnél kivételt képeznek a bandák autói, és természetesen a rendőr-, mentő- és tűzoltóautók. Ez utóbbiakon egyébként vízágyú van, melyeket mi is használhatunk, ha meglovasítunk egy ilyen járművet. A pályákon elszórva találhatunk különálló helyen parkoló autókat, ezek általában különböző küldetésekhez kellenek, ha ellopunk egy ilyet, akkor megszólal a riasztója. Autórablásnál egyébként nem árt gyorsan elszelelni, mert a feldühödött tulajdonos elképzelhető, hogy visszaveszi járművét. Ha taxit lopunk, ne lepődjünk meg, ha beszáll egy utas is, ez még jól is jöhet, hiszen minél tovább szállítjuk, annál többet fizet. Persze ne várjuk el azt, hogy elviseli a száguldozást és a farolgatásokat... Egyébként minden autó máshogy viselkedik, más a végsebességük, irányíthatóságuk, de még a motoruk hangja is.
A pályákon különféle tárgyakat találhatunk. Ezek között vannak, melyek egészségi állapotunkat javítják, vagy páncélt adnak, de sokféle fegyvert is így szedhetünk össze. Felvehetünk ezeken kívül még sebzés-duplázó extrát is. A játékban az előző részhez képest sokkal több "Kill Frenzy" küldetés található. Ezek az extrákhoz hasonló kis embléma felvételével aktivizálódnak, és különböző 1-2 perces feladatokat jelentenek, például 5 rendőrautó megsemmisítése rakétavetővel, vagy 50 gyalogos kiirtása lángszóróval, korlátozott időn belül. Ezek teljesítéséért aztán extra pontokat kapunk.
A játékállás mentésére a pályán lévő templomba kell elmennünk, ahol egy elég tisztességes összegért menthetjük el az állást. Ez azt jelenti, hogy nem menthetünk tetszőleges időpontban, és tetszőleges gyakorisággal sem. Ez a megoldás nem a legszerencsésebb, ha csak rövid ideig szeretnénk játszani, de sokkal igazságosabb, mint ha állandóan meglenne a mentési lehetőség, és egy nehéz feladat előtt gyorsan elmentenénk az állást.
A tájékozódás nem túl komplikált, emberünk vagy az éppen ellopott autó körül egy nyíl jelzi, milyen irányba van a célpont, például egy telefon vagy egy küldetésben szereplő helyszín. A játék dobozában egy térkép is található, mely sokat könnyít a telefonok, átfestőműhelyek és templomok megtalálásában.
A GTA2 grafikája igazából nem hozott túl sok újítást az előző részhez képest, párszor, amikor rázoomol éppen meghalt emberünkre, elég pixeles lesz annak rajza, de ez hozzátartozik a program stílusához, megbocsátható dolog. A 3D kártya kihasználásával viszont sokkal szebb effekteket, például robbanásokat láthatunk. A zene nagyon jópofán van megoldva: ha beülünk egy autóba, annak rádióját hallgatjuk, így elég változatos zenéket hallgathatunk, a technotól a rockig mindenfélét, ráadásként pedig még műsorvezetők is vannak a "rádióadóknál". A hálózati játéklehetőség most is megvan, modemen, soros kábelen, LAN-on vagy interneten keresztül játszhatunk másokkal, pontokat illetve frageket gyűjtve különböző pályákon.
Összességében tehát - annak ellenére, hogy annyira óriási újítás nincs a programban, mint amit a hosszú fejlesztési idő miatt elvárhatnánk - a GTA 2 egy olyan játék, mellyel hosszú időt lehet a számítógép előtt tölteni. A küldetések sokkal változatosabbak lettek, mint az előző résznél, a hangulat pedig legalább olyan jó. A 18 éves korhatárt érdemes szem előtt tartani, kisebbeknek a sok erőszak miatt valóban nem ajánlott a játék, de értelmes hozzáállással szerintem semmi negatív hatása nincs a játéknak a személyiségre (aki meg nem így gondolja, azt le kell lőni a rakétavetővel :-).
