Hozzám hasonlóan talán sokan meglepődnek, mikor meghallják a játék nevét, mivel nem is olyan régen (kb. 1 éve) megjelent egy motoros játék melynek neve Redline Racer volt. Ez a mostani Redline azonban közel sem annak a játéknak legújabb koppintása, csak a nevükben van némi hasonlóság.
A mostani frissensült kérem, egy first person shooter, azaz egy 3D emberszimulátor. Természetesen ez némileg nehezíteni fogja a játék kitűnését a többi közül, mert hát annyi játék jött már ki, ami nagyon hasonlít ehhez, hogy sorolni is nehéz lenne. Először nekem is az jutott eszembe, hogy egy újabb utánzat a fenének sem hiányzik. De ezúton szeretném eloszlatni a közeledő viharfelhőket. Mégpedig azért, mert a játék, maga a Redline, ami ezen túl azt fogja jelenteni: bármit vezethetsz, nagyon jó grafikát láthatsz, és tökéletes hangokat hallhatsz, de még a játék hangulata is nagyon jó! De, hogy valamit most már eláruljak a játékról is, elmondom, hogy egészen jól keresztezték az eddig megismert játékstílusok nagy részét. Mintha egy játékban egyesülne minden, amit a Quake II, a Grand Theft Auto és a Carmageddon óta jónak nevezünk.
A Redline tehát alapjában véve egy emberszimulátor, melyben bármikor beülhetünk egy-két autóba, amivel lövöldözni, és embert vasalni is lehet. A játék mellesleg 12 pályát tartalmaz, és azt már mondanom sem kell, hogy egyik pályáról a másikra csak úgy juthatunk, ha teljesítjük a küldetést. Ez nem bonyolult, de nagyon nehéz. A játékban az igazi megkönnyebbülés igazából az, hogy nem kell benne gondolkodni, hanem "elkaplak-megnyúzlak" stílusban kell játszani. Mondhatnám, lődd, akit érsz!
Félretéve a vérontás különféle technikáit, fontos tényező, hogy az egész játék nagyon jól sikerült. Hogy ez alatt mit értek? Az ellenfelek intelligensek, a fegyverek hatékonyak, az autók mozgása is egész korrekt realisztikussággal dicsekedhet, ahhoz képest, hogy a játéknak közel sem ez a lényege. Ami a történetet illeti, a lényeg mindössze annyi, hogy a játék a jövőben (2066-ban) játszódik, és egy igen vérengzős banda ellen kell küzdenünk. Nem mondhatnám teljes bizonyossággal, hogy emberek az ellenfeleink, de az biztos, hogy megjelenésük nem éppen hétköznapi. Mikor az első pályát elkezdjük (a banda által elfoglalt stadion), a bandafőnök be is mutatkozik. Elmondja, hogy elfoglalták a rádió-állomást, satöbbi-satöbbi. Szóval a küldetések kezdetekor rövid ismertetőt is kapunk a feladatokról, melyek - mint már mondtam - nem igazán stratégiai jellegűek. A fő cél általában a gyilkolás és a pusztítás.
Még egy szó a jövőben játszódó történetről: ennek megfelelőek a fegyverek (a szokásos géppisztoly, sörétes puska, rakétaverő, mesterlövész-puska, gránát arzenál), a járgányok és a páncélozott öltözékek is. De hogy valami lényegeset is mondjak, van szerencsém bejelenteni, hogy egy nagyobb újítás is szerepel a játékban. Vagyis, arról van szó, hogy már nem mágus az általunk irányított főhős. Évek óta keressük arra a választ, hogy hogyan is van megoldva a rengeteg fegyver hurcolása... Ezt a problémát eddig a Trespasserben oldották meg a legjobban. Ott ugyebár arról volt szó, hogy összesen két darab fegyvert tarthattunk magunknál, és többet nem. Itt viszont annyi fegyvert tarthatunk magunknál, amennyi jól esik, de a fegyver csövének csak első része változik, ráadásul úgy, hogy egy forgó részre van erősítve az összes fegyver "vége", és ezt a részt forgatjuk. Magyarul, fegyverzetünk két részből áll, és csak az egyik felét forgatjuk. Ami a fegyverekkel kapcsolatban még fontos lehet, az csak egy tanács: spóroljunk a lövedékekkel!
Ami az autókat illeti, az fogott meg a legjobban, mikor megpillantottam, hogy egy-két fegyver egészen intelligens. Szinte már nem is kell célozni, mert a lövedék automatikusan célra fordul, és becsapódik. Persze ha ilyen kellemes fedélzeti fegyverzetünk van, biztosra vehetjük, hogy ki fogják lőni alólunk az autót. Ez persze általános. Ha jön valamilyen ellenfél, biztos, hogy nem egyedül jön. A játszhatóságról nem sok szót szólnék, hiszen annyi first person shooter játékot láttunk már, hogy az már megszámolhatatlan, és a többihez hasonlóan ebben a programban sem szerepel különösebb újítás, vagy nagy áttörés. Annyit elég megjegyezni a játszhatóságról, hogy ha esetleg valaki nem ismerné a Quake II-t, hogy a legtöbbre természetesen az egér és a billentyűzet párhuzamos használata, melyet kénytelen lesz mindenki megtanulni, ha esetleg eddig nem tette volna, mert a játékban csak így mehetünk valamire... Ez kérem a megszokott felállás: 3D-grafika, egér-billentyűzet duó, minimális manőverező-képesség (a játékos részéről).
De ha már a grafikáról esett szó, vizsgálgassuk kicsit a 3Dfx által nyújtott kép jellemzőit! A grafika egészen jól sikerült, de még van mit tökéletesíteni rajta. A nagy kérdés viszont még mindig nyitott. Vajon mikor oldják meg a fejlesztők, hogy a fegyvereken tükröződjenek a környezet tárgyai? A fényekről annyit mondanék, hogy igazán jól sikerültek. Persze nem olyan jók, mint a Forsakenben, de így is egészen korrekt. A hangokról pedig annyit, hogy az effektusok nagyon jól sikerültek, és egészen valósnak tűnik a játék, ha a fülünkre hagyatkozunk. Igazából a legjelentősebb - ha a multimédiát nézzük - hogy minden pálya megkezdése előtt van egy kis animáció, de ami ebben érdekes, hogy szinte a legapróbb részletekre is figyeltek a fejlesztők, és ettől ezek a videók közel állnak a kitűnő szinthez.
Mindezek után azt hiszem, a játékra nyugodtan rámondhatjuk, hogy méltó keresztezése a fent említett játékoknak, és még csak most jelent ugyan meg, de máris várjuk a folytatást.
