Sziasztok!
Segítsetek, hogy lehet a fürdőket takarítani, és szervízelni a tv-ket, HIFIket.
Köszönöm szépen.
Manapság menedzser játékokból nincs hiány. Szinte mindent irányíthattunk már, a gördeszka-parktól a bevásárlóközponton, repülőtéren keresztül a vidámparkokig. Látható hát, hogy nem kis agymunka kellett ahhoz, hogy valami új terepet találjanak az Enlight Software alkotói (azaz Trevor Chan és csapata, akik például a Capitalism játékokat is készítették), viszont valószínűleg az egyik munkatársuk éppen valami abandonwarez oldalt nézegetett, mikor meglátott egy címet, Sim Hotel, és vigyorogva felkiáltott: „Ez az! Készítsünk hotel szimulátort!”. Mivel a fent említett program nekem is nagy kedvencem volt, nem csoda, hogy a cím hallatán leopárdokat megszégyenítő gyorsasággal lendültem akcióba, hogy rátehessem a kezem. Viszont miután leülepedtek az élmények, kicsit elszontyolodva kellett konstatálnom, hogy ez a játék bizony csak nyomokban emlékeztet a nagy elődre.
A játék alapötlete a Giant játékokhoz hasonlóan pofonegyszerű. Kapsz (illetve választasz) egy üres hotelt, melyet úgy kell berendezni, hogy a fenntartási költség kevesebb legyen, mint a vendégek által itt hagyott pénz. Ahhoz, hogy megmutasd, eleget tudsz tenni e kritériumoknak, három kampányt, illetve azok befejeztével (vagy éppen helyettük – embere válogatja) egy random misszió generátort kapsz. A játék első és egyben talán legnagyobb hibáját a feladatok felépítésében találjuk. Szinte nincs is más, mint egy adott hotel, melyben x mennyiségű pénzt kell szerezned és a vendégek hangulatát y mennyiségre tornázd. Ez még az első, tanuló kampányban nem annyira zavaró, de később nagyon.
Szerencsére azért van bizonyos változatosság a játékban. Példának okáért mind hotelfajtából, mind tárgyakból tetemes mennyiséget kapsz kézhez. Rögtön kezdéskor megadhatod, milyen típusú szállodát akarsz vezetni (egy nyaralótelep közepén fekvőt, belvárosit, vagy szuburbán területen fekvőt). Miután minden megvan, szembetalálod magad hoteled legalsó szintjével, mely a játék céljától függően vagy üres, vagy más kész, beépített. Tegyük fel, hogy üres az előtted látható tér. Első dolgod, hogy szobákkal töltsd fel. Egy-egy szobát megalkotni eléggé hosszadalmas munka (ha az ember tökéletességre törekszik), szerencsére a játék készítői kedveskedtek azzal, hogy a kész szoba tervét elmenthetjük későbbi használatra. Három fajta szoba van: háló, fürdő, és egy mindenes. Egyértelmű, hogy a hálóba rakjuk az ágyakat, tévét, fürdőszobába a medencét (jacuzzi rules :-), illemhelyeket, a mindenes szobát meg el lehet halmozni mondjuk szekrényekkel, de akár lehet egy szórakozó szobát is kialakítani. A lakosztály méretétől függően, ezekből a szobákból több is lehet. Kellemes, hogy nagyon sok, szép, 3D-ben kidolgozott tárgyat kapunk, a különböző elektronikai cuccoktól kezdve a szekrényeken, íróasztalokon át a különböző méretű ágyakig.
Persze nem csak különböző lakosztályokat építhetünk, hiszen így szállodánk felettébb unalmas hely lenne. Amint van megfelelő mennyiségű pénzünk rá, azonnal építhetünk éttermet, bárt, könyvtárat, vagy akár uszodát is. Persze ezeknek több a fenntartási költségük, viszont vendégeink lényegesen több pénzt költenek el, hiszen tovább tartjuk őket szállodánkban.
A játék kinézete körülbelül a Sims szintjén van – hogy ez jó, vagy nem, azt mindenki döntse el maga. A karakterek ugyanúgy kicsit darabosak, viszont itt teljesen 3D-ben van minden, szereplők is, tárgyak is. Sajnos a vendégek mozgása elég rettenetes, sőt, van, mikor a fizika törvényeire fittyet hányva mászkálnak szellemként keresztül a falakon. Van egy kameranézet, mely a szállodavendégek szemszögéből mutatja szállónkat. Az ötlet amilyen jó első blikkre, olyan elhibázott, ha valaki kipróbálja. A probléma ott van, hogy a tárgyak, melyek felülről egész normálisnak tűnnek, közelről ocsmányan pixelesek, darabosak. Ja, a nude patch mániásoknak közlöm, bár itt nem kockázzák ki a részeket, a németeknél úgy látszik mindenki boxer alsóban, illetve bikiniben fürdik, zuhanyozik. Szintén negatívum, hogy bár szállónkat megbámulhatjuk kívülről, belülről, nem láthatjuk az ellenfeleket, és a hotel külsején semmilyen műveletet nem végezhetünk.
A hanghatások egész elviselhetők. Szinte mindennek van hangja – kivéve az embereknek, minek is, hiszen aki hotelba jár, az alapból néma. Persze ez nem gátolja meg őket abban, hogy kommunikálni próbáljanak, de az a vad artikulálásban merül csak ki. A tárgyak hangjai elfogadhatók, de ne várjunk valami nagy csodát. A zenét ellenben tanítani kellene. Mármint negatív példaként. A szerző valószínűleg nem tudta eldönteni, hogy valami jazz zenét szeretne alkotni, vagy inkább egy kis popzenét, így inkább keverte a kettőt, kialakítva valami olyat, amit tényleg megéri kikapcsolva hagyni. Ha valaki mégis olyan mazochista, hogy rászánja magát és bekapcsolva hagyja, az rövid távon úgyis megunja őket, mivel összesen 6 darab pár perces „szerzemény” található.
Az irányítás sem tökéletes. A fejlesztők célja az volt, hogy az egér jobb gombjával lehessen forogni, és zoomolni is, viszont ez annyira jól sikerült, hogy néha forgatás helyett is közelíteni fogunk, vagy éppen fordítva. Sőt, van amikor úgy beragadunk két emelet közé, hogy semmit sem látni. Egy kis gyakorlással viszont ez a probléma áthidalható.
Sajnos a játékban nincs multiplayer opció, egyedül csak annyit tehetünk, hogy hotelünkről készítünk pár fotót a beépített kamerával, és ezt megoszthatjuk másokkal.
A játék amint látható, nem minden idők legjobban sikerült menedzserprogramja, viszont ha valakinek nagyon sok idője van, vagy gyűjtője a Giant sorozatnak, annak megéri kipróbálni.
