Sajnos csalódást kell hogy okozzak, egy hülyegyereknek már az első pályákon belecsavarodhat az agyveleje. A lőszer hamar elfogy, a hadjáratokban nem lehet egységeket létrehozni, kapsz néhány tankot, gyalogost, légi támogatást, mindezeket szűk fejadagokban, és igazán örülsz, ha az utánpótlás között akad egy javítójármű is - márha jó lépéseket teszel, hogy utánpótlást is kapj. A bunkerek jó ha fel tudják tartani az ellenséget néhány percig, ahogy a védelmi ágyűk is, viszont ha magaslatra kerülnek, az ostromló kerülhet bajba, de még így is sérülékenyek. Egyébként az egységek és épületek textúrái nem olyan vészesek, a talaj és a fák már kissé problémásabbak. Jópofa a páncélvonat is, amit telepakolhatsz katonákkal, hogy az ágyús és légvédelmi vagonok is életre keljenek. A géppuskatűz a legtöbb páncélos ellen veszett ügy, míg a howitzereket és önjárókat kisebb-nagyobb sikerekkel megszabadítja utasaiktól. Gyakori, hogy a kis kaliberű ágyúk akár egy szinttel magasabb páncélzatosztályt már szinte át sem tudnak lőni. Egy telitalálat egy repülőgépről ledobott bombával már búcsút int a legjobb tanknak, amiről sok játék készítő csapat megfeledkezett akkoriban. A zenéket pedig igazán jó dolog hallgatni. És a bevezető eligazítások is jópofák, tetszik az eligazítók hovatartozás szerinti enyhe akcentusa, illetve a megszólítás módja.
Jópofa, s bár távol áll a tökéletes játéktól, a katasztrofális játéktól annál is távolabb. A skirmish mód kicsit spontán, kevés a pálya, de mindezen segíthetne egy műhely, ami persze sajnálatos módon nincs.
Amit leginkább kétlek, hogy a játék "dogfight" stílusú lenne (a hadjárat legalábbis nem).
(Azért jó dolog, hogy így 7 év után hirtelen megszólal valaki, hogy "Ácsi, én azért néhanapján még játszok ezzel, és hülyegyerek sem vagyok, mégis élvezhető.)
Ismét a kezünkbe vehetünk egy Második Világháborús eseményeket feldolgozó programot, melytől szintén azt vártuk, hogy meghozza a várt áttörést és - mint egykoron a Red Alert megjelenésekor - ismét egész éjszakákat tölthetünk a monitor előtt, elhanyagolva minden mást. Erre azonban még mindig várni kell... Sajnos ennek a programnak sem fogjuk sokáig nagybetűvel írni a nevét, hiszen a fejlesztőcsapat (a Earth 2150 vagy a WW3: Black Gold játékokról ismert Zuxxez) nem erőltette meg magát túlzottan a játék készítése során.
Alapvetően optimista játékosoknak ajánlanám a programot, hiszen az egyetlen, ami azt sugallja „Játssz tovább!”, nem más, mint a remény, hogy a következő küldetés jobb és talán élvezhetőbb is lesz. Eleve túl nehéz feladatok elé állítanak bennünket a küldetések. Ezt ugyan már megszokhattuk más stratégiai játékoknál is, mint például a Sudden Strike, de abban legalább ésszerű és jól átgondolt stratégiát alkalmazva aránylag könnyedén sikerrel járhattunk. Ebben a játékban sajnos nem sok esélyünk van sztratégoszt játszani, mert sajnos az egységeink gyakran mindenféle parancs nélkül önállósítják magukat, és az ellenséges vonalak felé veszik az irányt. Ez a fajta kezelhetetlenség kőkeményen rányomja bélyegét a játékra, és az eleve nehéz küldetések talán még nehezebbnek tűnnek.
A program kezelőfelületét innen-onnan szedték össze a fejlesztők, de sajnos így is szokatlan és nem áttekinthető. Némely ábra a játékfelületen túl nagy, némelyik pedig értelmetlen alakzat, melynek jelentőségére csak a help gomb bekapcsolásával jöhetünk rá. Ez viszont a kelleténél több információt közöl, és nagy felületet foglal el a képernyőn, így néha nem látjuk tőle tisztán egységeinket, ami mellesleg már eleve gond a programban. Az egységek ugyanis felismerhetetlenek. Szokás szerint csoportokba foglalhatóak, és típus szerint is kijelölhetőek, de eleve nem láthatóak jól. Ugyanez érvényes a már jól megszokott sérülés-jelző sávra, melyet szintén nem látni rendesen az egységre való rámutatáskor. Annak ellenére viszont, hogy az egységeket nem lehet tisztán látni, a kézikönyv szerint minden valamire való és híres fegyver szerepel a játékban, amely a II. Világháborúban jelentős szerepet játszott. És ez mindhárom küldetéssorozatban így is van. Kipróbálhatjuk a Vörös Hadsereg, a Szövetséges erők és a Wehrmacht majdnem teljes arzenálját a Tigris Tanktól, a Sherman-en át egészen a Katyusáig... A programban viszont csak szárazföldi és légi támadás indítható, minek utána csak az Európai fronton történteket igyekszik feldolgozni a játék.
Jelen vannak természetesen a már jól megszokott épületfoglalási lehetőségek, és az épületépítés is a játékban. Az építés és a gyártás nem tér el különösebben a már jól megszokottól, hacsak nem annyiban, hogy nem az adott feladatot végző épületből gördülnek ki a legyártott harci eszközök, hanem a térképen kívülről jönnek be a harctérre egy előre kijelölt pontról. Mindeközben is és minden más mozgásnál igazán nagy hatása van a domborzati viszonyoknak a mozgásra. Ezt támadás és védekezés esetén egyaránt érdemes figyelembe venni!
Grafikailag szépen oldották meg a nappal és éjszaka váltakozását, azonban igazából ez nincs befolyással az ütközetekre. Szépen érződik a naplemente, éjszaka szinte vakok vagyunk, de az egységeink nem azok! Ugyanakkor olyan érzése van az embernek, mintha az apróságok túlzott finomításával (például: tankok mögötti lánctalp-nyom, porfelhő, stb.) a harci eszközök megjelenítése mintha eléggé elnagyolt volna. Ez legfőképpen akkor látszik, amikor „isteni” nézetünkből leereszkedünk a háromdimenziós világba, és közelebbről megnézzük seregeinket. Főleg a gyalogos rajza kétségbeejtő. Mindehhez sosem hallott hangok társulnak, amiből aztán végképp nem tudni, hogy hol, hányan, és mivel lőnek.
A játékot mindenképpen érdemes lehet kipróbálni hálózati módban, hiszen úgy legalább rendezettebbek lehetnek az erőviszonyok. A program LAN-on és interneten engedélyezi nyolc különböző játékos részvételét a II. Világháború színterein, előre elkészített, internetről letöltött vagy akár saját magunk által készített pályákon és tájakon.
Tehát a „sokat” mondó képek alapján - véleményem szerint - nem tanácsos messze menő következtetéseket levonni a játékkal kapcsolatban, inkább mindenki próbálja ki és nyilatkozzon saját tapasztalatai szerint!
