Üdvözlünk Neo Yorkban! A fény városa, lakossága több tízmillió, az épületek csúcsa jóval a másfél, két kilométer fölé nyúlik. A csúcsforgalom általános, ennek ellenére a szmogot el lehet felejteni, hiszen itt az utak nincsenek a földhöz kötve, a járművek különböző magasságban járnak az égi utakon. Ezen utak sztárjai, a rendőrség legrettegettebb ellenfelei pedig a Beam Breakerek, bandák csoportja, kik nemcsak nyaktörő sebességükkel, és ördögi ügyességükkel tartják rémületben a járókelőket, hanem folytonos harcaikkal is. Ahhoz viszont, hogy valaki bekerüljön ebbe az „elit” társaságba, rengeteg munkára, és nem kis ügyességre van szükség – de még mindig kevesebb, mint ahhoz, hogy e személy megtartsa pozícióját... és az életét.
Ezzel a „merőben újszerű, és soha nem hallott” történettel indul a JoWooD új játéka, melyben megpróbálták keverni az Ötödik Elem autós részét a GTA sorozat és a Mafia elemeivel. Gondolom sejthető, hogy a játékban egy zöldfülű „pilótát” fogunk alakítani, kinek minden vágya a Beam Breakerek közé bekerülni. Ehhez viszont sokat kell dolgozni – pontosabban egy egész fejezetnyit. Itt ugyanis a történet néhány fejezetre oszlik, melyeken belül még jó pár küldetést találunk. Kezdetben csak pizza szállításra fognak minket alkalmazni, viszont nemsokára, ahogy nő a hírnevünk, a főnök megbíz például néhány kocsi elcsórásával, egy-egy személy megfenyegetésével, vagy éppen pár étterem szétrombolásával. Mikor pedig már nagyon menők vagyunk, jöhet a Gang Race, ahol a rivális csapatok nagyágyúi ellen kell egy fix, checkpointokkal tarkított néhány kört repülnünk. Később, mikor már feltűnnek az ellenséges bandák, egyre vakmerőbb feladatok, melyekkel már magunkra vonjuk a rend hű őreinek vigyázó szemét is – és persze nem a féktelen törvénytisztelő mivoltunkkal. Ténykedéseinket főnökeink különböző kocsikkal, illetve alkatrészekkel jutalmazzák, így kezdeti pizzás kocsinkat nemsokára igazi vagány verdákra cserélhetjük, amikbe különböző, jobbnál jobb alkatrészeket szerelhetünk.
Egyszóval maga a játékmenet egészen jó... lenne. Sajnos a készítők elkövették azt a nagy hibát, hogy nem átallottak minden küldetést időlimitesre csinálni. Ez önmagában egy rakás feladatot taccsra vág, amit megmenthetne az egybefüggő, érdekes történet, ilyen viszont itt nincs. Jönnek a feladatok egymás után, mindegyik elején és végén szövegel egy meglepően hiányos angol nyelvkészséggel rendelkező emberke (ami mondjuk betudható annak, hogy az úriember nem angol, hanem egyéb nemzetek szülötte), és körülbelül ennyi. Nincs semmi összefüggés, cselekményszál. Egy dolgot hiányoltam még, a városban való szabad járkálást. Sajnos Neo Yorkot itt különböző negyedekre bontották, melyek között az átjárás nem a GTA mintájára egy töltésnyi, hanem vagy egyikben repkedsz, vagy másikban. A feladatok közben ráadásul – általában az időlimit miatt – nincs sok lehetőségünk szétnézni, a választható Observer módban (melyben a már bejárt városrészekben kószálhatunk a már megszerzett kocsikkal) pedig nincsenek feladataink. Egyébként a játékkal minél nagyobb területet akartak a készítők valószínűleg lefogni, mert a feladatokon és a szabad repkedésen kívül vannak még különböző versenymódok is.
A látványvilág viszont – ha nem is példaértékű – nagyon meggyőző. A várost kocsik tömege népesíti be, az épületek között keresztülhúzó járdákon gyalogosok járkálnak, az a néhány épület, melynek van terasza is szépen kivitelezett. Nagyszerű néhány vadabb pillanatba a csúcsforgalom közepén berepülni a kocsisor közepébe, persze szemből. A mazsolák először csak villognak, majd riadtan rántják oldalra a kormányt, így szó szerint keresztülszeljük a forgalmat, egészen az első olyan járműig, mely túl lomha arrébb húzódni. Saját autónk is szépen ki van dolgozva, csillog, villog, turbó során szép, színes csíkot húz. Egyetlen nagy problémám csak az volt, hogy nem találtam egyetlen használható nézetet se. Van belső nézet (műszerfal nélkül), két külső, követő, és egy, ami bár egész jól néz ki, semmire sem használható. Ami viszont pozitív, hogy egy szem szaggatás sem volt tapasztalható még mindent maximumra véve is.
A hangok is hasonlóan vegyes érzelmeket keltettek bennem. Kellemes a város hangjai, hogy mindig van valamilyen ambient zaj, illetve a járművek hangjának megvalósítása, viszont a zene, mely valami techno-rock stílust próbál követni, egyenesen szörnyű. A narrátorról pedig már szóltam, és pár óra után egyszerűen kikapcsoltam, úgyis ki lehet íratni a szövegét.
Az irányítás szintén hozza a színvonalat. Igazából nem egy bonyolult vezetni a verdát, alapesetben az A és az Y gombokkal lehet gyorsulni, lassulni, a kurzormozgató billentyűkkel pedig a vertikális és horizontális elmozdulást hajthatjuk végre. Van még pár plusz gomb, a Space-szel turbózhatunk, az S billentyű pedig különböző speciális feladatok oldhatunk meg – ilyen például a pizzák dobálása. Igazából minden egyszerű, és lehet, hogy az én hibám, de egyszerűen nem tudtam kézre állóra konfigurálni.
A Beam Breakers tehát szerintem a nagy és sajnos az elszalasztott lehetőségek játéka. Kicsit több munkával, odafigyeléssel egy kitűnő, élvezetes programot hozhattak volna össze, ráadásul még konkurenciája se nagyon lenne, így viszont csak egy erős közepest sikerült alkotni, melyet bár érdemes kipróbálni, de nem hiszen, hogy hosszú távon élvezhetnénk.
