A blokkal kell próbálkozni. Én All-Staron jáccok - hát besokaltam, hogy a Dallas 12 triplát bedobott én meg 3/17.
A Sacramentonál sztem a game-ba egy ember ér valakit, az a Chris Webber. Volt, amikor 72pontot dobtam vele.
Amúgy mi a gond az irányítással, sztem fullra jók a kameranézetek is!
Miután kimaradt a múlt évi kiadás a sorból, két megérzésem volt a sorozattal kapcsolatban. Az egyik – a rosszabb – az volt, hogy a Superbike sorsára jut a sorozat, azaz egyik pillanatról a másikra egyszer csak leáll a munka, és már nem láthatunk több folytatást ebből a játékból sem. A 2001-es kiadványról szóló írásom fő tartalma, és az általános vélemény is az volt, hogy nem sok különbséget lehet felfedezni a 2000-es verzióhoz képest, de a grafikát szépen kicsicsázták. Az aktuális kiadásban azonban a grafikát nem erőltették túl annyira, mint elődjében.
Bár az irányítást – a kézikönyv alapján is – igencsak a gamepad-tulajdonosok szája íze szerint alkották meg, billentyűzet alkalmazása mellett is számíthatunk arra az élvezetre, amit már megszokhattunk az elődöknél. Igaz, időre van szüksége a szervezetnek, hogy megszokja ez „ezergombos” billentyűzetkiosztást, de észre sem vesszük, és egyre fürgébben és egyre pontosabban fogunk mozogni a pályán. Az idő csak repül, amikor átadjuk magunkat az NBA-érzésnek, ami a játékból tökéletesen érződik. Az eddigi verziókhoz hasonlóan igazán élvezetes rap-zenével fogad bennünket a menü, amelyek a kosárlabda-vágyunkat még inkább serkentik...
Magát a játékot érdemes az irányítás-kalibráció után azonnal a gyakorlással kezdeni, amely egy nagyon hangulatos, teljesen üres tornateremben zajlik a már látott amerikai méretekkel, ahol a mi kiválasztott emberünk egyes egyedül dobja a bőrt. Természetesen itt is, mint a játék minden más részében is választható a 2002-es NBA idény bármelyik csapatban szereplő bármelyik játékosa. Ennek a gyakorlás-funkciónak az a legnagyobb előnye, hogy zavartalanul kipróbálhatjuk, mit is várhatunk el a játékostól és alapvetően a szoftvertől, és ki is próbálhatjuk az esetleges új trükköket a játékban. Mindenképpen jobb megoldásnak tartom gyakorlás közben kipróbálni először a láb alatti- és a hát mögötti kézváltást, stb., mint éles helyzetben.
Gyakorlás után irány az utca. Az 1:1 játékmód izgalmasabb, szebb és élvezhetőbb, mint valaha. Egészen átadja azt a hangulatot, amikor kétségbeesve próbálkozunk elvinni egy védő mellett a labdát, és ezt a valósághoz hasonlóan kellemes megjegyzésekkel fejelik meg a játékosok. Ebben a kiadásban eleve megnövekedtek az emberi érzelmek kimutatását szolgáló motívumok. Ilyen például a játékosok szövegei, és a legmeglepőbb, hogy az aktuális csapat edzője is igen nagy gyakorisággal áll föl a kispadról, hasznos utasításokkal ellátva a játékosokat, illetve minket. Ez természetesen csak a mérkőzések alkalmával előforduló jelenség a játékban, és aligha van időnk az ilyesminek komoly figyelmet szentelni, hiszen a játék – akárcsak az életben – nagyon pörgős és e miatt nincs sok időnk bámészkodni.
Ilyen módon nem valószínű, hogy zavaróvá válik az, hogy a lelátókon helyet foglalók szépen kidolgozottak ugyan, de „ismétlődő”, ráadásul nem is túl nagy szakaszonként ismétlődő alakok. Persze mindezek mellett gyönyörű, élvezhető és részletes grafikával bír maga a játéktér, a játékosokkal együtt. A fejlesztők a legapróbb részletekig elmentek, aminek bizonyítéka például a visszajátszásban lehetséges közelítés esetében a labdára való zoom-olás. Ekkor a Spalding labdán még az apró rücskök is szépen látszanak. Mindehhez tiszta hangeffektek és végre nem tükörszerű parketta társul. Van ugyan tükröződés, de már nem annyira eltúlozva, mint az elődökben.
Mindezek tükrében azt tudom mondani, hogy mindenképpen érdemes kipróbálni a játékot, de akik már jól ismerik ezt a sikersorozatot, azok ne számítsanak veszedelmes újdonságokra! Aki pedig még valami csoda folytán nem találkozott volna az NBA Live folytatásos sorozat valamely darabjával ’97-től felfelé, annak remek alkalmat nyújt, hogy belekóstoljon egy kicsit ebbe a világba.
