A kalandjátékok újraéledése közepette is elmondhatjuk, hogy világviszonylatban sincsenek elkényeztetve a kalandos fejtörőket, megoldásra váró rejtélyeket kedvelő játékosok. Duplán igaz ez hazánk RTS-ektől hemzsegő játékpiacára. Emiatt is lestük félve-reménykedve a Private Moon Studios kebeléből kikerülő A.G.O.N.-t, mely az első két rész után igen hosszúra nyúlt szünetet tartott.
A fagyos, hideg Lappföldről hazatérve Hunt professzor nem kis örömmel nyugtázza, hogy következő küldetése a napfényes Madagaszkárra szólítja. Itt kell felkutatnia és megtanulnia a következő társasjátékot, melyet egy bennszülött törzs Rakotonarivelo nevű főnöke őriz.
A hajóról leszállva nem is kell csalódnia. Gyönyörű, homokos, pálmafás, sziklákkal tarkított tengerpartra érkezett. A falu sincs nagyon messze. Az idilli hangulatot csak a falu őre bontja meg: semmiképp sem hajlandó beengedni a kapun, ráadásul kalóznak néz. Azért néhány információt mégis sikerül kiszedni belőle a szigettel kapcsolatban. Kezdődhet tehát a keresgélés, gondolkodás, idegeskedés.
Más kalandjátékokhoz képest kicsit nehézkesebb az irányítás (az elforduláshoz az egérgombot folyamatosan lenyomva kell tartani), de – az első két rész után – meg lehet szokni. „Idegesítőségi fokozata” viszonylag alacsony, mivel elég könnyen megtalálhatók a feladatok megoldásához szükséges eszközök (annak ellenére, hogy én majdnem feladtam a legelején, amikor a baromi nagy dzsungelben kellett egy mókusszerű lény nyomára bukkanni :-). Ennek ellenére azért okoz némi fejtörést egy- egy megoldás.
S természetesen nem kis fejtörést okoz a végső társasjáték (Fanorona) megoldása sem, hiszen a sok szabály felfogása után még rá is kell érezni az ízére, ami nem vonja maga után feltétlenül az azonnali nyerést.
A FANORONA egy táblás játék, melynek 45 kis mélyedésében 22 fekete és 22 fehér golyó küzd egymással. A golyók a mélyedéseket összekötő vízszintes, függőleges és átlós vonalakon mozoghatnak. A játék célja eltüntetni az összes ellenséges golyót a tábláról, vagy mozgásképtelenné tenni azokat. Persze a lépéslehetőségek legalább öt szabállyal vannak behatárolva, de ha belejöttél, néha egész ügyesnek érezheted magad.
A játék megnyerése után (ami nem is olyan könnyű feladat), itt is visszatérhetünk bármikor a táblás játékhoz, bár – ugyanúgy, mint az előző részben – mindig kezdő pozícióban (vagyis a fehér golyókkal) indulunk. Néha úgy tűnik, hogy ez a nehezebb kezdés, de persze lehet, hogy ha fordítva lenne, nem ezt mondanám. Azért szívesen kipróbálnám a sötét oldallal is.
Természetesen ez az újabb táblás játék is elérhető lesz a netes játéklehetőséget biztosító AGON NetBoardhoz, az epizód megvásárlói részére minden további költség nélkül.
Az előző részekhez képest megnőtt az átvezető filmecskék száma is. Ez nagyban hozzásegít ahhoz, hogy izgalmasabb és sokkal hangulatosabb legyen a játék. Szinte minden feladatrész elvégzése után megjutalmaznak egy-egy ilyennel. Ennek ellenére sajnos ez is viszonylag hamar véget ér, és megint várakozhatunk a következő részre (Lost Sword of Toledo), amely – a címe alapján – ismét napfényes helyszínen, Spanyolhonban fog játszódni.
