Az Invictus névre keresztelt magyar fejlesztőcsapat 2000-ben debütált a korát megelőző árkád jellegű terepjáró-szimulátorral, az Insane-nel. Azóta jelentek meg ugyan újabb autós témájú programok, amelyek az ő munkájukat dicsérik, de az Insane óta valahogy nem tudtak igazán nagyot dobbantani. Remek ötleteken alapuló játékokat dobtak piacra az őket megkereső kiadó segítségével, de valahogy nem találtak rá a fogyasztók olyannyira, mint az első fecskére (esetünkben galambra). Amikor hírét vettem, hogy új csillag születik, bizakodva kezdtem érdeklődni a játék felől. Meggyőző videókat és nem túl szép, mégis hatásos képeket láttam a játékból. Aztán egyszer csak elkészült a játék, mely a Cross Racing Championship nevet viseli.
A játék témája ezúttal két csapásvonalon halad, ami már az intro első képkockáiból kiderül. Nagyon érdekelt, vajon hogyan lehetünk ebben a szimulátorban végre egyszerre pályaversenyzők és ralipilóták is. Eddig talán a Live for Speed kivételével egyetlen játékban sem sikerült se összeolvasztani, se külön-külön ábrázolni a két kategóriát.
Az első benyomások (leginkább a menü) alapján a játék kicsit talán túlságosan is letisztultnak és üresnek, de semmiképp sem csúnyának hatott. Az első indítás alkalmával feltűnt ugyan, hogy a grafika hagy némi kívánnivalót maga után, de sok autós játékból lett már fogalom a gyengus grafika ellenére is, így aztán nem tulajdonítottam jelentőséget neki.
Miután autó-szimulátorról van szó, azonnal kormánnyal estem neki az első próbakörnek. Az irányításnak azonban sajnos nem sok köze volt a valósághoz. Nem mondhatjuk teljes nyugodtsággal, hogy rossz irányítani a versenyautónkat, mert ha hozzászokunk, elég kezes lesz a jármű, de a kezelés nem egyezik a valósággal. Viszont a sebességérzet nagyszerű, az útvonalak valószínűnek tűnnek, nem közlekedünk mesebeli tájakon. Különösen élethű az általunk életre keltett versenyző szemszögéből nézve egy-egy keményebb fékezés eredményeképpen fellépő bólintás, mind az autó, mind emberünk részéről. Akár a valóságban. Ha valaki viszont még inkább fokozni akarja a hatást, megteheti a menüben, ahol a bólintás és egyéb külső hatásokra való reakciónk mértékét növelhetjük, vagy csökkenthetjük.
Nem így az ellenfelek versenyzési stílusát, amely szinte kezdettől minden örömünk elrontója lehet, ha nem vagyunk elég ügyesek. A véres verítékkel kierőszakolt előnyünk egy könnyed hibával válik semmivé, ami pont elég arra, hogy az ellenfelek azonnal a sarkunkban nyomják a dudát, és mondják a nem túl barátságos (és hosszú távon már-már zavaró) kommentárjaikat. Talán nem is lenne ezekkel semmi baj, ha finomabban megfogalmazott mondatokat hallanánk, több variációban. Mindenesetre azt tudom javasolni, hogy a hirtelen haragra hajlamos játékosok inkább angol nyelven telepítsék a szimulátort! Na de ha már halljuk a magyar nyelvű, ránk vonatkozó szidalmakat, akkor már akár készülhetünk is a – majdani hiábavaló – ellenkormányzásra, hiszen akkor már ellenfeleink igencsak a nyakunkon vannak, ami azt jelenti, hogy az első lehetőségnél lepörgetnek bennünket az útról. Van, akinek ez a versenyzési stílus szimpatikus, de az amúgy sem könnyű irányítás mellett a szintén nem könnyű pályákon megehetősen kellemetlen élményt nyújt, ha az első helyért folyó küzdelmünk ilyen formában dől el. A fejlesztők furcsa fintora talán, hogy ezt a versenyzői magatartást hiába is próbáljuk viszonozni, hiszen az esetek 99 százalékában ugyancsak mi járunk pórul, hiába is figyeltük meg a ’80-as éves amerikai akciófilmjeinek üldözős jeleneteiben, hogy miként is kell eljárnunk, ha ki szeretnénk pördíteni egy másik autót a pályáról. Alternatívánk tehát az egyszemélyes játékban nem sok marad. Vagy mindenkinél ügyesebbek és gyorsabbak leszünk, ehhez viszont hosszas és kivételesen kitartó gyakorlásra van szükség, vagy csak próbautakon veszünk részt. Ez utóbbi a kezdeti stádiumban annyi problémába ütközik csupán, hogy alig-alig választhatunk autót és útvonalat, hiszen a karrier-módban vagyunk hivatottak kinyerni és – az autók esetében – tuningolni mind a 8 típust, amellyel köreinket róhatjuk.
Még egy lehetőségünk van, hogy mégse legyen teljes az autóversenyzői megaláztatásunk, ez pedig a többjátékos mód, mely további két variációt hordoz. Az első az úgynevezett „forró ülés”-mód („hot-seat”), amelyben egy PC-n versenyezhetnek egymással a játékosok gyors egymásutánban. Ez a funkció azoknak ajánlott, akik nem rendelkeznek otthoni hálózattal, amelyre több gép van csatlakoztatva. Internetes játékot nem támogat a program. Fontos azonban megjegyezni, hogy a hálózati játék természetesen nem jelent mentséget a karrier-mód végigizzadása alól. Itt is csak a három országban megjelenő négy alap-pálya (szemben az összesen nyolc országgal) és két autó áll kezdetben rendelkezésünkre, amelyek leginkább a fantázia szülöttjei. Ezeket a helyszíneket és gépeket mindösszesen három versenyzési módban gyűrhetjük magunk alá a karrier-módban, a szabadedzésen és a kvalifikáción kívül. Megszokottnak mondható a kieséses verseny és a cross verseny, ami viszont újdonság, az az ütközéses verseny. Ebben az opcióban az előrejutás azzal érhető el, hogy nekiütközünk az előttünk haladó autónak, így hely- és autócsere történik, amely mondjuk nem egy valószínű motívum, de mindenképpen izgalmas.
Összességében afféle régi-új dolog az Invictus legújabb szerzeménye, melyet ajánlok mindenkinek, aki élményutózásra (ld. szabadedzés mód) és nagyon izgalmas versenyekre egyaránt vágyik.
