Tavaly augusztusban megjelent előzetesünk már foglalkozott az 1848 című játékkal. Igaz, azóta történt néhány változás (rögtön a legfontosabb például az, hogy az előirányzott őszi megjelenés eltolódott idén március 10-re, ami azért valljuk meg, sokkal célszerűbb a játék témájából adódóan), de mindent összevetve mondhatjuk, hogy a kész végeredmény az lett, amire akkor számítottunk.
Az 1848 játékmenete tehát maradt a „Panzer General szabályzat” szerinti hexás térképre alapozó, körökre osztott stratégia (na, meg is néztem volna, ha augusztus óta átteszik real time 3D-be! :o)), a gép által kikombinált csatákkal, melyek után gyakran „hogy vertél le, ötszörös túlerőben voltam?!” kiáltással veti magát a billentyűzetre az egyszeri játékos. Azért persze ennyire nem durva a helyzet (vagy mégis?), de a gép által kikalkulált csaták minden egyes hasonszőrű játékban felvetik az igazságtalanság problémáját, vagy hogy igazán modern és divatos módon fogalmazzak – a kettős mércét :o). A hexás játékok kedvelői valószínűleg már hozzá vannak szokva ahhoz, hogy a gép akármilyen állásból képes akármilyen eredményt kihozni, és az ellenség néha God mode-ban játszik, így aki túl tudja tenni magát ezen, az lesz majd az, aki felhőtlenül el fog tudni szórakozni az 1848-al is.
Az előzetesben leírtakkal ellentétben a teljes játékban a beígért 4 hadjárat helyett ötöt indíthatunk, a szabadságharc különböző vízválasztóin bekapcsolódva: az őszi, téli, tavaszi, és nyári hadjárat mellett játszhatunk erdélyi hadjáratot is (1848. december – 1849. május), amely kifejezetten az erdélyi eseményekre koncentrál, bevonva néhány bánáti szerb erősséget. Itt a nyugat-magyarországi ill. bécsi harcokkal nem kell foglalkozni, azokat a területeket kiürítette a program. Gondolom ez az erdélyi küldetés az elcsúsztatott kiadási határidő miatt került bele végül a játékba. Az említettek mellett természetesen a komplett szabadságharcot is végignyomhatjuk, tokkal-vonóval, 1848 szeptemberétől 1849 decemberéig.
Nagyon tetszik a hadjáratok leíró szövege, igazi harci lázban lehet tőle égni, felszólít az „oláh hordák” Erdélyből való kiűzésére, a „törvénytelen trónbitorló Ferenc József” uralmának megdöntésére, valamint az „ázsiai hordák” ill. „Jellasics futásban gyakorlott hadának” megállítására. Természetesen ha a császári oldal mellett akarunk harcba szállni, a szövegek rögtön megváltoznak, és máris a „rebellisek” és a „kalandor Bem” elpusztítására buzdítanak, illetve felszólítanak, hogy „kergesse ezeket az ázsiai vadembereket a tiszántúli pusztáikra, hogy ott fagyjanak halálra! Szerezze vissza Magyarország koronáját ifjú császárunknak!” Haláli! :o)
Be kell még állítanunk a nehézségi fokozatot (erről majd később), az orosz és a lengyel beavatkozás mértékét, valamint hogy legyen-e felderítés. Utóbbi „Panzer General zsargonban” nagyjából a „fog of wart” jelenti, vagyis hogy láthassuk-e azokat az ellenséges csapatokat, amelyekkel nem lépett kontaktusba saját egységünk. Ha minden kész, akár indíthatjuk is a hadjáratot.
A játék természetesen a tágabb értelemben vett Kárpát-medence térképen zajlik, magyar, császári (tehát az osztrák, és az összes további csatolmányuk, mint román, szerb, horvát, szlovák), és orosz egységekkel ill. városokkal. Van még két török kézen lévő város is, Belgrád és Banja Luka, de ezek a hadműveletek szempontjából nem játszanak szerepet. Csapatainkat e városokban toborozhatjuk (nem mindegyikben!), és az ellátmányokat is innen kapjuk. A sima, erődítetlen mezővárost minden további nélkül el lehet foglalni, az erőddel rendelkezőket viszont előbb ágyúztatni kell, és ha sikerül ledönteni a falakat (vagyis 1-es értékre csökkenteni az erődítési szintet), csak akkor lehet betámadni.
Egységeink mozgatása, és egyáltalán, a stratégiánk kidolgozása már jóval összetettebb feladat. Itt térnék rá a választott nehézségi szintre, ugyanis legkönnyebb (honvéd) szinten nem lesz különösebb bajunk, itt csak tologatni kell a csapatokat, harcolni, másra nem nagyon kell figyelni. A százados rang a standard, itt jön elő minden csínja-bínja a játéknak (a tábornoki fokozattal meg már csak az igazi mazochisták foglalkoznak, mert itt bónuszként még csal is a gép, az ellenség javára!)
A normál nehézségnél már több dologra kell ügyelnünk, de ezekre az információs panel mind figyelmeztet. Legfelül népünk általános lelkesedésének mértéke csapataink moráljára van hatással, ezt a sikeres ill. sikertelen csaták, valamint a városok elfoglalása/elvesztése befolyásolja. Az alatta lévő időjárási tényezők mind a hadtesteink sebességét befolyásolják. Az időjárás, útviszonyok, a folyók állapota, valamint a Duna állapota (ez utóbbit külön, speciális folyóként kezeli a játék) lassíthatják ill. gyorsíthatják seregeink mozgását és folyón való átkelésük sebességét. A hidak és az utak használata természetesen igen jótékony hatással van a mozgékonyságunkra, igyekezzünk kihasználni ezeket. Speciális „út” a vasút, egy ilyen mezőre rálépve bevagoníroztathatjuk a hadtestünket, és a vasútvonal mentén tovább pöfékelhetünk velük, természetesen jelentősen gyorsabban, mint gyalogszerrel. Itt kell megjegyezni, hogy a vasútvonalak, utak, és a csapatok indításkor való elhelyezése terén a készítők igyekeztek a lehető legnagyobb történelmi hűségre törekedni. A szakszerűségre és precizitásra való törekvéshez a ’48-as téma elismert szakértője, Hermann Róbert is a segítségére volt a fejlesztőgárdának.
A csapatok szervezési szintje a programban az ezred, tüzérségnél az üteg. Ezek, ill. a létszámaik nem felelnek meg minden esetben a szabadságharc idején alkalmazott eljárásoknak (pláne a korabeli magyar és az osztrák hadrendet összevetve), de a játék kezelhetőségét szem előtt tartva sikerült ésszerű kompromisszumokra jutni, és a végeredmény valóban jól átlátható, működőképes lett.
Figyelmünk elsősorban a hadtest panelre irányuljon, mert ez tartalmazza a legfontosabb adatokat. A tábornok és annak képességei önmagukért beszélnek, alatta találhatók a csapatnak kiadott parancsok. A mozgáspontok szintén egyértelműek, viszont jól meg kell választanunk csapatunk formációját és taktikáját. Utóbbi a harcokban való végsőkig kitartást, avagy az időben történő visszavonulást eredményezi, előbbi pedig a mozgékonyságra és a csatában való hatékonyságra van kihatással. Igyekezzünk jól kombinálni ezekkel, mert sokszor nagyon sok múlhat a megfelelő beállításokon!
Az egységek létszáma mellett létfontosságú információ a készenlét, az ellátmány, és a morál értéke. A készenlét a frissesség mértékét mutatja, frissebb csapatok nagyobb távolságokat tudnak megtenni, és a csatákban is jobban teljesítenek, mint bágyadt társaik. Az ellátmányt minden egyes parancs, mozgás, stb. fogyasztja. Kevés ellátmánnyal a hadtest harcértéke és morálja is jelentősen csökken. Az utánpótlást a saját városok termelik, és a vonzáskörzetüknek megfelelő mértékben juttatják el körönként a csapatokhoz. Így egy elfeledett, távoli hegyekben partizánkodó egység hosszú távon nem lesz sokáig harcképes. Fontos, sőt döntő stratégiai tényező lehet, hogy saját egységeket beszivárogtatva az ellenség hátországába el lehet vágni, vagy legalábbis meg lehet nehezíteni a fősereg utánpótlás ellátását. Hiszen ha elálljuk az utakat, az ellátmány csak a hegyeken, mocsarakon kerülve tud eljutni az ellenséges sereghez, jelentős mennyiségbeli kiesést szenvedve. Ilyen ügyes akciókkal egy jelentős túlerőben lévő ellenséget is meggyengíthetünk, ne habozzunk hát latba vetni minden stratégiai érzékünket! Nem szóltam még a morálról, amely a hadtestek harci szellemét jelenti. Nem, nem a Szellemirtókból ismert szörnyecskéket állíthatjuk csatasorba „harci szellemként”, hanem ez a tényező csapataink helytállására van hatással :o).
Ezek alapján már nagyjából megfelelően lehet kommandírozni a csapatainkat, noha még sok finomság van elrejtve a játékban. Legtöbbet úgyis csak a saját kárunkon fogunk kitapasztalni :o). A legsunyibb dolog (és persze a gép előszeretettel alkalmazza), hogy a lovassággal nem rendelkező hadtesten egy pusztán lovasokból álló csapat simán keresztülnyargalhat, így csak arra eszmélünk, hogy pár átkozott lócitromszagú huszár vígan foglalgatja el hátunk mögött a városainkat, gyalogsággal utolérni és seggbe rúgni őket pedig nem túl egyszerű feladat. A lovasok – mozgékonyságuk miatt – ugyancsak alkalmasak arra, hogy a hátországban elállják az utánpótlási vonalakat. Ha pedig jön a felbőszült ellenséges csapat, röhögve odébbállnak, vagy ha mégis megtámadnák őket és „visszavonulás” formációban vannak, a csatából is időben lelépnek. Így mindig igyekezzünk legalább egy lovas ezreddel felszerelni a hadtesteinket, mert rengeteg sunyiságot lehet velük 1. csinálni, 2. megakadályozni.
Minden egyes hadtestet élére külön-külön tábornokot kell kineveznünk, ők vezetik az egységeket a térképen. A választott nemzet tábornoki karából bárkit bárhova kinevezhetünk, mindenféle megkötés nélkül. Tehát nincs jelentősége, ha pl. Bem Józsefet leváltjuk erdélyi csapata éléről, és még ugyanabban a percben kinevezzük mondjuk egy dunántúli hadtest parancsnokának. Úgy kell tehát felfognunk az egészet, hogy a munkanélküli parancsnokok (a munkaközvetítő iroda helyett) egy nagy közös krimóban handabandáznak, és onnan bármelyiket előcibálhatjuk egy sereg élére :o). Szépen át lett ültetve a játékba a legtöbb tábornok portréja, de persze átfedések is előfordulnak, nyilván nem lehetett az 1848-49-es harcokban résztvevő összes hadvezért beépíteni (valószínűleg jelentős részükről értékelhető portré sem maradt fenn). Így ne csodálkozzunk, ha néhány hadtestünket „ikrek” vezetik majd harcba :o). Néhány tábornoknak speciális képessége is van (manőver, lovassági tiszt, ostrom specialista, rekviráló, keménykezű, stb.), amely különleges bónuszokat adnak az alattuk szolgáló csapatoknak. Igyekezzünk kihasználni ezeket a lehetőségeket, és a célnak megfelelően nevezzük ki a tábornokokat a seregek élére. Várostrománál például mindenképpen egy ostrom szakértőt hívjunk parancsnokolni, és így tovább.
Magukat a csatákat a gép számolja ki, ez lehet hogy sokaknak nem tetszik, de a Panzer General stílusnál ez nem meglepő. Vegyük figyelembe azt is, hogy a mindössze csak pár lelkes főből álló fejlesztőgárdának valószínűleg se ideje, se kapacitása nem lett volna pl. egy Total War játékhoz hasonló ütközetet elkészíteni. És ha még meg is próbálkoznak valami hasonlóval, nem biztos, hogy abból sikerült volna olyan színvonalat összehozni, amelyet a kritikus közönség megfelelőnek értékel, és most 2005-ben is megállja a helyét. Úgyhogy szerintem fogadjuk el ezt a tényállást. Szerencsére a játék azért többet rejt annál, hogy a térképen az egyik csapat rálép a másikra, a gép dob két kockával, aztán a vesztes lelép. Eleve van jelentősége annak, hogy merre néz a seregünk ikonja (ezt persze lehet változtatni), mert az ügyesek akár hátbatámadást is kieszközölhetnek – jelentős előnyöket szerezve ezzel. A program kisorsolja, melyik fél indítja a harcot (erre elsősorban a parancsnokok kezdeményező értéke van hatással), majd a különböző ezredek külön-külön támadásra indulnak, harcolnak, számbeli és morálbeli veszteségeket okoznak és szenvednek, fellelkesülnek, az ijedtségtől visszavonulnak, vagy akár meg is futamodnak. A különböző eseményeket apránként adagolja a gép, így figyelemmel kísérhetjük a harci helyzetet. Alatta szól a harci moraj, kardcsörtetés, robbanások, kiáltások (a hangokból úgy hallom, egyes esetekben a totális háború jegyében a Csodafegyvert, Tarzant is csatasorba állították! :o)). A győzelmet a morálbeli veszteségek összehasonlításával állapítja meg a program, és nem a katonai veszteségek mértékével (a történelmi csatákban esetenként a győztes szenvedett nagyobb veszteséget). Így akinek jobban tele van a gatyája, az a fél fog elvonulni.
Ugyancsak itt kell megjegyezni, hogy egy-egy csatában nem ezerszám hullnak a katonák, nagyobb seregek esetén is egy ütközetben általában max. néhány száz ember veszteség keletkezik. Ez egyrészt a történelmi realitásoknak is megfelel, másrészt kissé zavaró is, mert még egy viszonylag kisebb sereget is a fél országon keresztül kell hajszolni, újra és újra csapásokat mérni rá (miközben visszavonulás közben a szemétláda még néhány városunkat is elfoglalja!), hogy végre kipucoljuk a térképről. Jó, nagyobb veszteség után 1-2 ezrede néha megadja magát, de akkor is!
Végül meg kell még emlékezni a felderítésről is, ha ezt az elején engedélyeztük. Minden egyes egységnek van egy felderítési képessége ill. egy felderítés elleni védelem képessége. Ezek összessége határozza meg, hogy milyen mértékben képes egy hadtest felderíteni a körülötte lévő területeket, illetve őt mennyire képes az ellenség felderíteni. Egy nagyobb, pláne ágyúkkal felszerelt hadtestről valószínűleg sokkal több információt szerez az ellenség, mint egy kicsi, gyors, portyázó alakulatról. Ez az opció megakadályozza, hogy esztelenül rohangáljunk a térképen, mert igencsak rútul járhatunk! Persze sikeres felderítés esetén sem érhető el azonnal minden információ az ellenséges seregről, néha a teljes, néha csak a hozzávetőleges erejét ismerjük, néha meg csak a helyzetét a térképen. Persze minél több ideig tartjuk megfigyelés alatt, annál több információt szerzünk az ellenséges seregről. Általánosságban elmondható, hogy a lovassággal felszerelt alakulatok a leghatékonyabbak felderítés és „ellenfelderítés” szempontjából, de az igazán taktikus tábornokok portyázó, gyors lovas csapatokat is körbeküldenek, nehogy a fősereggel fussanak bele valami kellemetlenségbe.
Minden kör elején jön a jelentés, hogy milyen fontos esemény következett be a héten (népfelkelés, lengyel erősítés, fegyverhiány, Kossuth toborzókörútja, Ferenc József szemléje, stb.). A másik üzenet azt mutatja meg, hogy ugyanekkor a valóságban mi következett be. Rendkívül ügyes, így akár össze is hasonlíthatjuk, hogy cselekvéseink mennyire fedik a valós történelem menetét.
Mert ugyanakkor a történelmi eseményekről, és egyáltalán az egész 1848-49-es szabadságharc eseményeiről, körülményeiről, híres tábornokairól, a résztvevő felek hadászati felépítéseiről is részletesen tájékoztat a program. Mindenkinek érdemes megnézegetni az Enciklopédia részt, mert nagyon sok érdekességet tudhatunk meg a korról. Nekem különösen tetszettek a magyar oldal tábornokaihoz kapcsolódó, olykor igen mókás idézetek :o). Nem véletlen, hogy az Oktatási Minisztérium támogatását is sikerült elnyernie az 1848-nak, és így a teljes játék ingyen és bérmentve, mindenki számára letölthető lett a Sulinet honlapjáról. Ez szerintem egy óriási fegyvertény és minősítés a Hydrogame-nek - minden tiszteletem az Oktatási Minisztériumnak, hogy meglátták ebben a játékban a lehetőséget. Mindig örülök, ha egy program a játékélmény mellett az ismeretek, tudás bővítésére is épít, és ha ezt még egy szakminisztérium is felkarolja, az különösen sokatmondó! Az 1848-as Sulinet honlapon érdemes elolvasni a Módszertan című részt, hogy láthassuk, akár még iskolai oktatásban is fel lehet használni a játékot. Milyen súlyos lenne már, ha megélnénk egy olyat, hogy a szigorú tanár néni hétvégi házi feladatnak Gyulafehérvár bevételét adja fel a nebulóknak, de aki csak Temesvárig jut, az csak 4-est kap! :o)
Az 1848-at két játékos is játszhatja egymás ellen, interneten vagy helyi hálózaton keresztül. Igaz, a körökre osztott stratégiáknak nem szokott az erőssége lenni a multiplayer mód, de azért érdemes lehet kipróbálni.
Úgy vélem, minden tiszteletünket megérdemli a Hydrogame és az 1848 játékuk, látszik hogy tisztességes és precíz munkával, nem csak trehányul odavetve alkották meg. Remélem, ahogy az előzetesben is ígérték, hamarosan jön a folytatás egy újabb történelmi korról, hasonló igényességgel.
A játékot igazán élvezni valószínűleg csak a stílus fanatikusai fogják, a real time stratégiák szerelmeseinek nem igazán érdemes próbálkozniuk. De nem is ők a célcsoport. Megszokhattuk, hogy a körökre osztott stratégiai játékoknál nem az audiovizuális élmények, hanem maga a JÁTÉK, az agytorna az igazán megkapó. Így van ez itt is, grafikailag jóval a 2005-ös szint alatt van a program (de azért látszik, hogy a lehetőségekhez képest igyekeztek precízen megrajzolni mindent), a csatazajok és a háttérben szóló dallamok rendben vannak, de az igazi lényeget, a játékélményt mindenképp sikerült jól elcsípni. Mint említettem, igazán csak a Panzer General hívei fognak tudni könnyedén átsiklani az olykor zavaró tényezőkön, de a kifejezetten magyar vonatkozású játék mindenképpen unikum, és az ingyenes hozzáférés is lehetővé teszi, hogy minél többen behatóbban is megvizsgálják az 1848-at.
Értékelni most kivételesen nem szeretnék, mert a külcsín és technológia tekintetében nem lenne igazságos 2005-ös programokkal összevetni a játékot, de végszónak egy 7,0-t szerintem megérdemel a fejlesztők tisztességes munkája.
