A nyár egyik legnagyobb durranása a mozikban kétségkívül az X-men 3 volt, és mint minden sikeres filmnél, kötelező volt elkészíteni a játékadaptációt. Ez már nagyon régóta bevált recept: végy egy ismert címet, építs köré egy játékot gyorsan, még csak reklámozni se kell, hiszen a film ezt megteszi úgyis... A végeredmény pedig általában egy C kategóriás tucatjáték. Ezzel még nincs is akkora baj, hiszen ilyenre is szükség van, a probléma legtöbbször a gyenge megvalósítás. Bugok, ötlettelen játékmenet, igénytelen grafika. Ezek jellemzőek az ilyen röptében összedobott programokra. A rossz tapasztalatokból kiindulva nem fűztem sok reményt a legújabb X-menhez sem, és bár ugyanúgy jellemzőek rá a fentebb említett hiányosságok, utólag mégis azt kell mondanom, hogy viszonylag kellemeset csalódtam.
A cím egy kicsit zavaró; mindenki azt gondolná, hogy a játék a filmben látottakat dolgozza fel, de ez nem így van. A történet az X2 és a 3. rész között játszódik, viszont már sok olyan szereplőt megismerhetünk, akik a vásznon csak most, az utolsó részben mutatkoztak be. A játékban Icemant, Wolverine-t és Nightcrawlert irányíthatjuk, de sokszor csatlakoznak hozzánk a többiek is, akik segítségére néha komoly szükség van. Mivel három karakter van, így a cselekmény is több szálon fut, de ezek mindig összefüggnek. Például a játék elején be kell jutnunk egy bázisra és ameddig Wolverine harcol, addig Nightcrawlerrel szépen ki kell kapcsolni a beépített védelmet. Minden fontosabb helyszín előtt kapunk egy képregényszerű átvezetőt, ahol megtudhatjuk a fejleményeket, és ezek teremtik meg az igazi hangulatot. Természetesen az összes főszereplőnek az eredeti színészek kölcsönzik a hangjukat.
A játékmenet teljesen különbözik mindhárom karakter esetén. Wolverine-nel szinte csak végigmészároljuk az egész pályát, néha lerombolunk pár dolgot. Nightcrawlernél is elsődleges a harc, de mindig van valami olyan feladat amihez muszáj használni a teleportáló képességét. A kakukktojás Iceman, aki egy „jégsugárral” közlekedik állandóan, és legtöbbször csak ügyeskednie kell, igazi harcba nemigen keveredik. Számomra az ő szerepe kissé erőltetettnek tűnt, de egy idő után megszoktam. Sokat dobnak a hangulaton a szereplők beszólásai, amelyek nagyon jól illenek hozzájuk. Tényleg úgy érzi az ember, hogy most Wolverine bőrében van: kicsit beképzelt, de ugyanakkor kegyetlen, és ha felbőszítik, akkor kő kövön nem marad. :-) Ugyanígy van ez a többiek esetében is, hitelesek maradnak végig a filmben látottakhoz. Igazából ettől jó ez a játék, az X-men feeling miatt. Olyan az egész, mintha a filmet néznénk, csak itt nem érezhetjük magunkat soha biztonságban. A játék maga egy adrenalin-bomba. Nem azért, mert nehéz, hanem mert nincs megállás egy pillanatra sem. Nagyon intenzívek az összecsapások, és ha hibázunk, akkor kezdhetünk mindent elölről. Mivel konzol átiratról van szó, így menteni csak a pályák teljesítése után tudunk, nagy ritkán van egy checkpoint. Engem ez egyáltalán nem zavart, inkább nagyobb odafigyelésre ösztönzött. Például volt egy helyzet, amikor egy 15 perces boss-fight legvégén mindkettőnknek csak egy (!) ütésre elegendő élete maradt... Na, akkor majdnem kiugrott a szívem. :-)
A játék egyébként nem túl nehéz, de azért nem lehet agyatlanul, az ütésgombra rátapadva végigvinni. Minden ellenféltípusnak megvan a maga gyengéje, ezeket kell kihasználni, és akkor biztos a siker. Ha mégse menne valami, akkor bármelyik misszió előtt változtathatunk a nehézségi szinten. Ráadásul minden teljesített küldetés után kapunk X-géneket, amelyekkel megerősíthetjük karakterünket, így a sokkal szorosabb helyzeteket is túlélhetjük a későbbiekben. A helyszínek kellően változatosak, viszont előbb utóbb az ismétlődő ellenfelek miatt monotonná válik a küzdelem. Ilyenkor kell egy kis szünetet tartani, aztán újult erővel megint nekivágni. Ez tipikusan az a program, ami akkor is jó, ha naponta csak félórákat akar az ember vele eltölteni.
Sajnos mivel ez egy multiplatform játék (megjelent mindenre, ami létezik), így az összes konzolos betegséget örökölte. A grafika ugyan a célnak megfelel (ami annyit tesz, hogy látjuk, kit zúzunk porrá :-P), de ez a látvány már nagyon kevés manapság. Elnagyolt textúrák, kevés poligonból álló karakterek és pályaelemek, sehol egy korszerű effekt. A PS2 kora már régen lejárt, és jelen esetben magával húzta a PC-t is... A pályaelemek nagy része rombolható ugyan, de senki se várjon Havoc szintű fizikát. Mindazonáltal jópofa, ahogy Rozsomákkal felaprítjuk a bambusz rudakat, vagy ahogy Icemannel befagyasztunk egy szökőkutat.
Egy-két bug befigyel néha (pályáról kiesés, beragadó ellenfelek), de a helyzet egyáltalán nem vészes. A legjobban az irányítástól féltem, és bár kétségkívül szokni kell az elején, az egéren edződött kezeknek, de egész jól használható. A kamera minden helyszínen fix nézetet mutat, és csak akkor vált, amikor az meg van neki szabva, tehát nem valami dinamikus. Emiatt sokszor előfordul, hogy az ellenfeleket csak a radaron látjuk, és úgymond „vakon” kell futni feléjük.
Ha már az ellenfeleknél tartunk... Szegények olyanok, mint a togói fociválogatott: becsülettel támadnak, de a végén csúnyán kikapnak. Pedig általában „egy a kétszáz ellen” felállásra kerül sor, de szegénykék nem nagyon követik az „egységben az erő” elvet. :-) Olyan ez, mint az akciófilmekben: a főhős szépen lever mindenkit egyenként, amíg a többiek csak állnak és néznek. Persze ennek megvan az oka, mert ha tényleg összefognának, akkor egy koreai hardcore gamer is vért izzadna, mire végigvisz egy pályát, de mégiscsak lehetett volna valami életet vinni a küzdelmekbe. Mint azt már írtam, minden ellenfélnek megvan a gyengéje, ami azt jelenti, hogy bizonyos támadások ellen nem is próbálnak meg védekezni... Fejlődést ne várjunk tőlük, a későbbi pályákon is ugyanúgy viselkednek, csak nagyobb létszámban képviseltetik magukat.
A játékban felcsendülő dallamok mind ismerősek lehetnek a filmekből, tehát ezekre nem lehet panasz. A hangok egyébként teljesen átlagosak, kár is rájuk a szót fecsérelni.
Az X-men: The Official Game érdekes eset. Részleteiben csúnyán elmarad az AAA kategóriás játékoktól, de mégis képes ugyanúgy szórakoztatni az embert. Valahogy a régi szép időkre emlékeztetett engem ez a program, amikor még tényleg a hangulat elvitt a hátán bármit. Persze ehhez kellett a háttér is, hiszen önmagában hatalmas bukta lett volna, de az X-men világ nagyot dob rajta. Bár az értékelésben látható pontszám viszonylag alacsony, mégis azt mondom, hogy aki szerette az X-men filmeket, vagy a képregényt, az bátran próbálja ki a játékot is. Ha csak egy kis kikapcsolódásra vágyik valaki, akkor is jó vétel lehet, hiszen itt tényleg nem kell az agyunkat erőltetni egy percig se. Mivel a verekedős játékok már nagyon rég kihaltak a PC-ről, sajnos most már be kell érnünk az ilyen megoldásokkal...
