szia!
Nekem olyan problémám lenne, hogy régen játszottunk a sima 2-vel és most évekkel később megvettem tesómnak ezt az újítottat , viszont az istenért nem tudunk rájönni hogy kell a hajóba pakolni árut. tud ebben valaki segíteni??? leírást sem találok a neten hozzá
Ha fel kéne sorolni a legnagyobb kult játékokat, a Settlers sorozat bizonyára benne lenne a top 5-ben. Az első rész 1993-ban jelent meg Amigára és PC-re, majd folyamatosan követték az újabb és újabb epizódok, jelenleg már az ötödiknél tartanak, és hamarosan a hatodik részhez is elérünk. Mindegyik óriási siker lett, talán csak a legutóbbi, a Heritage of Kings lóg ki a sorból, amely némileg szakított a hagyományos Settlers szemlélettel.
A „Veni, Vidi, Vici” alcímet viselő második rész 1996-ban, éppen 10 évvel ezelőtt jelent meg. Ennek örömére a Ubi Soft úgy döntött, hogy némileg felturbózott körítéssel újra kiadja ezt az epizódot. Érdekes elképzelés, mert bár a Settlers 2 tényleg egy komoly mérföldkő a sorozatban, és biztosan sokat dob rajta a modernizált grafika, de a játékmenet koncepciója a későbbi részekben már jóval kiforrottabb és kötetlenebb lett, vagyis kissé túlhaladt már a sorozat ezen a második részen. De kár lenne kapásból leírni ezt a régi-új programot, mert valójában nem olyan rossz a végeredmény.
A sztori ugyebár az, hogy a római nép ki se látott a dínom-dánomból, amelyet nagyrészt asszonyaiknak köszönhettek. Akik szépek voltak, tudtak főzni, mosni, takarítani, és számos más dolgot is. :o) Aztán egyszerre csak eltűntek. Valahogy sejthették a rómaiak, hogy az ő történetüktől számított kb. 2000 évvel később a nők leginkább optikai tuningokkal igyekeznek majd szépnek mutatkozni, főzni nem tudnak, és fura „pláza” nevű helyeken csapják majd el az időt, miközben idegtépő vernyákolós hangon kommunikálnak egymással. Több se kellett a bölcs rómaiaknak, midőn felocsúdtak eme rémálomból, hanyatt-homlok elindultak hűséges asszonyaik keresésére. Ám az expedíció hajótörést szenvedett, és egy lakatlan szigeten kötöttek ki. Nincs más hátra, el kell kezdeniük berendezkedni, ellenséges népekkel megküzdeni, és portálokon keresztül tovább haladni, hogy végül eljussanak szeretteikhez.
Maga a játék nem hinném, hogy komolyabb bemutatásra szorulna. Inkább csak azokat az elemeket emelném ki, amelyeket újdonságként kap a jubileumi kiadásba beruházó játékos. Elsősorban persze maga a grafika érdemel említést, amelyet igyekeztek minél időszerűbbé varázsolni. A játék teljes 3D-s nézetett kapott, az emberkék sem egyszerű papírmasék, ráadásul egészen az ő szemmagasságukig zoomolhatunk. Látványosabb lett ezáltal a játékmenet, betekinthetünk embereink mindennapi életébe és munkájába is. Mondjuk ha már ezt megoldották, igazán semmibe nem került volna teljesen forgathatóvá tenni a játékteret, mert így csak afféle „körülnézésre” nyílik lehetőségünk.
További látványos fejlesztés, hogy beleépítették a programba a nappalok és éjszakák váltakozását. Nagyon szépen néz ki, ahogy az egész játéktér szép lassan vörösben kezd úszni, majd beköszönt a sötétség. Aztán rövidesen elkezdődik a világosodás, és újra nappal lesz. Ennek egyébként gyakorlati jelentősége nincs, éjszaka is ugyanolyan aktív a népesség, mind napközben. Szerintem ezt a lehetőséget vizuális szempontból jobban is ki lehetett volna használni, például látványosan világíthatnának a házak ablakai, vagy az utakon is el lehetett volna helyezni lámpákat. Így távolról szemlélve szép kis fényárban úszna a birodalmunk, a sötét foltok mutatnák a benépesítetlen, „civilizálatlan” területeket.
A játék hangulata mindezzel együtt a régi. Megmaradt az a jó kis bohókás könnyedség, amely oly élvezetessé tette minden korosztály számára. Megmaradtak viszont a hiányosságok, idejétmúlt megoldások is. Ezek főleg azért bosszantóak, mert a sorozat későbbi részeiben ezek már újra lettek értelmezve.
Mikre gondolok? Például a korai Settlers sorozat jellegzetes zászlós-útépítési megoldására, ami anno tényleg igen hangulatos volt, de legalább annyira nehézkes is. A harmadik résztől már szabadon közlekedhettek az embereink, és a gyakori csapásaikon amúgy is kialakult a nem szigorúan értelmezett út. Másik zavaró momentum a katonák viselkedése. Kirendelünk pár egységet az ellenséges erőd megtámadására, de más várakból is érkeznek erők a támadók megállítására, akikkel katonáink fel is veszik a harcot, meg persze a célpont erőd védőivel is. Ez eddig teljesen jó, de ha minden segítő erőt legyőztünk, akkor támadó katonáink egy helyben ácsorognak, amíg az ellenség várvédője harcol valamelyikükkel. Ha a védő győz, akkor áll csak be egy másik a sorba. És ez ilyen monoton módon megy addig, amíg valamelyik csoport el nem fogy. Elég gyagyi módon megy így a dolog, a 3. és 4. részben már ezt is áthidalták. No meg az is idegőrlő, hogy a határokat csak erődök építésével tolhatjuk ki, nincs a célnak megfelelő „szakszemélyzet”. Cserébe viszont lehet evakuálni az erődöket, így a katonákat más, veszélyeztetett várakba áthelyezni, ahol nagyobb szükség van rájuk.
Persze mindezek a második rész sajátosságai voltak, és a szerzők tulajdonképpen ezt dolgozták fel újra. Csak így kicsit olyan „1 lépés előre, 2 hátra” érzése van az embernek, jó lett volna a későbbi hasznosabb ötleteket is beleintegrálni, nem hiszem, hogy bárkinek szava lett volna ellene. Vagy inkább a harmadik részt feldolgozni a második helyett. Mert így szinte kifejezetten csak azoknak szól a jubileumi kiadás, akiknek a Settlers 2 volt a kedvencük. De lehet, hogy ez is volt a cél. Én mindenesetre úgy gondolom, hogy a teljes spektrumot szemlélve nem ez volt a legsikeresebb és leghasználhatóbb (de ettől függetlenül kétségtelenül élvezetes!) része a Telepesek hányattatásainak, de ha kifejezetten ezt a második epizódot szemléljük, akkor eredményes és kellemes lett a „ráncfelvarrás”, rajongóknak tényleg kötelező.
