26 éve Veletek – PC Dome / PlayDome

Interjú

Private Moon Studios: Második fejezet, amelyben...

a főhős a sok munkára fogja, hogy elhanyagolta az írást, de aztán belelendül és túl sokat beszél az egykori legendás hősökről...

Írta: Private Moon Studios

a főhős a sok munkára fogja, hogy elhanyagolta az írást, de aztán belelendül és túl sokat beszél az egykori legendás hősökről. A története később értelmet nyer, mikor megérkezik egy festői kikötővárosba, és egy csapat mosolygós franciával találkozik. Később egyenként bemutatja az „ügy katonáit”, akik a barátai is egyben, és a végére néhány felelőtlen ígéretet tartogat.

Szalad az idő piszkosul. Ezt igazán észrevehettem volna a tükörbe nézve is, de most leginkább abból érzem, hogy nagyon rég volt, amikor legutóbb tollat ragadtam a PC Dome DevBlogja számára. Jaj, dehogy a lustaság! Éppen a rengeteg munka volt az, ami nem hagyott időt, hogy a mesém folytatásával foglalkozzak. Pedig a rohanó időt az is jelzi, hogy az elmúlt hetekben rengeteg dolog történt velünk, az Agon új epizódjának fejlesztőivel. Még csak a fejlesztés első harmadán vagyunk túl, de már egyre nehezedik a Lost Sword of Toledo folder mindannyiunk számítógépén, illetve a Private Moon szerverén.

 
Pornic – A festői kikötő a kastéllyal, valamint az irigylésre méltó tengerpart.

Megjártuk Franciaországot. Mindössze néhány nap volt, de sok szempontból hasznosabb, mint egy-két korábban, feleslegesen eltöltött hónap... Pornic-ban jártunk. Ez a kis kikötőváros Franciaország nyugati partvidékén található, Nantes-tól, a nagyvárostól talán 40 percnyi autóútra. Ebben a hangulatos városkában rakott fészket néhány évvel ezelőtt az MZone névre keresztelt grafikai stúdió – miután néhány alapító tagjának elege lett a fővárosból az egykori legendás Cryo Interactive Entertainment felbomlása illetve darabokra szakadása után. Aki az elmúlt tizenöt évben követte a kalandjáték-piac történéseit, minden bizonnyal találkozott már nem is egy Cryo-által fejlesztett nagyszerű játékkal. Tipikus francia kalandjáték mind. Általában belső nézetű, erősen történelmi vagy egyéb kulturális vonatkozású produkciók ezek, jelentős edukációs tartalommal (nem ritkán múzeumi szervezetek támogatását is élvezték) és – ez, ami számunkra a legfontosabb volt – kiemelkedő színvonalú grafikával. Az egykor évente több játékot is kibocsátó óriás néhány éve több darabra szakadt, és a kreatív elmék szétrebbentek, hogy egyenként újabb fejlesztő stúdiókat alapítsanak. Így jött létre pl. az ismert játékstílust folytató Kheops stúdió is, amelynek mostanában olyan játékokat köszönhetünk, mint az Egyptian Prophecy, a Return to the Mysterious Island, az Echo: Secret of the Lost Cavern, vagy legutóbb a Safecracker (II.) és a Secrets of Da Vinci. A játékfejlesztőkkel nagyjából egy időben az egykori Cryo-veterán Martial Brard is létrehozta a maga önálló produkciós cégét, és a kiváló 3D grafikus hasonló kvalitású művészeket gyűjtve maga köré Pornic-ban, MZone Studio néven kezdett újra dolgozni. Talán nem véletlenül elsősorban régi partnerei, a Kheops megbízásából. Így a fent említett játékok grafikáját egytől egyig az MZone készítette.

Amikor a Toledo epizód fejlesztésében ahhoz a bizonyos gödörhöz érkeztünk, amikor nemigen maradt más választásunk, mint a fájdalmas újrakezdés, egy merész ötlettel szerettem volna feldobni magam. Arra gondoltam, hogy ha már egy külsős grafikus társasággal kell együttműködnünk a jövőben, szeretnék mindjárt a legjobbal dolgozni. A rengeteg referencia-munka ismeretében ez a bizonyos legjobb csakis az Mzone lehetett. Az ötlet fantazmagóriának tűnt, hiszen Franciaország messze van, különben is, általában nyugat felől érkeznek az outsource megbízások, és nem fordítva, meg aztán az Agon költségvetése, amely mögött szerény magántőke áll, nyilván nem is tudja elviselni azokat a munkabéreket. Azonban nem először bizonyosodott be számomra, hogy érdemes nagyot gondolni. Az igazán barátságos francia srácok nem csak hogy szóba álltak velünk, de kiderült, hogy ismerik, sőt nagyra tartják az Agon-t, néhányuknak megvannak a letölthető epizódok, és szívesen dolgoznának velünk a következő epizódokon. Nemsokára megállapodás is született, amelyben sikerült olyan konstrukciót találnunk, amit elbír a költségvetésünk, és ezért csak nagyon apró átalakításokat kellett végeznünk magán a játékon. (Ezek az átalakítások ráadásul csak első megközelítésben látszottak kompromisszumoknak, ma már éppen hogy szükséges, előnyös változtatásoknak érezzük mindet – ezekről részletesebben a következő fejezetekben szólnék.) Hosszas egyeztetések, összehangolások, MSN-telepítések után elindultak a munkák most ősszel, és még a tél beállta előtt be is fejeződnek. Mármint az MZone részéről. Néhány ellenőrző pontot iktattunk be a munkafolyamatba, és Kovács Adrián barátommal épp ez ügyben látogattuk meg Martial-t és társait Pornic-ban.

Nem elsősorban a fotózással foglakoztunk, hiszen volt épp elég áttekintendő, pontosítandó, értelmezendő probléma, de azért Adrián készített néhány képet a mobiljával. Ezekből hadd mutassak kettőt. Az elsőn a kedves és jókedvű társaság közepén feszítek. Körülöttem (felülről, balról jobbra haladva) Hervé, Cristophe, Philippe, Aurélien, Pierre, Eric, Julien, Juliette és Martial. A másik fotón a cutscene mozikkal foglalkozó Juliette monitorján láthatunk egy kezdetleges állapotot a Toledo epizód vége-jelenetéből (figyelem: spoiler!). Az általuk készített grafikákat, azaz az első screenshot-okat mindenki megcsodálhatja a jelen fejezet végén.

 
Együtt az MZone stúdió tagjaival, valamint titkok az animátor monitorján.

No de nem csak a francia társaság a felelős az Agon magas színvonaláért. Büszke vagyok arra, hogy egy csapat kiválósággal dolgozhatok a projekten Magyarországon is. Ígértem arcokat, hát nagy nehezen sikerült rávennem hiú vagy éppen szégyellős társaimat, hogy küldjenek magukról fényképet, láthatóvá téve az embert a munkák mögött. Persze az alábbi lista közel sem teljes. Most azok képeit teszem közzé, akikkel napi kapcsolatban vagyok, akik folyamatosan dolgoznak a produkción, és akik mindenféle kockázat nélkül vállalhatták fel ilyen látványosan is az együttműködést.

Az első képen mindjárt Kovács Adrián, aki társam volt ezen a legutóbbi franciaországi úton. Ő igazán sok mindenhez ért, nem egy szoftverfejlesztésben vett már részt, így mint a projekt fejlesztési koordinátora, gyártásvezetője viszi a hátán a logisztikai feladatokat a Jumurdzsák gyűrűje óta. A külföldi partnerek elsősorban Papp Valival találkoznak – és milyen szerencsések, ugye… Vali felelős az outsource partnerekhez illetve a kiadókhoz fűződő kapcsolatainkért, az üzleti megállapodásainkért, és a sajtómegjelenésekért. Ha ő nincs, bizony tényleg csak az álmainknak élnénk. Csendes Gábor, a mi vezető programozó zsenink következik a sorban. Ő az, aki nem ismer lehetetlent, legfeljebb ingatja a fejét, ha túlzottan szűk a határidő – aztán mégiscsak megoldja a problémát még a lejárta előtt. Gáspár Tamás látható a következő képen. Tamás kiváló grafikus, illusztrátor, és imádja a képregényeket. Akik szintén szeretik a műfajt, bizonyára ismerősként tekintenek rá, és nem csak jó néhány reklámhoz készült rajzon, de például az Agon és a Jumurdzsák gyűrűje borítóján is ráismertek az utánozhatatlan stílusára. Szerény személyem az utolsó ebben a kis galériában. Csak a teljesség kedvéért, és azért, hogy kiderüljön, mi a fenét is csinálok ebben a produkcióban. Nos, elsősorban a forgatókönyvért és a gamedesign-ért vagyok felelős, de bele-beleártom magam a 2D grafikákba, textúra-gyártásokba is, no meg ott van az egész projekt hangosítása és a muzsikák java része. Van elég dolgom…

     
A Private Moon Studios kalandorai

Ennyit tehát magunkról – egyelőre. Terveim szerint a következő fejezetekben közelebbről is bemutatom az egyes szekciókat és munkájukat, emellett pedig újabb és újabb screenshot-okkal zárom a beszámolómat.

 
 
 
Agon: The Lost Sword of Toledo - az első képek a játékból

Kattints, ha érdekesnek találtad a cikket!

HOZZÁSZÓLÁSOK

Még nincs hozzászólás, légy Te az első!