Sokat változott a játékszakma amióta a GT Interactive és az Infogrames házasságra léptek, illetve a tatut jelképéül választó francia kiadókonszern az Atari jogtulajdonosaként eme védjegyet is csatasorba állította. Akár csak az SCi által birtokolt Eidos, mára az Atari is egy brand név – e mögött a név mögött jelennek meg Európa- és Amerika-szerte az Infogrames kiadóvállalat termékei. Az utóbbi években azonban a patinás cég hírneve megkopni látszik – egyre másra érkeznek a baljósló hírek pénzügyi helyzetükről. A stabilizáció érdekében a számos franchise-t birtokló cég sorra válik meg aranytojást tojó tyúkjaitól, és egyre inkább szól ez a küzdelem a reményvesztett hajszáról a túlélés érdekében, mint egy pénzügyi sikerről... Így hát az Atari idei E3-as felhozatala sem nyújtott túl sokat – ráadásul az általam legjobban várt legújabb Alone in the Dark rész szőrén-szálán hiányzott a kiállításról...
Az óceánparton fekvő Le Merigot Hotel egyik puritánabb előadószobájában adódott lehetőségem betekinteni az idei év felhozatalába, melyből rögtön a Jengát ajánlották figyelmembe a rendkívül segítőkész Atari alkalmazottak... A Wii-re készülő, novemberi megjelenéssel kiírt Hasbro játék a hasonló néven futó asztali társasjáték videojáték átirata lesz. Mivel alapvetően szeretek pozitívan hozzáállni a dolgokhoz, ezért itt is próbáltam a lehető legoptimistábban szemlélni azt a tényt, hogy ez bizony egy fából vaskarika – hiszen amit itt látunk, az egy tulajdonképpeni Jenga szimulátor... A repülőgép-szimulátoroknál még érthető a tény, hogy nem minden nap adódik lehetőségünk vezetni egy vasmadarat, de aki azt meri mondani, hogy egy pár ezer forintos valódi Jenga helyett a több tízezer forintba kerülő Wii és a hozzá tartozó virtuális Jenga mellett dönt, azt némileg beszámíthatatlannak tekinteném. A játék működése teljesen megegyezik az eredeti társasjátékéval: egy fából készült rudakból felépített tömör toronyból kell egyesével úgy kivenni az elemeket, hogy azt a torony tetejére helyezve ne döntsük össze. A Wii kontrollerével ezt a procedúrát valós időben hajthatjuk végre – ami ugyan hajaz az eredetire, de semmivel sem nyújt nagyobb, vagy mélyebb élményt. A több játékmód, és változatos játékmenet hangzatos ismételgetése nálam süket fülekre talált – ennyire kocka azért remélem egyik háztartásban sincs nálunk...
Hogy a Wii-nél maradjunk, a második alkotás a konzolra a Godzilla: Unleashed nevű verekedős játék volt. A harmadik Godzilla játék az Ataritól felújított grafikával, több ellenféllel és nagyobb lehetőségekkel kecsegtetett. Itt a lelkes fejlesztők egyike igyekezett rábírni arra, hogy harcoljunk egy jót – de rutinjával hamar a földbe döngölt New York belvárosában. A teljes mértékben Godzilla univerzum-hű hősöket két saját kreációval egészítették ki – így 23 választható bestiával zúzhatjuk egymást, akár négyen is egyszerre. A pályák zártak és arénaszerűek – de rendkívül interaktívak, szinte bármit bevonhatunk a küzdelembe, legyen az autó, ház, vagy repülő. A csúnyácska grafikát talán kárpótolja a sok speciális mozgás, és hangulatos világvége invázió, amit a 8 különböző pálya bármelyikén könnyedén okozhatunk már csak megjelenésünkkel is. Harci egységeink fejlődőképesek, és felvehető fegyverekkel is felruházhatjuk őket. A négy kalimpáló ember látványa azért eléggé felejthetetlen egy szuperszörnyekkel felruházott TV előtt...
A verekedős játékok egyik nagy sztárja napjainkban. a lohadni nem bíró Dragon Ball Z saga Budokai Tenkaichi 3 része. A speciális cel-shaded technológiának köszönhetően a játék megjelenése szokványosan a rajzfilmsorozatra hajaz, és a harmadik részre sikerült összekötni az első két részt is – a PS2-es változatokból extra tartalmak nyerhetők ki a folytatásra. A 150 választható ellenfél, 30 aréna, 10 fajta játékmód, mindent elsöprő és látványos speciális mozgások azt hiszem már önmagukban is vonzó adatoknak tűnnek. Hát még egy rajongó számára, akik segítségével a Dragon Ball videojátékok összeladása 5 év alatt meghaladt a 10 millió dollárt. A játék Wii-re és PS2-re érkezik ősszel.
Az Atari két PC-s vonatkozású címmel képviseltette magát az idei E3-on, amik közül az egyik a már általunk is részletesebben taglalt The Witcher volt. A lengyel CD Project által fejlesztett tradicionális RPG-ről a múlt héten Magyarországon tartott előadás után készült mély lélegzetvételű cikk – ezt ajánljuk minden, a játékkal kapcsolatban érdeklődő figyelmébe.
Játszható változatban állították ki az Obsidian új üdvöskéjét, a Neverwinter Nights 2 kiegészítő-lemezét, a Mask of the Betrayert. Az alapjáték végén megküzdöttünk az Árnyak királyával, minekután a Föld legmélyebb bugyraiban találjuk majd magunkat, körülvéve számtalan gonosz lélekkel. Itt kezdődik igazi kalandozásunk a saját sorsunk megismerését illetően... Amit ilyenkor ígérni szoktak, az az NN2 kiegészítőjére is áll: új helyszínek, új kampány, új küldetések, új szörnyek, ellenfelek és NPC-k – új tárgyak és felszerelések, felújított és továbbgondold Influence rendszer – de persze ezek közül semmi konkrét, csak az, hogy nagyon szép, nagyon jó, és nagyon játszható lesz. Én személy szerint hatalmas változást nem tapasztaltam az eredeti játékhoz képest, de ősszel, ha rajongó vagy, talán nem bánod meg, ha tovább kalandozhatsz a Forgotten Realms világában...
