Most komolyan mérvadó lenne az AVGN és társai által prezentált kvázi kritika? :D Hová jutott a világ :D
(Semmi különösebb problémám nincs a műfajjal, maximum az, hogy számomra rendkívül záros időn belül abszolút dögunalomba fulladnak az efféle videók :) )
A Nintendo egy éve megjelent Wiijén kis túlzással kétféle játék számíthat kiemelten nagyobb népszerűségre: ha Mario a főszereplő (hiszen a konzolgyártó fanatikus rajongóinak ezzel gyakorlatilag automatikusan a "kötelező vétel" kategóriába sorolódik a játék), vagy ha egyszerre sokan játszhatnak vele (mivel így házibulikban lehet szórakoztató elem). A Sega úgy döntött, megpróbálja ötvözni ezt a kettőt, és hogy tetézze a dolgot, még saját, szintén nem kevesek által kedvelt hősét, Sonicot is behozta a képbe. Mindezt pedig még tovább fokozta azzal, hogy megszerezték az idén megrendezésre kerülő pekingi olimpiai játékok logóját is, így aztán egyszerre nem kevesebb, mint három brand találkozik az új játékban. Az eredmény pedig egy ötletes és szórakoztató, de sajnos nem minden téren tökéletes játék lett.
Ahogy például a Rayman Raving Rabbids is a Wii kontrollereit különböző módon felhasználó minijátékok gyűjteménye, úgy cikkünk alanya is gyakorlatilag annak tekinthető. Azonban a téma ezúttal jobban összefogja az egészet, és remek keretet is ad neki. Egyszerre maximum négy játékos indulhat az olimpiai játékok versenyein. Karakterünket értelemszerűen a Mario és Sonic játékok főhősei – többek között Mario, Luigi, Peach, Yoshi, illetve Sonic, Tails, Amy, Vector és társaik – közül választhatjuk ki. Mindkét fél részéről 8-8 karakter képviseli magát a palettán, rajtuk kívül pedig akár saját Miinket is benevezhetjük a versenyre. Az alap 16 szereplő négyféle tulajdonságú lehet: általános, valamint ügyességi, gyorsasági vagy erőt kívánó sportágakban kiemelkedő. Összesen huszonnégy versenyszám került a játékba, a teljesség igénye nélkül például: futás, hármasugrás, kalapácsvetés, gerelyhajítás, úszás, agyaggalamb-lövészet, íjászat, ping-pong, evezés, vívás. Ezek mellett néhány további bónusz sportág is elérhetővé válik a játék során, melyek inkább szórakoztató céllal kerültek be, nem valós események virtuális másai.
Az irányítás változatos, futni a két kontroller váltakozó fel-le rángatásával tudunk, a hármasugráshoz egymás után kell megemelni a vezérlőket, úszásnál pedig karakterünktől függ, milyen mozdulatokat kell végeznünk, a mellúszáshoz széltében kell mozgatnunk magunk előtt a két kontrollert, Yoshi "kutyaúszásához" pedig a futásnál is lévő fel-le mozgatást kell végeznünk. De már a rajtnál is figyelnünk kell egy megfelelően időzített kontroller-mozdulattal, azon is sok múlhat, sőt, még menet közben a levegővétel pillanatának jó elkapása is fontos. A lövés típusú sportágaknál a Wii Remote-ot a képernyőre irányítva tudunk célozni. Az íjászathoz meg miközben célzunk a Remote-tal, a Nunchukkal is ügyeskednünk kell, hogy egy kis négyzet a célkereszttel egybe essen. A versenyszámok nagyobbik részénél sajnos egymást váltva kell játszanunk (ennek ellenére nem lehet többen játszanunk, mint ahány kontrollerpárosunk van), ami nem feltétlenül a legjobb megoldás, de ha azt nézzük, hogy az olimpián se egyszerre ugranak a távolugrók, akkor megtaláltuk a megfelelő indoklást. :-)
Bár nem kell fotórealisztikus megjelenítésre számítani, a Mario & Sonic at the Olympic Games grafikájára nem lehet panaszunk. A Wii úgyse erről híres, ez a játék viszont ennek ellenére jobb, mint az eddigi átlag. A két csoport kedves karakterből mindenki találhat magának kedvére valót, vagy ha mégse, még mindig ott a Miije is. A szereplők és a környezet kidolgozottsága pedig teljesen megfelelő.
A játék legfőbb problémája, hogy rá vagyunk kényszerítve, hogy egyedül játszva oldjuk fel a különböző sportágakat, hogy utána aztán többen játszva már bármelyiket elérhessük. Ez pedig egy alapjaiban inkább a közösségi játszást előtérbe helyező program esetében elég nagy gond – a Rayman Raving Rabbids fejlesztői is rájöttek az első rész után, hogy érdemes szinte korlátlanul hozzáengedni mindenhez a többszemélyes módot preferáló játékosokat. Ráadásul a feloldáshoz szükséges teljesítendő feladatok sokszor nagy kihívást is jelentenek, ami elkedvetlenítheti kezdetben a játékost.
A Mario & Sonic at the Olympic Games határozottan kellemes szereplője a Wii-s partyjátékok piacának. Aki szeret barátaival a Wii előtt hadonászni, mindenképpen adjon neki egy esélyt, mert bár igazi áttörő újdonság nincs benne, nagyon jól leköti az embert, egy-két sportág versenye pedig különösen élvezetesre sikerült.
