Jack Keane

Amikor elindítottam ezt a játékot, örömmel tapasztaltam, hogy a német fejlesztők milyen ügyesen átvarázsolták a régi, klasszikus LucasArts kalandjátékok 2D-s világát a harmadik dimenzióba. Rövid játék után pedig az se kerülte el a figyelmemet, hogy Jack Keane sok mindenben hasonlít a spanyol fejlesztésű Fenimore Filmore-ra: mind irányításban, mind humorban, mind pedig a főhős ügyefogyottságában, mellyel végül is győzedelmeskedik. Természetesen csak a mi segedelmünkkel.

Keane kapitány rögtön az első jelenetben csávába kerül, és nekünk kell őt kiszabadítanunk a vérszomjas – ám annál bambább – behajtók karmából, akik épp egy régi tartozást próbálnak kiverni Jackből. Innen vezet tovább a kaland egy kis közjátékon keresztül a békés(nek látszó) Fog-szigetre. Ahol először csak pénzünk után futunk, majd egyre jobban belekeveredünk a szövevényes történetbe. Tehát a DVD dobozon olvasható „változatos helyszínek: London, Fokváros...” duma valójában marketing, hiszen a játék 95%-a ezen a szigeten zajlik – ami persze egyáltalán nem baj.

Jacken kívül egy közepesen bájos ifjú hölgyet, Amandát irányíthatjuk néhány epizód erejéig. Ő először Jack ellensége, majd szép lassan szövetségese lesz, és végül nélküle nem is tudnánk legyőzni minden gonoszok gonoszát, Dr. T-t. Általában szeretem az ilyen megoldást, ha nem csak egyetlen karaktert irányíthatunk egy játékban, azonban a Tunguska óta – melyben a két karaktert egyazon pályán irányíthattuk és ezzel egymást segítve kellett megoldanunk a feladatot – már kissé idejét múltnak érzem a külön epizódban irányítást, és a két szereplő interaktivitásának hiányát.

Amandán kívül sok aranyos, humoros szereplője van még a játéknak: Montgomery, a teljesen töketlen brit titkosügynök, mely önmagában parodizálja a klasszikus brit filmeket és az összes James Bondot. Shari, a félnótás mennyasszony. Az indiai boltos, aki szicíliainak képzeli magát és megtestesült Brando karikatúra. A főpap, a házvezetőnő, az ingatlan ügynök, az elefánthajcsár... és persze a kisebbrendűségi komplexusban szenvedő, beszédhibás főgonosz, Dr. T. Az egész játékra jellemző – nem csak a karakterekre –, hogy filmek és más játékok paródiái, elejtett utalásai találhatók benne. Sőt, a fejlesztők egymást is cukkolják a karaktereken keresztül: például a zárójelenetben elhangzó 13 fedélzetes hajó a játékot készítő Deck 13 csapatra utal, és meg is jegyzi Keane, hogy nem mindegy, hogy az ember melyik fedélzetén dolgozik...

A kézikönyvből megtudhatjuk, hogy az elakadást gátló csalásként beépítettek egy olyan eszközt, ami megmutatja, hogy egy adott helyszínen mik azok a tárgyak, amikkel foglalkozhatunk. Ennek nagyon megörültem, mert ennek a funkciónak a segítségével végigjátszás nélkül meg tudtam csinálni a Tunguskát. Azonban mindez nem ilyen egyszerű a Jack Keane-ben: egyrészt ez egy 3D-s játék, nem egy festett hátterű, amin pontosan be lehet jelölni egy objektum helyét, tehát továbbra is keresgélni kell a kurzorral. Másrészt nem minden objektumot jelölnek meg, amire szükség lenne. Máskor pedig olyat is bejelölnek, ami az adott pálya mögött van, tehát majd máshol lehet megfogni, így viszont felesleges keresgélésnek teszik ki a játékost.

Ráadásul a Jack Keane így sem mondható elakadásmentesnek. Sokszor teljesen értelmetlen, logikátlan, kitalálhatatlan út vezet tovább, amit végigjátszás nélkül minden lehetőség kipróbálásával lehetne csak megoldani. Ki gondolná, hogy egy koldusnak – bár van pénzünk – egy korhadt fadarabot kell adnunk, és ezért cserébe nem anyázni, hanem segíteni fog? Néha pedig elég félrevezető tud lenni: összeszerelhettem egy mágnes végű pecabotot, amivel meg akartam szerezni egy elérhetetlen kulcsot. Ezt nem engedte, hanem csak egy esernyővel lehetett megszerezni, és a mágneses pecabotomat végül nem is kellett használni semmire. Ez persze megesik, hiszen a fejlesztők akarata szerint egy-egy dolgot nem csak egyféleképpen lehet megoldani. Mint utólag – a végigjátszásból – kiderült, pecabotomat használhattam volna, ha nem sokkal egyszerűbben szerzem vissza a késemet korábban. Tehát ez akár jó is lehetne, kár hogy sok-sok próbálkozás ráment a kulcs megszerzésére...

A magyar kiadáshoz szinkron nem, de felirat tartozik. Ez inkább azoknak jó hír, akik tudnak angolul, mivel a feliratot ki lehet kapcsolni. A dolog sajnos úgy áll, hogy a magyar felirat tragikus. Néha az a játékos érzése, hogy fordítógéppel készült, mivel sokszor szó szerinti fordítást láthatunk: egy NPC elmagyarázza nekünk, mit kell tennünk, mire Jack ezt válaszolja: „Ó, már megkaptam” (I got it – Már értem). Sajnos azonban egy fordítógép nem fordít félre, és ezért nem olvashatnánk az inda (vine) helyett azt, hogy bor (wine). És így tovább. A legtöbb esetben csak idegesítő – sajnos majdnem minden harmadik mondat ilyen – azonban ritkán félreértésre is okot adhat.

Ezek után külön érdekes az, hogy – mivel a játék többi részében úgy látszik, hogy a fordító(k) nem is látták a játékot – a végén, amikor le kell hűtenünk egy üveg sört, és ezt a közeli tóban szeretnénk megtenni, amire angolul a "refreshable" szót használják, magyarul langyosnak fordítják, azaz a játék szempontjából hasznosan utalnak arra, hogy ne itt hűtsük a sört. Azoknak tehát, akik egy ici-picit tudnak azért angolul, de nem nagyon, hasznos lesz a fordítás, mert bár bosszankodni lehet a félrefordításokon, legalább nem a beszélt szövegek megértésére kell koncentrálni.

A játék grafikája szép. Kedves karakterek, rajzfilmszerű bámulatos helyszíneken. Mindezt persze úgy értem el, hogy kikapcsoltam az összes grafikai effektet a beállításban. Előtte az egész képet elkente valami hályogszerű köd, amit manapság divat rágányolni a grafikára az R6 Vegastól kezdve a kalandjátékokig. Semmi értelme, csúnya, gépigényes, de legalább kikapcsolható! Szerencsére az antialiast már régen kitalálták.

Összegezve: Jack Keane kapitány és amerikai barátnője kellemes délutánokat okozott nekünk. Néha bosszankodtunk a feliraton, vagy hogy nem éppen logikus a megoldása egy problémának, de mindez nem tudta legyűrni a kedvünket, hogy a végére járjunk a nagy rejtélynek. Köszönhető ez a humoros hangulatnak, az izgalmas történetnek és a klassz grafikának.