Ahogyan az már lenni szokott a nagyobb konzolos címeknél, az Assassin's Creedre is azt mondták, hogy PS3 exkluzív lesz, aztán persze kiadták X360-ra, és kicsit nagyobb kihagyással végül PC-re is megjelent. Én, mint megrögzött PC-s, nagyon bíztam is ebben, aztán nagy megnyugvásomra szolgált, hogy nemrégiben tényleg megérkezett a PC-s verzió. Az meg, hogy mekkora kihagyással, nem különösebben érdekelt, nem vagyok egy türelmetlen fajta. (Bár, ha a StarCraft 2-t egy éve kiadták volna, már akkor is késő lenne... :-) Aztán persze - ahogyan az már lenni szokott - örültem is, hogy játszhattam vele, meg mérgelődtem is sokat a rendkívül primitív, konzolra optimalizált megoldások miatt, mint például az állásmentés és a menük. De így volt ez a Gears of Warral is, meg anno az Oblivionnel. Na de ne térjünk el ennyire a tárgytól!

A PC-s verzió "Rendezői változat" alcímmel jelent meg, amit egy film esetében még el is lehet képzelni, hogy mit takar, de itt nem teljesen egyértelmű. Nos, arról van szó mindössze, hogy a konzol verziókhoz képest négy új minigame-et építettek a játékba. Miután a jóval korábban megjelent PS3-as verziót már elég részletesen kielemeztük, így nekem most csak az újdonságokat kellene bemutatnom, de azért előtte röviden összefoglalnám, miről is van szó.
Leszámítva, hogy a kerettörténet 2012-ben játszódik, igazi főhősünk Altair, aki 1191-ben bérgyilkosként tengeti napjait Jeruzsálemben és környékén. Egy sikertelen misszió után azonban a nulláról kezdheti felépíteni mindazt, amit előzőleg már elért a "ranglétrán". Itt kapcsolódunk a játékba, karakterünk ugyanis különböző nemesemberek meggyilkolására kap feladatot. Magát a merényletet minden esetben a kutatási szakasz előzi meg, melyben különböző feladatok - kihallgatás, zsebtolvajlás és hasonlók - segítségével deríthetjük ki, hol és miként tudunk lecsapni a célszemélyre. A kalandok a bérgyilkosok főhadiszállásáról három városba, Akrába, Damaszkuszba és Jeruzsálembe szólítanak, és a köztük lévő területet is bejárhatjuk lovunkon. Ennyit tehát a sztoriról röviden, most pedig szeretnék a saját szemszögemből néhány gondolatot megosztani az agyonmarketingelt "remekműről".

Az elsődleges és legnagyobb problémám a játékkal az átugorhatatlan, és általában rendkívül unalmas, vontatott átvezető filmek tömkelege volt. Az első néhányat még gyanútlanul végignéztem, de miután rájöttem, hogy nem nagyon mutat javuló tendenciát a fent említett probléma, gondoltam, a továbbiakat majd elnyomom. Miután a PC-re rákötött X360 kontroller összes gombját végigpróbálgattam - persze eredménytelenül -, a klaviatúra végigzongorázásának már kicsit idegesebben fogtam neki, de mindhiába. Mindössze annyi eredményt sikerült elérnem, hogy váltakozott a kameraállás ugyanazon a jeleneten belül, de ezen túl semmit... És ez a belemagyarázott "sci-fi mellékszál" messze nem ér annyi időt, amennyit kénytelenek vagyunk rászánni. Az átvezetők mellett ráadásul még a tutorial rész is igen nehézkes, ennek a kettőnek együttes erővel majdnem sikerült elvenniük a kedvem az egésztől, amíg eljutottam magáig a játékig. A túlhype-olt MI-től sem voltam teljes egészében elragadtatva, valahogy nagyon nem volt logikus, hogy mikor mi lesz a járókelők reakciója, az pedig messze nem, hogy az ellenség mi alapján vesz észre és támad meg. Azt pedig már végképp furcsának találom, hogy ha egy tök üres háztetőn az üldözőm szeme láttára bemászok az egyetlen ott lévő objektumba, a kis lefüggönyözött bódéba, akkor miért mond le róla rögtön, hogy elkapjon... Aztán elég viccesnek találtam az efféle fogásokat, hogy például a templomtoronyból beleugrok kétmaréknyi szénába, és nem lesz semmi bajom... A hab a tortán a kissé érdekesen megoldott irányítás. Végül is meg lehet szokni, nincs vele nagyobb probléma, de hogy egy egyszerű sprinteléshez miért kell három gombot nyomva tartani egy olyan kontrolleren, amin ráadásul van 4 analóg kapcsoló, azt nem teljesen értem.
Térjünk azonban rá a lényegre, a Rendezői változat extráira, azaz a négy új minigame-re. Az első az úgynevezett "Rooftop race challenge", amelynek a lényege mindössze annyi, hogy az egyik informátortól a másikig viszonylag rövid idő alatt kell eljutni. Ők ketten természetesen egy-egy háztetőn állnak, és az egész utat - de legalábbis a nagy részét - tetőről tetőre ugrálva tehetjük meg. Semmi különleges tehát, eddig is ezt csináltuk, csak akkor nem volt a képernyő közepén stopper... A következő az "Archer stealth assassination", amelynek lényege, hogy a tetőn őrködő íjászokat meg kell ölni, mert a megbízónk tevékenykedését akadályozzák. A harmadik az "Assassin escort", ami aztán végképp nem hiányzott volna, akármelyik játékról is legyen szó, amiben ilyen kísérgetős küldetések vannak, mindig ezek a legidegesítőbbek. Meg kell védeni valakit, aki nem tud magára vigyázni, és annak ellenére, hogy húsz katona vadászik rá, halálos nyugodtsággal tud végigsétálni az útvonalon. Escort küldetések tekintetében üdítő kivétel volt a Call of Duty 4, ahol informátor barátunk az első adandó alkalommal a kezébe kapott egy AK-t, és ugyanúgy irtotta az ellent, mint akármelyik társunk. Na itt természetesen nem erről van szó. Végül, de nem utolsó sorban, az utolsó minigame a "Merchant stand destruction". Hogyan is fordíthatnám le szépen, frappánsan? Kofabódé-rombolás... Igazi kemény bérgyilkosnak való feladat... A kereskedők romlott húst árulnak! Betegségeket terjesztenek! Gyerekek haltak meg miattuk! Vesszen a bódéjuk!!! Nem tudom, ki hogy van ezzel, de én egyrészt nem értem, hogy ebben az esetben mi múlhat azon a három percen, amit kapunk a végrehajtásra, és valahogy nem is látom megfelelő retorziónak a halálos fertőzéseket terjesztő húst árusító kereskedővel szemben, hogy összeborítjuk a bódéját... Minimum rájuk szabadítani az ÁNTSZ-t, az állategészségügyi ellenőröket, plusz három év közmunka. Vagy valami...

A PC-s változatot végigjátszva engem nem győzött meg igazán az Assassin's Creed. Sem az alapverzió hamar unalmassá váló küldetései, sem a rendező változat extrái. Ha nem vette volna körül ekkora hype a játékot, nem is lettek volna vele szemben olyan nagy elvárásaim, de így egy kicsit átverve érzem magam.