Manapság egyre többször találkozni a mobilinternet kifejezéssel, így utánajártunk, pontosan mit is takar ez, valóban jól használható szolgáltatássá vált-e mára a mobilhálózaton történő netezés. Mindhárom hazai mobilszolgáltató kínálatában megtalálható ez a lehetőség, tesztünkhöz közülük a T-Mobile biztosította a szélessávú mobilnetet.
A '70-es években jelentek meg először a kereskedelemben a mobiltelefonok. Ezek még ronda, bumfordi eszközök voltak, melyeket élőszavas kommunikációra használtak. Ezt az első, analóg generációt az 1990-es évektől kezdték felváltani a GSM típusú, immáron digitális adatátvitelt kínáló készülékek és hálózatok. Ezen már szöveges üzeneteket (SMS) is lehetett küldeni, majd később jöttek az egyéb adatcélú felhasználási lehetőségek: WAP oldalakon lehetett információ után böngészni, vagy a telefonon készült fotót MMS-ben küldhettük el barátainknak. A XXI. század elejére pedig elérkezett a harmadik mobilgeneráció is, különböző multimédia tartalmakat és minden eddiginél nagyobb sávszélességet elérhetővé téve.
A 3G-s hálózatok technikailag már akár 7,2 Mbit/sec letöltési sebességet is lehetővé tesznek, így jó esetben nem kell a 10 évvel ezelőtti modemek sebességével számolnia annak, aki otthonán vagy munkahelyén kívül szeretne hozzáférni az internethez. Bár az említett maximum sebesség az esetek java részében nem teljesül, hiszen egy adóállomás körzetében általában nem csak egyetlen személy használja a hálózatot, azért általában még így is elegendő sávszélesség jut mindenkinek. Mint a T-Mobile oldaláról megtudhatjuk, hálózatuk nagy része jelenleg HSDPA 3,6-os, melyen 3,6 Mbit/sec a maximális le- és 384 kbps a feltöltési sebesség, azonban jellemzően 770 kbps-el lehet letölteni, 2,6 Mbps vagy annál nagyobb sebesség az esetek kb. 10%-ában érhető el. A hálózat HSDPA 7,2-es technológiát nyújtó részein 1,6 Mbit/sec a leginkább jellemző letöltési sebességérték, míg 10%-ban 3,1 Mbps vagy azt meghaladó az elérhető gyorsaság.
Nézzük mindezt a gyakorlatban! A teszteléshez mindenekelőtt fogtunk egy notebookot, bekapcsoltuk, és az USB portjára kötöttük a kölcsönkapott - HUAWEI márkájú – web'n'walk modemet. Ebben a kétujjnyi méretű kis fehér dobozkában egy SIM kártya lapul, így saját telefonunktól teljesen függetlenül lehet felkapcsolódni a netre. A modem első csatlakoztatásakor automatikusan elindul róla a telepítőprogram, mely a magenta színnel operáló szolgáltató által "web'n'walk Manager"-nek keresztelt szoftvert installálja számítógépünkre. Miután ez megvan és elindítottuk az alkalmazást, mindössze a Connect gombra kellett kattintani, és már meg is volt az internetkapcsolat. Gyors sebességteszt következett: a PC Dome-ról egy játékdemót kezdtem letölteni, mely 300-350 kbyte/sec sebesség körül (azaz nagyjából 2,5 Mbittel) csordogált szépen lefelé.
A teszt következő lépése terepgyakorlat volt: az autóban az anyósülésre tett számítógéppel utazgattam a városban. Felejthetetlen élmény volt piros lámpánál MSN üzeneteket küldözgetni, vagy egy időre videotelefonálásra váltani, és úgy egyeztetni vezetés közben másokkal, hogy mit is kell még elintéznem aznap. Ha meg valami fontos és sürgős tennivaló akadt, egyszerűen leparkoltam az út szélén, és gond nélkül megnéztem a neten a szükséges információt, hogy mielőbb reagálni tudjak a kérésre. Közben többször a letöltéssel is kísérleteztem persze: 100-350 kbyte/sec között mozgott a sebesség, és csak nagyon ritkán volt spontán szakadás.
Végül a harmadik fázisban egy vidéki utazás során teszteltem a mobilinternetet. A 2-es úton kb. Dunakesziig minden rendben ment, folyamatosan jött le a kiválasztott nagy játékdemo, akár a korábban megszokott 300 kbyte/sec körüli sebességgel, Vác környékére érve azonban elkezdett lassulni a net, és egészen a megszakadásig jutott a dolog. Az újrakapcsolódás már nem minden esetben ment azonnal, és sokszor csak EDGE módban jött létre a kapcsolat, 5-10 kbyte/sec sebességet produkálva. Utam célja Zebegény volt, ahol egy hegyoldali teraszra kiülve ismét bekapcsoltam a notebookot. Az első kapcsolódás EDGE hálózaton történt, a letöltési sebesség ugyan életem első – kb. 15 évvel ezelőtti, 14,4 k-s – modemét túlteljesítette, de az ADSL korszakra váltástól még elmaradt: az azt megelőző, 56k-s ISDN-es időket idézte, nem túl meggyőző módon. 1-2 órával később, a veranda másik felén tettem újra kísérletet, hogy lemérjem a sebességet. Legnagyobb meglepetésemre itt már HSDPA hálózatot sikerült találnia a kis modemnek, és egészen 100 kbyte/sec sebességig nőtt a letöltés irama. Ez pedig már teljesen használhatónak bizonyult a munkához.
Bár a teszt semmiképpen sem volt nevezhető teljes körűnek és igazán alaposnak, a fontosabb következtetéseket úgy érzem, ez alapján is le lehet vonni. A szélessávú mobilinternet szolgáltatás legfőbb kulcsszava a lefedettség. Budapesten – és a legtöbb nagyvárosban – megfelelő 3G-s hálózat épült már ki ahhoz, hogy nagy sebességgel netezhessünk. A többi helyen pedig az ígéretek szerint gőzerővel folyik a fejlesztés, ami nem véletlen, hiszen alapvetően a szolgáltatók érdeke, hogy minél több ponton nyújthassanak megfelelő szolgáltatást ügyfeleiknek. A mobilcégek weboldalán ezzel kapcsolatosan mindenütt találhatunk eligazítást is, minimum egy kiszínezett térkép formájában, de például a Vodafone keresője utca-házszám alapján mondja meg, hogy hol érhető el a mobil szélessáv. A térképek – és a másoktól hallott vélemények, tapasztalatok – alapján úgy becsültem, hogy a T-Mobile tart legelöl a 3G lefedettségben. Ezt követi a Pannon, melynek weboldala 188 települést sorol fel, ahol elérhető a gyors hálózat, a Vodafone-nál pedig a jelenlegi listán 147 település található, melyet terveik szerint év végére 182-ig bővítenek.
Akárcsak a normál mobiltelefonos díjcsomagok esetében, a mobilnetezéshez is sikerült a szolgáltatóknak úgy kialakítani csomagjaikat, hogy azokat ne lehessen egyértelműen összehasonlítani. Általánosságban elmondható, hogy mindegyik szolgáltatónál forgalmi limitet szabnak az egyes díjcsomagok esetén: 500 MB, 1 GB, 5 GB és más értékekben megállapítva a korlátot. Tehát az első dolog, amit el kell dönteni, hogy mire is szeretnénk használni a mobilos internetet. Ha csak ritkán van szükségünk rá, csak levelezésünkre szeretnénk ránézni, akár pár száz megabyte is elegendő lehet, de úgy érzem, nem vagyok egyedül azzal a problémával, hogy nem tudom csak így simán kitalálni, hogy mennyi adatmozgásra van szükségem egy hónapban. Ráadásul jellemzően 1, de inkább 2 éves hűségnyilatkozatot is kell tenni, mely még inkább nehézzé teszi a döntést: ki tudja, hogy ennyi idő alatt nem változik-e meg a netezési szokásom, vagy akár az egész technológia? Ha pedig nem sikerült a becslés, és a korlátot átlépjük, megkezdődik a forgalmi díjas számlázás… Egyetlen szolgáltató, a Vodafone ad jelenleg kvázi korlátmentes csomagot: ebben az 5 Gbyte-os felső limit csak akkor számít, ha P2P/torrent alapú filecserélésre is használjuk az internetet. Arra érdemes odafigyelni, hogy ha nem tévedünk a kalózok ösvényeire, akkor is belefuthatunk P2P adatforgalomba: egyes MMO játékok például ilyen módon terjesztik a frissítéseket, hogy a központi szerverek terheltségét csökkentsék. A havidíj mellett pedig ha nem írunk alá kétéves hűségnyilatkozatot, a modemért is fizetnünk kell.
A szolgáltatók kínálatában többféle modem érhető el, a cikkben említett eszközön kívül van egy kisebb, pendrive-jellegű kinézetű USB stick, valamint PCMCIA kártya kivitelű megoldás is. De akár – megfelelő technikai paraméterekkel rendelkező – mobiltelefonunkhoz és meglévő előfizetésünkhöz is kérhetünk netes díjcsomagot, ebben az esetben az USB kábelen vagy Bluetooth kapcsolaton keresztül köthetjük a notebookra a telefont, és azt fogja modemként használni a számítógép. A tesztelt modem amúgy plusz funkcióként a szoftvere segítségével SMS küldésre és fogadásra is használható volt, igen kényelmes formát biztosítva a rövid üzenetek küldéséhez.
A mobilinternet mára elért arra a fejlettségi szintre, hogy ha megfelelő lefedettségű területen vagyunk, akár az otthoni – modemes vagy ADSL – internetelérésünket is leválthassuk vele. Persze mindez akkor igaz, ha oda tudunk figyelni a forgalomra, vagy korlátlan adatmennyiségű díjcsomagot választunk. Arra viszont, hogy notebookunkon az egész ország területén elérhetőek maradjunk és hozzáférhessünk a leveleinkhez, gyakorlatilag tökéletes megoldás.