A játékok hőskorában fogant Tomb Raider széria újabb felvonásához érkezett az Underworld képében. Az 1990-es évek közepének egyik sztárjátéka annak idején engem is magával ragadott, és már az 1996-os első rész is megrögzött, feltételen Tomb Raider fanatikussá tett. Biztosra veszem, hogy több olvasó is könnybe lábadó nosztalgiával emlékezik vissza a korai (főként az első három) Tomb Raider részek sok esetben szadista nehézségűre vett, de ugyanakkor magával ragadó, és emlékezetünkbe örökké beégő helyszíneire. Aztán a sorozat az ötödik résszel zuhanórepülésbe kezdett, és a Chronicles, valamint a The Angel of Darkness című epizódokat én is keserű szájízzel, erőteljes csalódások közepette játszottam végig. De szerencsére nem kellett eltemetni egyik kedvenc hősnőnket, ugyanis a Crystal Dynamics fejlesztőgárdája a Legenddel egy teljesen renovált, polírozott résszel újította meg a sorozatot. A tavalyi Anniversary pedig a klasszikus első rész előtti főhajtásként annak eredeti pályáit dolgozta fel. A pályaszerkezeteken kicsit módosítottak, de kiválóan őrizték meg az emlékeinkben élő, jellegzetes termeket és helyszíneket.
Ezen kis múltidézés után elérkeztünk a legfrissebb epizódhoz, a nemrég megjelent Underworldhöz, mely ismét a Crystal Dynamics programozóinak munkáját dicséri. Az Underworld gyakorlatilag a Legend közvetlen folytatása, így az említett – és egyébként nagyon jól sikerült – Tomb Raider részt végigjátszók jobban tisztában lesznek a sztorival. A történetben Lara fő célja édesanyja kiszabadítása, akiről a Legendben derült ki, hogy nem halt meg végleg, hanem Avalonban, az alvilágban tengeti napjait. Ahhoz, hogy el tudjunk jutni Avalonba, a vihar és mennydörgés viking istenének, Thornak a kalapácsára lesz szükségünk. A portyázó, fosztogató vadember vikingek mondakörére épülő játék során be fogjuk járni a Földközi-tenger partvidékét, Thaiföldet, Mexikót és az Északi-sark egy szigetét is. Az egzotikus helyszíneken való bolyongás során a fő ellenlábasunk ismét a Legendben megismert Amanda lesz, Lara korábbi barátnője. A sztori ezen fő szálak mentén bontakozik ki, és bár vannak benne fordulatok, elég kiszámíthatóra és összességében kicsit érdektelenre sikeredett.
A játék "in medias res" kezdődik, a történet közepébe csöppenünk bele egy rövid játékrész erejéig. Egyből az égő Croft kastélyból kell menekülnünk, és ezen rövid tutorial részen keresztül rázódunk bele a játékba. Ezután hirtelen a sztori elejére lépve a Földközi-tengeren himbálózunk kis csónakunkban, és egyből ugorhatunk is egy szép fejest a hűsítő habokba. A víz alá merülve máris megismerkedhetünk a helyi élővilággal a húsra éhező cápák képében. Innentől kezdve egyből magába ránt a játék, mely az eddigi Tomb Raider részekhez hasonlóan a felfedezés, az egzotikus helyszínek, a sokszor szédítő magasságokban való ugrálás, a megoldandó rejtvények és az életveszélyes csapdák kalandjait adja. Ismét sikerült olyan helyszíneket és ugrás, kapaszkodás kombinációk sorozatát szükségessé tevő pályákat megalkotni, melyek minden Tomb Raider fanatikus igényeit kielégítik. A jól bevált elemekből építkező játékmenet végig élvezetes; a pályatervezők remek munkát végeztek. Ezúttal is sokszor kell majd használnunk a mágneses kötelünket lendüléshez, mászáshoz, ereszkedéshez, valamint kőtömbtologatós részek is lesznek a sziklapárkányokon függeszkedés és rudakon való himbálózás mellett. Egy röpke megjegyzés erejéig azért leírnám, hogy a korábbi előzetesemben leírtakkal ellentétben az Underworld mégsem fókuszál a víz alatti részekre, sőt, a játék eleji úszkálás után már nem nagyon lesznek hosszabb búvárkodások. A pályatervezéssel kapcsolatban megemlítek egy negatívumot is: a helyszínek végén általában vissza kell térnünk az érkezési helyre (például a hajónkhoz), ami elég unalmas mászkálást eredményez.
Pár újdonság is található az Underworldben a korábbi Tomb Raiderekhez képest. Az egyik, hogy Lara immár PDA-val is rendelkezik, melyen a statisztikáink mellett egy 3D-s térképet is megtekinthetünk, valamint segítségkérő funkció is helyet kapott, mely jól jöhet elakadás esetén. Bár alapvetően nem nagyon lehet elakadni az Underworldben, egy-két helyen előfordulhat, hogy első blikkre nem látjuk, merre kéne továbbhaladni. Ezt a szituációt oldaná meg Lara rövid, egy mondatos segítsége, azonban ez a funkció a túl általános tájékoztatás miatt legtöbbször használhatatlan. A PDA-ban emellett a történet előrehaladtával egyre bővülő szószedetet is kapunk, melyből a játékkal kapcsolatos helyszínekről, történelmi/mitológiai alakokról tudhatunk meg többet. További újítás, hogy az új helyszínekre érkezésnél választani tudunk másodlagos fegyvert és ruházatot is.
A fegyverek tekintetében a sörétes puska, géppuska, dupla UZI géppisztoly és szigonypuska közül lehet választani, azonban a harcnál nem sok különbséget fogunk észrevenni a hatékonyságukat tekintve (kivéve a sörétes puska ellenfeleket hátralökő erejét). A ruházatnál pedig csak azt választhatjuk meg, hogy könnyű vagy nehéz felszerelésben fogunk flangálni, amelynél a nehéz ruházat hosszú szárú gatyában és többet takaró felsőben nyilvánul meg. Ennek tehát nincs sok jelentősége, mert valljuk be, úgyis mindig a lengébb öltözetet fogjuk választani, hogy jobban tudjuk stírölni Lara baba szép idomait. Változtatás még, hogy eltűntek a Legendre is jellemző, manapság oly divatos "quick-time eventek", aminek én kifejezetten örültem. Egyszerűen nem illett az időre szekvenciális gombnyomkodás a Tomb Raider szériához. Az Underworldben egy véleményem szerint jobb megoldással találkozunk: a hirtelen előálló rázós helyzetekben belassul az idő, és így kell gyorsan reagálnunk a halálhoz vezető szituációk elkerüléséhez. Végül nem igazán újítás, de ismét fogunk motorozni Larával, és az eddigi részektől eltérően most több pálya integráns részét alkotja a kétkerekű járművünkkel való száguldozás, ugratás, sőt, még egy rejtvény megoldásában is használnunk kell majd.
Az ugrálás, felfedezés, rejtvénymegoldás mellett a harc is részét képezi a Tomb Raider sorozatnak. Sajnos ez az Underworld egyik viszonylag gyengén megvalósított eleme. Az ellenfelek nagy része a végtelen lőszerrel bíró pisztolyainkkal könnyen legyőzhető, a másodlagos fegyvereink használatát akár végig mellőzhetjük is. Csakúgy az úgynevezett "adrenalin módot", amelynek használatával nagyobb sebzést ejthetünk ellenfeleinken. Én ezt alig használtam, mivel kivitelezése szerintem meglehetősen körülményes, és enélkül is könnyen elboldogulunk. Legfőbb ellenfeleink a különböző vadállatok lesznek, akik felénk rohanva igyekeznek minél előbb cafatokra szedni. A fegyveres emberi ellenlábasaink sem rendelkeznek bonyolultabb mesterséges intelligenciával: ők a távolból lődöznek, amint meglátnak, bonyolultabb manővereket ne is várjunk tőlük. Újdonság, hogy a két kezünkben lévő páros fegyverünkkel különböző célpontokra is lőhetünk egy időben, valamint közelharcban is tudunk érvényesülni lendületes karate rúgásokkal. Ugyan a harc nem a Tomb Raider játékok legfontosabb eleme, azért fordíthattak volna a kidolgozására több energiát a készítők.
Az Underworld grafikai megvalósítása megérdemli a dicsérő szavakat, nagyon szépre sikerült a helyszínek kidolgozása mellett a grafikai modellek kivitelezése is. A helyszínek növényzetben, tereptárgyakban gazdagok, kiváló fény-árnyék hatások és időjárási effektusok teszik őket élőbbé. A tűz megvalósítása is nagyon tetszett, és Lara modelljén is sokat csinosítottak. Lara kétség kívül most a legszebb, és emellett az eddigi részekhez képest most tudja a legtöbb mozdulatot végrehajtani. Ráadásul a környezeti tényezők is nyomot hagynak régésznőnkön: esőben bőrig ázik, a dzsungelben mászkálva koszos lesz. A környezetre reagál: kezével hajtja el a szeme elől a bokrok, fák felé csapódó ágait. Mozgásrepertoárját tekintve pedig mindenre képest, amit egy akrobatikus hölgytől elvárhatunk. A Crystal Dynamics által programozott mozdulatok, animációk ugyan engem kissé perzsa hercegünk mozdulataira emlékeztetnek, de hát jót mástól ellesni és megfelelően alkalmazni nem bűn. Az animációk folyamatosságára, gördülékenységére amúgy nem lehet panaszunk, nagyon élethűre sikerültek Lara mozdulatai. Ráadásul a gyönyörű grafika viszonylag szerény gépigénnyel párosul, ami különösen kedvező a szerényebb konfigurációval rendelkező játékosok számára. Hibaként róható fel viszont a grafikával kapcsolatban az elég gyakran fellépő grafikai bugok jelenléte. Lara – és a többi karakter – sokszor belelóg a környezetébe: keze-lába eltűnik a falakban, a domboldalban, a sziklákban. Ezt azért lehetett volna orvosolni, főleg mivel a korábbi Tomb Raider részekben is előfordultak ilyen hibák. Még az is fura, ahogyan a játéktéren belül tart a játék: ha olyan helyre ugrunk, ahova elvileg nem szabadna, előfordulhat, hogy egy 1 méteres ugrásban is kitörjük a nyakunkat, és ha a pályatervező nem úgy gondolta, nem tudunk felugrani egy 2 méter magasban lévő párkányra.
Az irányítást tekintve nem lesz semmi gondunk, a Legendhez hasonlóan abszolút kézre áll Lara terelgetése. Amivel viszont gondok akadnak, az a kamerakezelés. Ez a TPS-ek egyik rákfenéje, és a Tomb Raider sorozatot is a kezdetektől sújtja. Az Underworldben különösen frusztráló néhány helyen az önkényes kameranézet, amely sok esetben nem engedi láttatni, amerre ugrani szeretnénk. A vak területekre való ugrándozás nagy magasságokból életveszélyes, és ezt tapasztalni is fogjuk pár rémisztő reccsenéssel végződő földet érést követően. Emellett a kamerafüggő irányok miatt sokszor az is előfordul, hogy nem abba az irányba ugrunk el egy párkányról, mint amerre szeretnénk, ami a legtöbb esetben szintén csúfos halállal végződik. Remélhetőleg a kamerakezelésen a következő részre javítani fognak, mert a játékmenetre (és az idegeinkre) elég káros hatással tud lenni a nem megfelelő kivitelezése.
A felsorolt apróbb hibák ellenére Lara Croft legújabb kalandjai felérnek a sorozat legjobb részeihez. A Crystal Dynamics sikeresen megújította a szériát a Legenddel, és remekül folytatta az Underworlddel. Bár nem módosítottak sokat a bevált recepten, és a korábbi Tomb Raider epizódok egyes gyermekbetegségei továbbra is jelen vannak, az Underworld minden Tomb Raider fanatikus számára kötelező vétel. Valamint ha létezik még olyan TPS kedvelő, aki eddig nem találkozott a sorozattal, nyugodtan kezdhet akár ezzel az epizóddal is. Ugyanis a játék a Legendhez hasonlóan elég könnyűre és sajnos rövidre sikeredett (max. 4-5 óra alatt végigjátszható), ami az úgynevezett "casual" játékos rétegnek pozitív fejlemény, nekünk, ősrégi Tomb Raider fanatikusoknak viszont negatív tendencia. A játékidő a titkos helyek, ékkövek felkutatásával némileg meghosszabbítható, de akkor sem nyújtja azt a hosszú távú játékélményt, mint annak idején a klasszikus Tomb Raider epizódok.