Call of Juarez: Bound in Blood

A Call of Juarez a lengyel Techland fejlesztőbrigád western környezetben játszódó FPS-e, mely 2006-ban jelent meg. Az első részben megtört papként ismerhettük meg Ray McCallt, akit a nemrég boltokba került, és jelen cikkünk alanyául szolgáló, Bound in Blood alcímet viselő második részben is irányíthatunk fiatalabb korában, nem kevésbé cinikus és agresszív jellemvonásokkal megáldva. Az első epizódból megismert indián srác, Billy ezúttal nem tűnik fel, helyette Thomas McCall, Ray fivére a másik irányítható karakter. Billy kihagyásával a játékmenetből elmaradnak a lopakodós, settenkedős elemeket. Ez szerintem jó döntés volt, az első Call of Juarezben elég sokszor voltak frusztrálóak a sunnyogós részek. Itt bizony csak zúznunk kell, pontosabban gyilkolni az utunkba kerülő rosszarcú banditákat.

A játék sztorija jól kidolgozott, végig izgalmas és fordulatos. Az első fejezet az amerikai polgárháborúban kezdődik, ahol Ray-jel kell a támadások visszaverése mellett megtalálnunk Thomast, és felrobbantanunk egy hidat az ellenség utánpótlásának elvágása céljából. Saját otthona megmentése érdekében a két testvér megtagadja felettese parancsát, így dezertőrökké válnak, és elindulnak az öntörvényű igazságosztók felé vezető úton. A házukat és farmjukat már romokban találják, de William öccsük kimenekítése után egy súlyos hibát is elkövetnek egy seriff lelövésével. Az ezt követő céltalan menekülésüket felváltja a Juarez kincsének megkaparintására kitűzött cél, valamint egy szép hölgy kegyeinek elnyerése. Többet nem akarok lelőni a sztoriból, már ebből is látszik, hogy egy jól összerakott történetet adtak nekünk lengyel barátaink. Ray és Thomas stílusa, jelleme viszonylag mélyen ábrázolt, valamint a többi főbb karakter is kidolgozott, és a párbeszédek sem sablonosak az esetek túlnyomó többségében.

A történet után nézzük meg, miben nyújt többet a második Juarez játék, mint a viszonylag sok programhibával tarkított első felvonás. Nos, a legfőbb újítás az, hogy immár a legtöbb esetben mi választhatjuk meg, hogy Ray vagy Thomas bőrében fogjuk végigvinni az adott fejezetet. Ez jópofa dolog, csak sajnos nem sikerült teljes mértékben kihasználni az ebből eredő potenciált. A két testvér tulajdonságai nem különböznek olyan sok dologban, és a nagyon ritka kivételektől eltekintve ugyanazon az útvonalon közlekednek a küldetések során. Annyi a különbség, hogy Ray szívósabb, keményebb legény, így ő két pisztollyal is tudja osztani az áldást, valamint dinamitot is hajigálhat. Mivel zömökebb testfelépítésű, és tekintélyes páncélt visel, ezért a magaslatokra való feljutásnál Thomas segítségére van szüksége. Thomas az agilisabb csóka, ő lasszóval lengedezhet, dobótőrökkel hajigálhat, valamint a puskával pontosabban lő távolra. Ettől eltekintve mindkét borostás fegyverhőssel ugyanolyan elánnal és stílusban fogjuk irtani a zsiványokat. A két testvér néha külön útvonalat kap a küldetések során, de ezek a részek sajnos túl rövidek és túl ritkán fordulnak elő ahhoz, hogy kellő motivációt nyújtsanak a játék másik karakterrel való végigjátszásához.

A Call of Juarez: Bound in Blood játékmenetének fő része, tehát ellenfeleink puskával és pisztollyal való lemészárlásának megvalósítása jól sikerült. Élvezetesek a vadnyugati lövöldözések, amelyeket a koncentrációs mód és a remek fedezékrendszer is elősegít. A koncentrációs módra akkor nyílik lehetőségünk, amikor elegendő rosszfiút tettünk el láb alól. Ekkor 60 másodpercig adódik lehetőségünk az előhívására, és aktiválásakor villámgyorsan intézhetjük el a körülöttünk lévő ellenlábasainkat. A két testvérnél különbözőképpen néz ki a koncentrációs mód használatkor, de a lényege ugyanaz. A másik remek dolog a harcoknál a fedezékrendszer, amelynél automatikusan hozzásimul hősünk az arra alkalmas tereptárgyhoz, és mögüle könnyedén tudunk lövöldözni. A fegyverek terén lehetett volna nagyobb változatosság a játékban: a pisztolyon, puskán és sörétesen kívül még az indiánoktól zsákmányolt íj áll rendelkezésünkre, valamint Ray dinamitja, és Thomas dobótőrei. A küldetések során egyébként lesz lehetőségünk az összegyűjtött pénzből nagyobb sebzésű és pontosabb célzású mordályokat vásárolni. Emellett alkalmunk nyílik gatling gunnal is osztani az áldást, valamint rögzített ágyúkkal is pusztíthatunk alkalomadtán. Mondjuk az ágyúk célzása elég furcsa lett, de idővel meg lehet szokni. A harcok egyik nagyon jelentős része még a párbaj, ugyanis a főbb ellenfeleket mindig egy párbaj során kell hidegre tennünk. Ez a játékelem már az első Call of Juarezben is jelen volt, csak most továbbfejlesztett formában kapjuk meg ezt a gyors reakcióidőn múló mini játékrészt. A lényeg az, hogy jobbra-balra oldalazva megfelelő rálátással rendelkezzünk ellenfelünkre, amikor is a megkonduló harangszóra pillanatok alatt előkapjuk a pisztolyunkat egy határozott egérrántással, és egy jól célzott lövéssel előbb terítsük le a szemben álló felet, mint ő minket. Ez eleinte kicsit nehéz lehet, de ha ráérzünk a párbajok ízére, később már laza mozdulattal alázzuk a porba az ellenünk szegülő gonoszembereket.

A játék 15 fejezetet tartalmaz, melyek változatos helyszíneket és küldetéseket foglalnak magukban. A már említett polgárháborús helyszínen kívül részünk lesz postakocsis menekülésben, fogoly kiszabadításban, indiánok előli menekülésben, postakocsis konvoj védelmében. Továbbá két olyan fejezet is helyet kapott a játékban, melyben szabadon bandukolhatunk, és vállalhatunk el három nagyobb küldetést, amelyek általában párbajjal (és busás pénzbevétellel) végződnek. Ezek a pályák érdekesek, jók lettek, kár hogy csak kettő van belőlük a Call of Juarez 2-ben. Elég nagy bejárható terepet kapunk bennük, mely nagy részét lóháton fogjuk átszelni. A többi fejezetben is fogunk paripákon közlekedni, amely örvendetes tény, bár a pacik irányítását jobban, valóságszerűbben is megcsinálhatták volna.

A Call of Juarez: Bound in Blood grafikája nagyon tetszetősre sikerült: a karaktermodellek részletesek, szépek, a motor pedig főleg a külső terek megjelenítésében jeleskedik. A környezetünk – az erdők, hegyek, kopár vidékek, vadnyugati falvak – ábrázolása is nagyon hangulatos, valamint a lövések, robbanások és a füst megvalósítása is jól sikerült. A hangokra, zenékre sem lehet különösebb panaszunk, különösen a McCall testvérek angol szinkronhangjai sikerültek ütősre. Az irányítással nincsenek különösebb problémák, a szokásos FPS kezelést kapjuk. Ha Thomasszal közlekedünk, azért a kötélhimbálózós, ugrálós részek elég frusztrálóra sikerültek, részben az ezen a téren kissé suta irányításnak köszönhetően. A programhibák terén sokkal jobban teljesít a Call of Juarez 2, mint a bugoktól hemzsegő első epizód. Néha ugyan feltűnt egy-két hiba, de ezek nem voltak túlságosan zavaróak, vagy a továbbjutást hátráltatóak. A mesterséges intelligencia hozza a kötelező szintet, de ne várjunk tőle csodákat: amint meglátnak, ránk rontanak az ellenfelek, a sniperes kollégák meg a távolból igyekeznek lepuffantani.

A játék öt multiplayer módja nagy részben csapat alapú játékmódokat kínál, többfajta kitűzött céllal és összesen 13 választható karakterosztállyal. Az egyik csapat a törvényen kívüliek oldalán áll, míg a másik fél a rend őreit testesíti meg. Némelyik játékmódban minden meccs után megcserélődik a felállás. A multi részben vérdíj rendszer működik, melynek az a lényege, hogy a sok ellenfelet leszedő, ügyes játékosra egyre növekszik a vérdíj összege, így előbb-utóbb mindenki őt akarja eltenni láb alól. Sok multi térképet híres vadnyugati témájú filmek ismert jelenetei inspiráltak, így biztosan kerülünk majd a vásznon látottakhoz hasonló helyzetekbe.

Összességében a Call of Juarez második része egy kellemes, akciódús, izgalmas vadnyugati FPS lett. A küldetések változatosak, a sztori fordulatos, és a western környezet játékban viszonylag ritka előfordulása miatt a játék nem csak a megrögzött FPS rajongók táborában találhat követőkre. Az apróbb hiányosságok mellett egy korrekt alkotás a Bound in Blood, és bár nem ér fel a felső kategóriás első személyű lövöldék panteonjába, pár délutánra kellemes kikapcsolódást tud nyújtani.