Ne maradj le híreinkről és cikkeinkről, kattints ide, és állítsd be saját forrásként a PlayDome-ot!
Akik még a kalandjátékok hőskorában voltak fiatalok, biztosan emlékeznek még a Monkey Island sorozatra (hát hogy is lehetne elfelejteni...). A LucasArts akkoriban egyeduralkodónak számított ebben a műfajban, hangulatos, olykor észbontóan dilis humorú, "menj ide, használd ezt ezen" típusú játékaik sokunknak szereztek élménydús órákat a gép előtt. Akkoriban talán a Sam & Max: Hit the Road és a Monkey Island sorozat voltak azok a játékok, amelyek még a többinél is elmebetegebb humorú, ötletes, izgalmas történetükkel rabul ejtették a gamereket.
A Telltale Games látta meg a fantáziát abban, hogy le lehet porolni ezeket az imádott régi klasszikusokat, és kicsit modernebb designnal, a képregényes, rajzfilmes hangulatú képvilágot megtartva, rövid epizódok formájában folytatni lehet az őrültebbnél őrültebb kalandokat. A Sam & Maxnél működött ez a koncepció, az eddig megjelent két évad nagy sikert aratott, most pedig az ugyancsak 1990-es évek elejéről származó Monkey Island sorozatot is elérte a sors keze.
A Tales of Monkey Island címet viselő 2009-es kiadás magán viseli ugyanazokat a Telltale Games jegyeket, amiket már az új Sam & Max sorozatok kapcsán jól ismerhetünk. Vagyis a rövid, mindössze néhány helyszínen játszódó epizódok, rajzfilmszerű grafika, egyszerű point & click játékmenet és agyament humor. Az epizódok szép sorban, havonta jelennek meg. Jelen cikk tárgya az első két rész, a júliusban megjelent Launch of the Screaming Narval és az augusztusi Siege of Spinner Cay. A történet pedig tovább folytatódik majd a Lair of the Leviathan, The Trial and Execution of Guybrush Threepwood és a Rise of the Pirate God részekkel. Itt a Sam & Maxszel ellentétben az epizódok nem külön kis önálló történetek, hanem folytatásos sorozatok, amelyek továbbszövik az előző részben félbehagyott történetet. A normál játék mellett van még egy Treasure Hunt mód is, ahol a térkép útmutatásai alapján kell fellelnünk a kincset.
A Launch of the Screaming Narvalban jól ismert főhősünk, Guybrush Threepwood végre szembekerül a feleségét, Elaine-t, és a sötét mágiájához szükséges számos kismajmot fogolyként tartó LeChuckkal, a démonkalózzal. Kétbalkezes emberünk addig szerencsétlenkedik, amíg (az előző részek folyamán) nagy nehezen megszerzett voodoo varázslat rosszul sül el, ezt pedig tényleges bal keze bánja. LeChuck ugyanis visszaváltozik emberré, a démoni mágia pedig Guybrush bal kezébe költözik bele. A kéz elkezd valamelyest önálló életet élni, amelynek eredményeként egy robbanás elrepíti hősünket a hajóról, és egy Flotsam Island nevű szigeten tér magához.
A sziget, ahogy neve alapján is sejthető (flotsam = roncs, törmelék), nem túl high-tech. Lakosai is enyhén kattantak, az egyetlen figyelemreméltó eszköz egy szintén roncsokból összeeszkábált hajó, a Screaming Narval. Viszont nem elég, hogy a kapitányát ki kell fúrnunk a pozíciójából, elhajózni sem tudunk, mert a sziget körüli rejtélyes szelek mindenhonnan befelé fújnak, tehát a kihajózás lehetetlen. A többi figura is ezért tengeti életét a szigeten, mert nincs esélyük lelépni. Ahhoz tehát, hogy újra visszakaphassuk Elaine-t, és végre ténylegesen leszámolhassunk LeChuckkal, először a sziget titkát kell megfejtenünk.
Anélkül hogy lelőném a poénokat, sejthető persze, hogy Guybrush végül mégis elhajózik a Screaming Narvallal. De nem csak Elaine-t kell megtalálnunk, hanem meg kell akadályoznunk a fertőzött kezünk által terjesztett kórt, ami terjed az egész Karib vidéken. Eljutunk a szirén-szerű Merfolk nép víz alatti városához, amelynek királynőjét kell megmentenünk, aki segíthet az átok ellenszerének megszerzésében. Természetesen LeChuck is feltűnik, bár kicsit másképp, mint eddig...
Szóval kalandokban nem lesz hiányunk, és a sztori még nem zárult le, így hát izgatottan várhatjuk a további epizódokat is. A Telltale-es Sam & Max epizódokon edzettek a már megszokott látványvilággal találkozhatnak, ami kellemesen kimunkált, de nem effektezték szét, így a gépigény nem lesz akadály. Talán zavaró, hogy a Tales of Monkey Island részeiben is kevés a bejárható terület, de legalább nem ismétlődik epizódonként (bár szerintem annak is megvolt a hangulata).
Az angol szinkronhangokat nagyon jól eltalálták, és érdemes is az összes karakterrel mindenféléről elbeszélgetni, mert egyrészt jót lehet mulatni a humoros párbeszédeken, másrészt sokszor hasznos és/vagy érdekes információkkal szolgálnak a szereplők. Talán csak annyi problémám van, hogy néha előfordul olyan, hogy többféle válaszlehetőséget ajánl a program, de mindegy, mit választunk, mert Guybrush mindig ugyanazt fogja mondani. Olykor a felirat is eltér a szövegtől, de ez igazából nem zavaró. A humor, és a továbbjutáshoz szükséges agyament megoldások persze most is jelen vannak, de a klasszikus részeknél valahogy jobban elszállt a készítők agya, ott tényleg rekeszizom-szaggató eszmefuttatásokkal és megoldásokkal szembesültünk.
Szerencsére az epizódokban a továbbjutás nem kifejezetten nehéz, csak néhány eset van, amikor nem jut eszünkbe a kézenfekvő megoldás. Persze kissé fel kell venni a szerzők zakkant észjárását, de onnantól menni fog. Végérvényesen elakadni tehát nem fogunk, és sosem tudjunk annyira elrontani a helyzetet, hogy game over legyen. Nyilván az angol nyelv komolyabb ismerete elengedhetetlen, ugyanis sokszor spéci kifejezések és kalóz-szlengek segítenek a továbbjutásban.
A Sam & Max után a Monkey Islandből is jópofa epizódok készültek, legalábbis az eddigiek alapján kíváncsian várom a többi részt is. Guybrush és LeChuck rajongói újabb grogban áztatott estékre számíthatnak a gép előtt.
