Iomega Home Media Network Hard Drive

Ha valaki olyan 12-13 évvel ezelőtt dolgozott nyomtatott lapoknál, az Iomega nevet valószínűleg a ZIP drive-val párosítja össze. A nyomdai anyagok szállításához ugyanis az 1,2 vagy 1,44 MB-os floppy lemezek meglehetősen kicsik voltak, és mivel a CD írók ára irreálisan magas volt, a 100 MB-os ZIP drive nyújtott akkoriban megfelelő alternatívát a nagyobb kapacitást keresőknek. Mára ez a médium jelentőségét vesztette, hiszen fillérekért lehet DVD írót vagy pendrive-ot kapni, de akár az interneten át is egyre gyorsabban küldhetők az adatok. Az amerikai céget 2008-ban felvásárolta az adattároló eszközökkel foglalkozó EMC, és azóta az Iomega név alatt az otthoni, valamint kis- és középvállalati felhasználók számára szánt adattárolási megoldásokat kínálják. Ezek közül egy médiaszerver érkezett hozzánk nemrég kipróbálásra.

Az Iomega Home Media Network Hard Drive végletekig leegyszerűsítve gyakorlatilag egy felturbózott külső winchester. A 20*12,5*4 centis külső méretekkel rendelkező fekete, szálcsiszolt alumínium doboz egy 500 GB-os vagy 1 TB-os SATA II merevlemezt rejt, amely egy saját vezérlőre csatlakozik, és így önálló fileszerverként kapcsolható otthoni hálózatunkhoz. (A technikai részletek iránt érdeklődők kedvéért: egy Oxford 810SE chipset található benne, 370 MHz-es ARM 926EJS procival és 64 MB memóriával.) A gigabites Ethernet csatlakozást érdemes hasonló sebességű hálózati eszközre kötni – én egy gigabites switchet használtam –, hiszen máskülönben jelentős teljesítménybeli hátránnyal indul a kis szerver. A kábelek bekötése és az ezt követő bekapcsolás után azonnal üzemképes a berendezés.

Ha PC-nkről szeretnénk használni, mindenekelőtt a mellékelt szoftvert kell telepítenünk, amely hat újabb meghajtó betűjellel bővíti listánkat. (Nálam ez U-tól Z-ig terjedt.) Mindegyik területnek saját funkciója van, külön kezelhetjük a fotókat, filmeket, zenéket, biztonsági mentéseket és a publikus anyagokat, valamint egy külön meghajtó van az "aktív mappák" részére. Ez utóbbi az FTP és torrent területeket jelenti, tehát egy akár kívülről is elérhető FTP szervert is üzemeltethetünk róla, valamint anélkül tölthetünk le torrent segítségével megosztott file-okat, hogy ahhoz számítógépünknek folyamatosan mennie kéne. Annak ellenére, hogy hat meghajtónak látjuk a winchestert, az Iomega igen okosan úgy valósította meg médiaszerverét, hogy nem osztotta hatfelé a merevlemez kapacitását, hanem ugyanazon osztozik mind, gyakorlatilag mintha egy-egy alkönyvtárnak felelne meg rajta mindegyik. Adatátviteli sebességét nézve egy gigabites switchen keresztül a szintén arra kötött PC-ről illetve fordítva 12-16 MB/sec körüli sebességet tapasztalatunk nagyméretű file-ok mozgatása esetén.

PS3-ról nézve a dolgokat mindössze egyszer, az első használat előtt kellett kiadni a médiaszerver-keresési parancsot, azután már bekapcsolás után azonnal felsorolta a listában az Iomega nevét is a konzol, ha a zenék, fotók vagy videók részen kezdtem böngészni. Igaz, itt nekem külön ki kellett mindig választanom a három "mappa" egyikét, ami kicsit érthetetlen, hiszen például a videó részen ugye felesleges a másik kettőt felajánlani, de biztos van valami magyarázat ennek miértjére is.

Érdekes funkciója az eszköznek a torrent kezelés. Ha engedélyezve van a DHCP és UPnP a hálózatunkon, akkor igazából semmi extra beállításra nincs szükség (máskülönben kézzel kell beállítanunk a routeren néhány paramétert), a médiaszerver adminisztrációs felületét böngészőnkben megnyitva kell mindössze aktiválni a funkciót. Ezután ha az "aktív mappa" torrent alkönyvtárába berakunk egy torrent file-t, akkor azonnal meg is kezdődik a letöltés, és előbb-utóbb mellette megtaláljuk a letöltött file-t is. A letöltés folyamatát a webes felületen amúgy szintén követhetjük, és innen szüneteltethetjük az adott file letöltését vagy törölhetjük a torrentet. Kisebb problémák a teszt során néha előfordultak, például ha böngészőből közvetlenül a torrent könyvtárba mentettem le a torrent file-t, akkor nem mindig indult el a letöltés, jobb volt Intézőben másolni ezeket, egyszer pedig a szerver rebootja segített a leggyorsabban egy hasonló problémán. De ezek igazából ritkán előforduló kis hibák, amelyek ráadásul várhatóan előbb-utóbb firmware-frissítés során orvoslásra is kerülhetnek.

A Home Media Network Hard Drive további funkcióit a hozzá kapott extra szoftverek segítségével használhatjuk ki. Az EMC Retrospect Express HD folyamatos adatmentési lehetőséget biztosít, akár teljes gépünk tartalmáról biztonsági mentést készítve. A QuikProtect pedig a gépünkön kijelölt file-okat vagy könyvtárakat tartja akár folyamatosan szinkronban a hálózati winchesteren tárolt biztonsági másolattal – akár minden egyes változtatás esetén másolatot készítve. Adatmentési célra kapunk még egy 1 éves Mozy.com előfizetést, 2 GB online tárterülettel. Végül a távoli elérés funkció segítségével egy netre kötött gépről a világon bárhonnan elérhetjük otthon lévő szerverünket. Ehhez egy éves ingyenes TZO DNS szolgáltatást is kapunk, hogy ha dinamikusan változik otthoni hálózatunk IP címe (pl. átlagos ADSL esetén), akkor se legyen gond a kapcsolódással.

A bruttó 47-50 ezer forint körüli áron boltokba került Iomega Home Media Network Hard Drive nagyon jó szolgálatot tehet azoknak, akik otthoni hálózatot üzemeltetnek, és fontos, hogy a közös tartalmakat – képeket, zenéket, videókat vagy egyéb adatokat – kényelmesen el lehessen érni. Egyetlen hátránya talán a PC-ről történő eléréséhez szükséges szoftver, de ezen kívül egy kényelmes, jól használható kis otthoni file-szerverhez volt szerencsénk a teszt ideje alatt.