Nekem éppen villám volt... :) De jah, meg előtte is. Megy a nyomozás, meg az ítélkezés, közben még az opcionális dolgok felénél sem tartok. Erre menni kell csatába, de nem egyértelmű, h ez most a végső csata lesz-e, aztán hipp-hopp, máris ott vagyunk. De különösebb jelentősége már nincs, hogy a várost, vagy a Strázsát mented-e meg. A társak sem túl izgik. Én végig Anderst, Igazságot és Ogrent használtam, bár pl. az első részben Ogrent nem csíptem.
Ja, meg ugye az Originben ennél 20x nagyobb területet járhatsz be, és gyűjtesz sereget. Ferelden hős királya, akit mellesleg én ültettem a trónjára miért nem küldött egy árva katonát sem?!
Felmelegített töltöttkáposzta... na persze egy csomó máshoz képest még így is zseniális, de az alapjáték mellett azért gyenge.
A Dragon Age: Origins számtalan szavazáson begyűjtötte a 2009-es év legjobb RPG-jének járó címet (többek között a PC Dome díjkiosztóján is). És tegyük hozzá, abszolút megérdemelten vívta ki mind a szakma, mind a játékosok elismerését ez a fantasztikusan megkomponált alkotás. Igaz, a Bioware-től megszokhattuk a csúcsminőséget, így csak akkor lepődnénk meg, ha véletlenül egy gyengébb játékprogram kerülne ki a kezeik közül. Természetesen erről most szó sincs, és annyit már elöljáróban közlök, hogy az Awakening (magyar alcímén Eszmélés) mindenkinek el fogja nyerni a tetszését, aki Ferelden hősévé vált az alapjátékban.
Igazából mire is vágyik az ember egy jó kiegészítő lemez esetében? Kapjunk minél több új tartalmat (varázslatokat, ellenfeleket, fegyvereket, képességeket és felfedezhető területeket), valamint minél hosszabb játékidőt. Ha ezen kitételek teljesülnek, már abszolút elégedettek lehetünk. Sok játék esetében az is kritérium, hogy az alapjáték hibáit javítsák ki. Nos, a Dragon Age: Originsben szinte minden jó volt (a korábbi cikkben említett apró gondokat kivéve), így javítani sem igazán kellett, csak folytatni a zseniális történetet. Tehát a grafika, irányítás, hangok, zenék terén is az alapjátékban már megtapasztalt, felső kategóriás minőséget kapjuk a kiegészítőben (természetesen a most is jól megírt magyar feliratozást beleértve).
Az Awakeninget kezdhetjük korábbi karakterünk importálásával, vagy akár egy teljesen új, 18-as szintű orléziai Gray Wardent is generálhatunk. Az importálásnál arra ügyeljünk, hogy az inventoryból nem minden tárgy marad meg (ez a Warden's Keep DLC-s tárgyakat érinti tapasztalataim szerint), no és ami felszerelést a korábbi társainkon hagytunk, annak is búcsút inthetünk. Ugyanis egy új történetbe kezdünk az Awakeningben, mely során egy kivétellel csak új kísérőket fogunk irányítani. A sztori szerint hat hónappal járunk az alapjáték végkifejlete után, és Grey Warden parancsnokunkkal éppen megérkezünk Vigil's Keepbe, hogy berendezkedjünk rendünk új főhadiszállásán. Azonban az erődítmény darkspawnok támadása alatt áll, és a rémségek kipucolása közben egy beszélő példányra is ráakadunk. A feladatunk tehát az újabb, szervezett irányítást mutató darkspawn fenyegetés felderítése és megszüntetése lesz. A történetet most is jól megírták, de nekem hiányzott, hogy néhány ponton nem csatlakozik a sztori az Originshez, azaz nem teljes mértékben az ott abbahagyott történetszálat folytatjuk ezúttal. Például többek között kíváncsi lettem volna arra, hogy mi történt az összes korábbi harcostársunkkal. Mondjuk ez valószínűleg tudatos döntés a történetvezetést illetően, és remélhetőleg sok felmerült kérdésünkre a Dragon Age 2-ben fogunk választ kapni. Még egy dolog zavart a történetben: ezúttal sokkal könnyedebben lett kezelve a Grey Wardenné avatás szertartása. Nincs komoly, szigorú kiválasztási folyamat, hanem csak rábólintunk az adott személy beavatására, és vagy túléli, vagy nem.
Az Awakeningben új térképet kapunk, változatos helyszínekkel. A saját erődünk mellett megfordulunk majd többek között Amaranthine kikötővárosában, Kal'Hirol törpe erődjében, Blackmarsh lápvidékén és Wending Woods erdejében. Az új helyszínek érdekesek, jól kidolgozottak, és a rajtuk zajló küldetések is többnyire nagyon ötletesek. Saját erődünk karbantartása és a politikai/diplomáciai jellegű küldetések változatosak, és egyben nehéz döntések elé állítanak. A társainkat illetően az egyetlen visszatérő játszható karakter a részeges törpe harcos, Oghren. Nos, nekem nem ő volt a kedvenc karakterem az alapjátékban, de alkoholista és szexista beszólási között most is vannak ütősek. Még feltűnik Alistair és Wynne is, de a többiekkel sajnos nem találkozhatunk (ó, Morrigan, de hiányzol...). Ez viszont azt jelenti, hogy új karaktereket ismerhetünk meg: két harcos (Mhairi és Justice), két tolvaj (Sigrun és Nathaniel Howe) és két varázsló (Anders valamint Velanna) csatlakozhat hozzánk Oghren mellett. Alapvetően jól eltalált karakterek, különösen a szellem formájában megismert Justice és a macsós stílussal bíró Anders (aki viszont egy nyávogó kismacska hatására teljesen megszelídül). Nathaniel Howe karaktere azért érdekes, mert ő az Originsben általunk lemészárolt Arl Rendon Howe fia, és a fiatalember első körben még el akar tenni minket láb alól. Tehát érdekesek új társaink, de én azon a véleményen vagyok, hogy az alapjáték karakterei azért emlékezetesebbek voltak. Emellett a játékbeli romantikus kapcsolatok híveit sajnos el kell keserítenem, mert hiába az új karakterek, az Awakeningben nem alakíthatunk ki románcot egyikükkel sem. Igaz, ezúttal is vannak személyes küldetéseik, és az elfogadási szintjükre most is érdemes odafigyelnünk.
Természetesen a felvehető új fegyverek, páncélok és tárgyak (a stamina potion különösen hasznos harcosoknak és tolvajoknak) mellett a karakterfejlesztésben is kapunk újdonságokat. Mindhárom karakterosztály (harcos, tolvaj, varázsló) kapott 2-2 további specializációt, a mágusok kapnak új – többségében jól használható – varázslatokat, és új talentekkel is bőven el leszünk látva. A skillek is kaptak három új csoportot: az életerőt fejlesztő vitality, valamint a stamina/mana mennyiséget növelő clarity passzívan tápol, de a rune crafting segítségével immár mi készíthetjük el saját rúnáinkat, melyeket ezúttal fegyverek mellett páncélokba is beépíttethetünk. Azonban az "enchantmentet" ezúttal sem kerülhetjük el, ugyanis mi csak létrehozzuk a rúnákat, beépíteni már kizárólag más segítségével tudjuk őket. A harcok ezúttal is nagyon szórakoztatóak és kellően taktikusak: remekül lehet használni az új varázslatokat/talenteket, bár döntően a korábbi taktikáinkra fogunk támaszkodni (például a Cone of Cold, a Crushing Prison és a Fireball továbbra is prímán használható). A nehézséget is jól belőtték, sőt normal fokozaton kicsit könnyűnek is éreztem néhol a játékot a 23-as szinten importált, kétkezes fegyverekre specializált harcosommal. Természetesen szörnyekből és ellenfelekből szép számmal kapunk aprítani valót, ezúttal is szembesülni fogunk sárkányokkal és irdatlan, drabális monsterekkel. Egyetlen új tárgy szerepeltetésével nem értettem egyet: a Herrentől 6 aranyért megvásárolható Manual of Focus könyvecskék segítségével ugyanis teljesen újraalkothatjuk karaktereinket (képességpontokat, skilleket, talenteket illetően). Ez szerintem megbontja az RPG szabályrendszerét, és használata rombolja a játékélményt. Persze senkinek sem kötelező élni a Manual of Focus adta lehetőséggel.
Az Awakening körülbelül 25 órás játékidővel bővíti a Dragon Age: Originst, és bár nincsenek benne eget rengető újdonságok, az alapjáték meghosszabbításaként értelmezve remekül sikerült. Ugyan kicsit magas fogyasztói árral bír, de nem sok kiegészítőről mondhatjuk el, hogy 25 kellemes játékórát ad az alapjáték magas minőségi jellemzőit mind megtartva. Aki végigjátszotta a Dragon Age: Originst, annak kötelező erre is beruháznia, aztán már nincs más hátra, mint tűkön ülve, messiásként várni a Dragon Age 2-t.
