Már Mohamed is megmondta: kereskedni jó. Legjobb esetben jó az eladónak, jó a vevőnek, s jó a monitornak meg az erkölcscsőszöknek is, hiszen adunk-veszünk, s közben remélhetőleg megnyugtatóan csekély számban hullnak el az emberek. Akartam mondani a konkurencia. Hiszen az Anno sorozat soha nem az agresszivitásáról volt híres, és amennyiben ugyanezt leírhattam az Anno 1404 ismertetőjében, úgy miért változott volna meg a helyzet a nemrég debütált kiegészítő esetében?
A békés játékmenet tehát kitart, annak ellenére, hogy a címet s helyszínt adó Velencére a korszakban (meg előtte és utána) ez korántsem volt jellemző. Ellenben a kereskedelem, na az már igen. Az Anno 1404 első kiegészítője az itáliai városállamra koncentrál, amely mint helyszín szinte adta is magát, dacára annak, hogy a játék címében kijelölt időpontban már nem volt messze a korszak, amikor Velence hatalma végérvényesen lehanyatlott. Azonban a monitoron él és virul, csak éppen nem nekünk; legyen bármilyen mutatós is, az irányítás nem a mi kezünkben van. Kaptunk azonban valamit, ami a különféle változtatásokon és új lehetőségeken felül voltaképpen megadja a kiegészítő igazi értelmét: a többjátékos opciót. Az alapjátékból abszolút érthetetlen módon mindez kimaradt, s amire épeszű magyarázat nem születhetett, és nem is született, arra elkészült egy kiegészítő, amiben hatalmas meglepetésként már nemcsak a gépet, hanem a szomszéd Pistikét is virtuálisan bucira verhetjük. Habár a többjátékos módban is a kereskedelemé a főszerep, itt már lényegesen nagyobb a különféle cselvetések és harci cselekmények aránya. Ennek fényében megjelent a „Base of Operations”, amelynek segítségével egészen kreatívan tehetünk keresztbe ellenfeleinknek, lévén kémekbe oltott szabotőröket küldhetünk ki. Lemérgezni, meggyilkolni, fellázítani – nincs is jobb az efféle szabadidős tevékenységeknél. Vagyis egy van: védekezni a hasonló jellegű támadások ellen, amire szintén ugyanez az épület hivatott.
A tengeri hadviselés is fejlődött valamicskét, így ha nem is vehetjük át Feketeszakáll helyét a világ legtökösebb kalózainak rangsorában, azért meglehetős bosszúságokat okozhatunk vele ellenfeleinknek. Akiket persze nem muszáj szemtől szembe levernünk, hiszen akár a helyi városi tanácsok fölötti ellenőrzést megkaparintva is bekebelezhetjük az adott régiót.
Mintegy háromszáz új misszió került be a játékba, amely számszerűleg félúton ingadozik a „nagyon sok” és a „rettenetesen sok” között, s ebből adódik, hogy nyilvánvalóan éppen úgy találhatóak igen ötletesek és élvezetesek köztük, mint rém unalmasak és érdektelenek. Vannak azonban egyenesen kirobbanónak is nevezhető újításai a Venice-nek, példának okáért az új, vulkanikus térképtípus, amelyben a „vulkanikus” elnevezés nem pusztán díszként szerepel...
Szép, jó, és többen is lehet vele játszani, mi kellhet még a játékosoknak? Van egy nagy adag küldetés, kellő mennyiségű innováció, és végre akár heten is halálra... kereskedhetjük egymást. A Venice nem a kisebb-nagyobb újítások és kényelmi szolgáltatások miatt kötelező megvételre azoknak, akiknek bejött az Anno 1404, hanem a többjátékos mód miatt. Ami olyan, mint az egyszemélyes játék: nem túl gyors, kevéssé impulzív, de kedélyes és élvezetes.
