Az elmúlt hónapok során kisebb-nagyobb rendszerességgel számoltam be a blogomon az Apple iPhone-ján és iPod touch készülékén futtatható játékokról. A sorozat lezárásául most egy kibővített összefoglaló következik itt a magazinban, megemlítve pár eddig kimaradt játékot is.
Az érintőképernyő zsenialitása
A legjobb játékélményt számomra azok a játékok jelentették, amelyek remekül éltek a teszt idejére kölcsönkapott iPod touch érintőképernyőjének lehetőségeivel, és azt kihasználva adtak remek vezérlési megoldásokat ujjaim alá. A legnagyobb kedvenc a Flight Control volt, ez a kb. 200 forintba kerülő játék a maga egyszerűségével – vagy talán pont amiatt – hihetetlenül addiktív, újra meg újra elindítottam, hogy 5-10 percet játsszam vele, aztán fél vagy egy órával később vettem észre, hogy elment az idő.
A Plants vs. Zombies már PC-n is megfogott, végig is vittem anno az összes pályát. Az iPod touchon is hozta ugyanazt a remek élményt a játék, és az érintőképernyős vezérlés jóval kényelmesebbnek bizonyult, mintha egérrel kellett volna navigálni. A grafika és a zene gyakorlatilag ugyanaz, mint a PC-n, és amennyire emlékszem, a pályák is ugyanúgy követték egymást, tehát alapvetően egy egyszerű portolt verzióról van szó, de 3 dollárt úgy gondolom, simán megér, hogy egy ilyen remekmű mindig kéznél legyen. (Nem véletlen talán az se, hogy a megjelenést követően alig több mint egy hét alatt elérték a 300 ezer eladott példányt.)
A logikai játékok némelyike is jól kihasználta a touchscreent, mint például a Cogs, amely a klasszikus tologatós játékokat bővítette három dimenzióssá. Kivételek is voltak azért, az Enigmo 2 a kis kijelzőn különösen apróvá váló szerkezeteivel igen nehezen volt kontrollálható.
Zenei ritmusjátékok
A Guitar Hero és Rock Band szériákkal manapság igen divatos zenei ritmusjátékok se kerülhették el, hogy iPhone-os változatban is elkészüljenek. Ilyen például a Tap Tap Revenge, amelyből többféle változat vásárolható, különböző együttesek nevével fémjelezve. A tesztre nálunk járt iPod touchon a Kings of Leon verzió volt, 5-6 számmal, amelyeket három nehézségi szinten nyomhattunk. A képernyő alján három kör volt, ezeket kellett a fentről jövő korongok odaérkezésekor ujjunkkal eltalálni. A legnehezebb fokozat már igen komoly koncentrációt igényelt.
A PC-s AudioSurfhöz hasonló iPhone játék is készült, ez a Riddim Ribbon címet viseli. A futó zeneszám dallamához illeszkedik a végigjárandó útvonal, a pontot akkor kapjuk, ha sikerül rajta tartani "járművünket". Irányításhoz a mozgásérzékelőt használja a játék, azaz a telefon/MP3 lejátszó döntésével mozoghatunk.
De az Apple június eleji konferenciájának keretében jelentették be, hogy a Guitar Heroból is lett iPhone verzió. 3 dollárba kerül a 6 számot tartalmazó alapjáték, és további 3-3 számból álló track-packek vásárolhatók hozzá 2 dolláros egységáron.
Ami számomra nem működött: az akciójátékok
Ezt a kategóriát teljesen hanyagoltam a blogon, mert valahogy nem nagyon fogtak meg az iPod kis érintőképernyőjén vezérelhető FPS-ek és TPS-ek. Részemről már ott veszve volt a dolog, amikor az irányításhoz értem: az iPhone-on és az iPod touchon is csak egyetlen gomb van a kijelző mellett, ami a főmenübe visz, azaz játékvezérlésre nincs semmilyen dedikált gomb rajtuk. Ehelyett a joystick jellegű kontrollert igénylő játékok a képernyőn "alakítanak ki" maguknak virtuális analóg mini-joyt és gombokat. És itt bukik el az egész koncepció szerintem: a kép bal alsó negyedét kitakarjuk bal hüvelykujjunkkal, a jobb alsó területet akció közben a gombok érintésével fedjük le, és hogy rákerüljön a hab a tortára, egyes FPS-ek (konkrétan a Brothers in Arms 2 volt ilyen a tesztelésnél) még a célkereszt mozgatását is igénylik, amihez leginkább mutatóujjunkkal férhetünk hozzá. Ha ezt a mozdulatsort mindenki vizualizálta maga előtt, rájöhet, hogy a kép irtó csekély része marad látható, ami számomra igencsak zavaró volt, főleg, hogy az ujjam alatt nem érzem fizikailag a gombokat. Úgy tűnik, azért vannak, akik nálam türelmesebben közelítik meg a problémát, és inkább megszokják ezt a fajta vezérlést, ők vidáman játszanak olyan játékokkal, mint a Grand Theft Auto: Chinatown Wars, az Assassin's Creed II vagy a Street Fighter IV. (A linkek a mobilize.hu cikkeihez vezetnek.) De ide sorolnám még a FIFA 10-et is, azt is az irányítása miatt hagytam abba elég hamar, de sógoromtól hallottam, hogy ő nagyon jól elvan vele, hozzá tudott szokni.
Vegyes vágott
A többi program között találtam a Giana Sisterst is. Ez gyakorlatilag a régi C64-es "klasszikus" (amúgy Super Mario-lopás) grafikailag feltuningolt változata. Irányításánál az akciójátékoknál felsorolt problémákkal kellett megküzdeni, ezt leszámítva szórakoztató volt a több mint két évtizeddel ezelőtti játékkal játszadozni.
A Rolando 2 alapvetően a PSP-s LocoRoco másolatának lenne nevezhető, de annál azért valamivel több, ugyanis itt egyszerre több gömböc is irányításunk alatt áll, és ezt egyes logikai feladványok ki is használják. Irányítani a készülék balra-jobbra döntésére van szükség, a ferde felületeken gurulnak főhőseink a pályán.
Táblás játékok közül Monopoly és Uno volt az iPodon, ezekről külön blogbejegyzés született. Két kalandjátékról is írtam, a Secret of the Monkey Island felújított verziója és a Broken Sword: The Shadow of the Templars bővített változata volt, amit ki tudtam próbálni. Végül az autóverseny kategória se maradhatott ki, köztük a Need for Speed Undercover és a GT Racing játékokkal.
Összefoglalásul elmondhatjuk, hogy vegyesen vannak gyöngyszemek és kevésbé jól sikerült darabok az iPhone és iPod touch készülékekre az Apple App Store-ban elérhető játékok között. Többségük szerencsére igen kedvező, 1-3 euró körüli áron vásárolható meg, így ha esetleg mellényúlnánk, akkor se fogja sok pénzünk bánni, de például a Flight Control és a Plants vs Zombies példája is mutatja, hogy 200-1000 forint között is olyan játékokhoz juthatunk, amelyek hosszú órákon át szórakoztatnak, és akár hónapokon át újra meg újra elővehetjük, nem fogjuk megunni.
Ugyanakkor az is nagyon fontos szempont lehet, hogy hogyan oldották meg a fejlesztők az irányítást. Az érintőképernyő vagy a dőlésérzékelő intuitív használatára alapozó játékok általában sokkal élvezetesebbek voltak, mint a virtuális mini-joyt és gombokat a képernyőre helyező szoftverek. De ahogy ez már fentebb elhangzott, a türelmesebb játékosok lehet, hogy ez utóbbihoz is hozzá tudnak szokni – én feladtam, és inkább vissza-visszatértem a Flight Controlhoz... :-)
