A klasszikus tologatós játék számtalan formában bekerült már videojátékokba. Találkozhatunk vele kalandjátékok logikai feladványaiban, vagy például a PC-re és iPhone-ra is megjelent Cogs is alapvetően erre a mechanikára épül. Az egyik legújabb változata a Nintendo DS kézikonzolra kiadott Rooms: The Main Building, amely újabb csavart hozott az unalomig ismert játékmenetbe, de sajnos mégse nevezhető igazán jónak az eredmény.
A fejlesztők megpróbálták kisebb keretsztoriba ágyazni a logikai feladatokat, ezért főhősünk egy könyvvel beszélgethet a pályák között, felébreszthet egy alvó ládát és hasonló szürreális dolgokat láthatunk még. A Rooms fő része azonban a szállodaszobákban található tologatós részek, igaz, ezek a szobák alapvetően csak névleg szobák, a megjelenítés során semmi szerepük nincs. Meghatározott útvonal mentén lépkedhetünk előre a feladványok között, egyre fokozódó nehézségi szint mellett, néhol pedig egy elágazás mentén akár mi választhatunk, hogy egy könnyebb vagy nehezebb szintet akarunk letudni.
A tologatós játékokat feldobó ötletek alapvetően jópofának nevezhetők. A kezdetben kétszer három pozíció később nagyobb területre változik, van, hogy nem is látjuk egyszerre a képernyőn az egészet (ilyenkor azért a felső képernyőn kapunk egy teljes nézetet is). Míg a klasszikus játékban egyetlen négyzet hiányzik, a Roomsban általában jóval több. Minden egyes négyzetben ráadásul háttérkép is van, és akkor teljesíthetjük arany színnel a pályát, ha a hátteret is megfelelően összeillesztjük. Emellett nem az van, hogy bárhogy tologathatjuk az elemeket: hosszú fekete kabátban megjelenő karakterünk az egyik négyzetben foglalja el kiinduláskor a helyét, és mindig csak azt a mezőt mozgathatjuk, amelyikben ő van. Persze mozoghatunk is vele, ha mellettünk van egy másik négyzet (és nem állja utunkat egy fal), vagy ha létra van a saját vagy az alattunk lévő mezőben – ilyenkor fel vagy lefele mászhatunk tovább. A cél minden esetben a kijáratot tartalmazó négyzetbe jutás. De vannak különböző segédeszközök a létrán kívül is. Egy telefon segítségével egy másik olyan mezőbe juthatunk, ahol telefon van, ezt ráadásul a Mátrixból ismerős, zöld betűket használó effekt is kíséri (nem csak a ballonkabátot menekítették a Wachowski testvérek filmjéből a fejlesztők). A szekrény a másik szekrényes mező tartalmával cseréli fel saját négyzetünket (csak a szekrény és mi maradunk helyben), a metróval pedig két, egy szintben lévő "állomás" között tudunk közlekedni, akár olyan mezőkbe is, ahol nincs megálló tábla. És ez még csak pár a később előkerülő segédletekből, amelyek mindenképpen segítenek abban, hogy teljesen ne fulladjon ki a játék.
A Roomson valahogy mégse érződik, hogy teljes árú játékként megállná a helyét – márpedig normál áron került a boltokba. A bevezetőben említett Cogshoz hasonlóan inkább egy párdolláros letölthető játékként tudnám úgy érezni, hogy amit kaptam, az arányban áll az érte kifizetett pénzösszeggel – a teljes puzzle-készletért maximum 10-15 dollár, azaz 2-3 ezer forintos ár lenne véleményem szerint inkább reális. Főleg, hogy nagyon nem érzem azt se, hogy bármi az újrajátszására késztessen – a pályákat elég ezüst szintre teljesíteni, de az arany fokozat elérése (azaz a már említett háttérképek megfelelő összerakása) se feltétlenül nagy feladat, általában magától adódik a helyes célba jutáshoz.
Végül meg kell említeni, hogy pályaszerkesztő is került a játékba, amivel saját szobáinkat hozhatjuk létre, ha erre éreznénk késztetést.
A Nintendo DS-re megjelent Rooms: The Main Building a jól ismert tologatós játékot ügyesen dobja fel néhány csavarral, azonban mindez kevés ahhoz, hogy a fura kerettörténetbe helyezett kb. 100 pálya teljes értékű játéknak legyen nevezhető. Egy ideig jó időtöltés, de hosszú távra nem tudja lekötni az embert, főleg nem úgy, hogy végigjátszás után újra elővegyük.
