Másfél évvel az első játékot követően megérkezett a High Altitude Warfare Experimental Squadron, vagyis a HAWX második része, mely ismét azokat veszi célkeresztbe, akik nem finomkodni és többtucat beállítást szünet nélkül kémlelni akarnak képzeletbeli pilótafülkéjükbe zárva, hanem csak lőni, lőni és robbantani. A Ubisoft bukaresti csapata által készített játék ugyan sokban nem tér el az előző résztől, de mivel a tavaly kiadott program elég kellemes fogadtatásban részesült, így gondolhatták, hogy a folytatással sem lehet nagyon mellélőni. Különösen nem, ha olyanok kezébe kerül a szoftver, akik az Ace Combat szériát is előszeretettel nyüstölik.
A Tom Clancy's HAWX 2 elődjéhez hasonlóan egy pörgős akciójáték, amelyben a valóság gyakorlatilag kifullad a vadászgépek típusainál. Félelmetes manővereket hajthatunk végre egy F-22 Raptor vagy egy Su-37 Terminator botkormányát szorítva, de arra is lehetőségünk lesz, hogy tízezer méter magasból fedezzük katonatársainkat a szárazföldön való menekülésük közben, így egy kevéske átfedést mutatva Tom Clancy Ghost Reconjával is.
A Perzsa-öböl környékén már évtizedek óta az olajról, a földgázról, na és az ezekért folytatott harcokról szól minden. Esetünkben viszont három atomrobbanófej eltűnése jelenti a legfőbb problémát, amely miatt össze kell fognia néhány nagyobb nemzetnek. Az előttünk álló 19 pályán az Indiai-óceántól egészen az Északi-sarkvidékig leszünk kénytelenek harcolni, de előfordul, hogy konkrétan Moszkva felett vár ránk a bevetés. A célunk mindenhol ugyanaz lesz: előkeríteni az eltűnt tölteteket, megvédeni a békét.
A játék során három különböző nemzetiségű pilóta felett vehetjük át az irányítást: az oroszok legjobb embere, Captain Dimitri Sokov mellett az amerikai hadsereg tisztjével, Major Alex Hunterrel és a brit légierő pilótájával, Lt. Colin Munróval hasíthatunk a levegőben.
Mindenképpen érdekes lehet, hogy a felszínek minden pályán a Geo Eye kereskedelmi műhold fényképei alapján készültek, itt-ott megspékelve kisebb városokkal, erdőkkel. Ez mind szép és jó, csakhogy amint közelebb érkezünk a talajhoz láthatjuk, hogy a kidolgozás igencsak hanyagra sikeredett. Eleve, már ötven méteren alulra ereszkedni is veszélyes, hiszen nem lehet pontosan kivenni, hogy mennyire vagyunk még egy esetleges becsapódástól. Az épületek, a hegyek, dombok, fák közelről olyan látványt nyújtanak, mintha csak egy jó tíz évvel ezelőtti programból lettek volna átmentve, teljesen élettelen az egész. Amellett, hogy ez jócskán rombol a játék nimbuszán, még jó pár ideges percet is okozhat a már említett alacsonyan végrehajtott manőverek miatt.
Akik játszottak az első résszel, azok bizonyára örülnek annak, hogy az ERS, vagyis az ideális röppályát kiszámító eszköz és a látványos távoli kameranézetet kínáló OFF mód is megmaradt a játékban. Utóbbi inkább csak a komolyabb kihívást kedvelők számára lehet fontos, viszont az ERS a HAWX 2 néhány új eleménél igencsak kapóra jön. Mivel a vadászgépek irányítása inkább nagyobb távolságok megtétele közben kényelmes, így a pár kilométerre lévő célpontoknál – ami jelen esetben egy anyahajón való landolást vagy egy üzemanyag szállítóhoz való kapcsolódást jelent – igencsak körülményes a pontos megközelítés. Ilyenkor kész áldás, hogy a számunkra legideálisabb útvonal kijelzését kérhetjük a programtól. További érdekességet jelenthet a most debütáló UAV, vagyis a távirányítású eszközök bevetése, ami legfőképpen az éjszaka leple alatt kerül elő a raktárunkból, és ha csak néhány pálya erejéig is, de teljesen más színezetet adnak a HAWX-nak.
Érdemes lesz barátainkat is bevonni a HAWX-játékélménybe, hiszen a küldetéseink során mellénk rendelt társaink szinte semmit nem tesznek hozzá a csatákhoz, viszont a co-op segítségével egyszerre három cimboránk is csatlakozhat hozzánk, amivel garantált a jó hangulat. Ráadásul, ha társaink ki-be lépkednek a játékban, akkor sem vész el az aktuális eredmény, hiszen gépünk átveszi az irányítást a járművük felett.
Ajánlott továbbá kipróbálnunk az Arcade mód furfangos pályáit is, továbbá a Survivalt, ahol nevéből adódóan cél a túlélés az egyre erősödő ellenségek hullámaival szemben. Az első részhez hasonlóan itt is gyűjtögethetjük az XP-pontokat, melyekkel egyre jobb fegyvereket vásárolhatunk magunknak, amiket ráadásul az online módban is kedvünkre használhatunk.
Mindenképpen említést érdemel a heroikus zene, amely végigkísér minket az egész játék folyamán, egyszerre emelve a hangulatot és megdobva az adrenalinszintet is. A gépek és a repülés élményének kidolgozása, a felszállások, a landolások, mind-mind remekül sikerültek, egyedül a már fentebb említett táj kidolgozása szorult volna még egy jókora ráncfelvarrásra, de lehet, hogy a harmadik részben már ez sem marad el. Igaz, én személy szerint jobban örülnék, ha a következő próbálkozásra már a sztorit ráznák rendesen gatyába, hiszen ez a mostani elég kiszámíthatóra és kissé unalmasra sikeredett.
Ha valakinek a felsorolt negatívumok nem szegték kedvét, és képes önfeledten örülni annak, ha egy játékban szinte csak a FIRE gombon van a hangsúly, valamint örömét leli a látványos légi csatákban, akkor a Tom Clancy's HAWX 2-vel sem lőhet mellé. Ha valakinek ennél azért több kell ahhoz, hogy beruházzon egy ilyen programba, az jobb, ha megvárja az Ace Combat 7 megjelenését.
