IV. Tribute Fesztivál beszámoló Október második napján nemcsak a MondoConra néztünk be, hanem ellátogattunk a Petőfi Csarnokban zajló IV. Tribute Fesztiválra is. Az egynapos (pontosabban délutántól éjjelig tartó) rendezvényen nevének megfelelően olyan hazai zenészek léptek fel, akik valamilyen népszerű külföldi előadó számait játsszák.
A PeCsán belül három helyszínen folytak a koncertek. A kávézó kisszínpadán 4-től a Joyride lépett fel, ők a svéd Roxette számaiból mazsoláztak repertoárjukhoz. Pár szám után azonban inkább átnéztünk a kisszínpadhoz, ahol a Nemo hat tagja ragadott hangszert, hogy a Nightwish dalait szólaltassák meg. Ráadásul nagyon is jól nyomták a háromnegyedórás előadást, egész jól reprodukálva a finn banda hangzását. Koncertjük után aztán kicsit el is beszélgettünk a Nemo Debrecen környékéről érkezett tagjaival. Mint megtudtuk, három éve indult az együttes, számos tagcserét követően a jelenlegi felállásuk kb. ez év tavasza óta van. A húszas éveik elején járó fiatalok természetesen nagyon kedvelik a Nightwish zenéjét, abból is elsődlegesen a Tarja nevével fémjelzett időszakot – ezt a setlistjük alapján se tagadhatják le: a nyolc-kilenc eljátszott számból mindössze egyetlen egy volt az utolsó lemezről. És mint elmondták, ezen nem is nagyon fognak változtatni: leginkább pótolni szeretnék a Tarja kiválásával keletkezett űrt a rajongók számára. Énekesnőjük bár korábban részt vett valamilyen szinten zenei képzésben – az általa "helyettesített" Tarja ugyebár operaénekesnőnek tanult –, jelenleg leginkább zenésztársai visszajelzése alapján igyekszik tökéletesíteni hangját (tapasztalatunk alapján igen jól). Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani a Nemónak, hogy a koncerttől kifáradva is ránk szánták még idejüket, további sok sikert és jó sok fellépést kívánunk nekik!
A délután folyamán fellépett még többek közt a Cherwood (Cher), a Room Service (Bryan Adams) és a Vortex (Megadeth). Velük párhuzamosan folyamatosan Guitar Hero és karaoke verseny is folyt, a színpadok közt mászkálva így meglehetős zenei katyvasz keletkezett, de szerencsére csak a köztes helyeken volt ez tapasztalható, egy-egy színpadnál nem hallatszott be más. Este 7 óra körül aztán megindult a program a nagyszínpadon is, az Eric Clapton számait játszó Claptonesszal. A színpadon pedig nem kisebb hazai zenész csatlakozott hozzájuk, mint Tátrai Tibor. Őket a Joy Division tribute Isolated követte, majd a MastericA lépett a színpadra, de előttük átlátogattunk inkább a Pecsa Caféba.
A kis terembe ugyanis a magazinunk designere-grafikusa (LeMon) vezette Spining Heads érkezett meg, hogy az őket megelőző program csúszása miatt ugyan kis késéssel, de belekezdjenek a U2 számokba. (Eredetileg a szabadtéri színpadon ment volna amúgy ennek a színpadnak a programja, de a hűvös időjárás miatt inkább végül bentre rakták át a szervezők.) Ment a pörgés rendesen: Elevation, Until the End of the World, Discotheque, Vertigo, Mysterious Way – hogy csak néhányat említsünk az elhangzott U2 slágerek közül (de volt a kevésbé ismert, de legalább ennyire jó Dirty Day is). Nagyon sajnáltuk, hogy a zenekarnak egy ideig ez volt az utolsó fellépése, bizonytalan ideig ugyanis szüneteltetik a projektet.
A délután során röviden elbeszélgettem Hartmann Zoltánnal, az idei fesztivál fő szervezőjével, aki nem mellékesen a MastericA zenekar énekese is. Elmondta, hogy hosszas válogatás előzte meg a rendezvényt, a szervezőcsapat rengeteg tribute együttest hallgatott meg, és igyekeztek úgy válogatni közülük, hogy egyrészt a legszínvonalasabban játszó bandák jöhessenek, másrészt pedig a zenei felhozatal is minél változatosabb legyen. Ez utóbbi persze a fentiek alapján is látható, hogy teljesült, hiszen a Roxette és Cher poposabb slágereitől a U2-n át a keményebb műfajokat képviselő Megadeth és Metallica számaiig tényleg mindent lehetett hallani a nap folyamán. És a színvonallal se volt baj, a fellépőkön egytől egyig látszott a nagyfokú lelkesedés és elszántság.
Nem tudtam megállni, hogy ne faggassam kicsit Zoltánt egy másik projektjéről, a Metallica S&M koncertjének tribute módon történt színpadra viteléről. A SymphonicA címet kapott eseményre idén nyáron került sor, amikor a Millenárison két este is a Daubia szimfonikus zenekarral közösen adták elő a Metallica 11 évvel ezelőtti koncertjének nagy részét, igazán profi módon. Mint most megtudhattam, néhány szám azért maradt ki a setlistből, mert míg anno a Metallica és a Michael Kamen vezette szimfonikusok két este folyamán adták elő a végül CD-re és DVD-re került anyagot, Zoltánék mindkét nap közönségének ugyanazt szerették volna játszani, ráadásul a teljes repertoár fárasztó is lett volna a zenekaroknak egyetlen este során. A másfél éves munka gyümölcseként nyáron színpadra került produkcióval pedig szerencsére még közel sincs vége az egésznek: további városokban is előadják a programot – egyelőre ami biztos, az egy békéscsabai és egy újabb budapesti fellépés –, aztán DVD-n is ki szeretnék adni a koncert anyagát. Személy szernit nagyon kíváncsian várom mindet... :-)
Fél 11 környékén csapott a húrok és dobok közé a MastericA, hogy eljátsszák a Metallica legnépszerűbb számait, a Nothing Else Matterstől a One-ig. Remek nagyszínpados produkciót láthattunk, rajtuk is látszott, hogy rengeteg gyakorlás áll mögöttük. Sajnos zsúfolásig telt nézőtérről itt se lehetett beszélni, de így is több százan voltak kíváncsiak Hartmann Zoltánék fellépésére.
A két héttel ezelőtt hallott tribute produkciókra visszagondolva úgy gondolom, elmondható, hogy színvonalas programot sikerült összeválogatniuk a szervezőknek erre az októberi délutánra. Várom a folytatást, és szívből kívánjuk, hogy legközelebb még többen látogassák a rendezvényt.
