Harry Potter és a Halál ereklyéi – 1. rész [film]

Szerény véleményem szerint a Harry Potter széria filmes feldolgozása az elmúlt évek leghullámzóbb minőségű sorozata. Az első két rész anno még gyerekszemmel fantasztikusnak tűnt, ma így visszanézve egy kicsit talán túlságosan is családi jellegűek. A harmadik rész okozta traumát a mai napig nehezen tudtam feldolgozni, a negyedik remekmű, az ötödik az egész sorozat szégyene, a hatodik pedig egyszerűen túl sokat akart egyszerre és a végén semmije se maradt. De úgy döntöttem, a hetedik résznél tiszta lappal indítok, előítéletek nélkül. Díjaztam, hogy a hatalmas mennyiségű cselekményt (amiről nem akarok spoilerezni, így egy szót sem említek belőle) ezúttal nem próbálták meg egy filmbe tömöríteni, de egyúttal Damoklész kardja is a vállalkozás felett lebegett – egy elcsépelt filmnél ugyanis csak két elcsépelt film a rosszabb, és nem kevesebb forgott kockán, mint egy lassan 10 éves sikersorozat lezárása. És akkor még nem beszéltünk a rajongókról, akik minden bizonnyal súlyos elégtételt követeltek volna, ha a film nem elégíti ki elvárásaikat. De valahol a harmincadik percénél megnyugodtam. A kétrészes utolsó felvonás kárpótol mindenért, amit esetleg elszúrtak a korábbi részekben.

Többek között meg sem próbálták beleerőltetni a koncepciót egy családi film kereteibe. Harry utolsó kalandja a legsötétebb, legijesztőbb és legvéresebb mind közül, némelyik jelenet egy horrorfilmbe is simán bekerülhetne. Már maga a nyitány se kellemes a gyenge idegzetűek és a kiborulós családanyukák számára – azt nézhetjük végig, ahogy három főszereplőnk elbúcsúzik családjaitól és felkészül az utolsó útra, valamint Voldemortot, ahogy szintén megteszi az előkészületeket a közelgő végső csatára, nem mellesleg brutális kegyetlenséggel kivégez egy nőt. A könyvet végre szinte szóról szóra dolgozták fel, leszámítva egy-két elhanyagolhatóbb apróságot. A történetvezetés zseniális, a rendező maximális ésszerűséggel használta ki a rendelkezésére álló idő minden percét – ez alól talán csak az a röpke közjáték a kivétel, amikor főszereplőink egy ideig különválnak. Ekkor ugyanis egy lassú, néma lelkizős rész, és egy rövid, bár a hangulattól kissé elütő táncos jelenet következett, de őszintén megvallva, azt figyelembe véve, hogy milyen hatalmas hibákat vétettek a készítők korábban (különösen az ötödik részben) ilyen téren, szerintem nyugodtan elrebeghetünk egy hálaimát.

A színészek előtt megemelném a kalapomat, ha nem adták alább a színvonalat a második rész forgatásán sem, akkor tökéletes munkát végeztek. Az arcukon hitelesen tükröződnek az érzelmek, többnyire a bánat és a rettegés, tökéletesen alkalmazkodtak kissé megváltozott szerepükhöz. A paranoiás légkör is adott, hiszen varázslóink ezúttal már nem az iskola falain belül tevékenykednek, hanem a rideg valóságban, ahol bárki ellenség lehet, és bármikor az életükre törhet Voldemort egyik csatlósa. Viszont mindemellett megmaradt az a kedves, elbűvölő, misztikus hangulat is, ami az első rész óta a sorozat névjegye.

A látvány üt. A varázslók csatái valóságos vizuális orgiák, a rengeteg cikázó fény és villám beragyogta az egész vetítőtermet, szerintem kicsit sem túlzok, ha azt állítom, hogy ez a rész egyben a leglátványosabb is az összes eddigi közül. A 3D-t kicsit sem hiányoltam, ha lett volna, szerintem színvonalban valahol a Titánok harcához állt volna közel. A szépségbe azonban néha belerondít az operatőri munka, néhány jelenetet ugyanis látványosan állvány nélkül vettek fel, a stáblista előtt nem sokkal lezajlott üldözés pedig követhetetlen volt, nem tudtam felfogni, hogy ki hol van, ki kit üldöz. A zene pedig zseniális. Borongós, időnként mégis megcsillannak benne a remény, a régi varázslat hangjai egy-egy könnyedebb számmal karöltve, és tökéletesen hozzásegíti a nézőt a beleéléshez. Az a fajta filmzene, amit érdemes CD-n a polcunkra tenni.

A Harry Potter és a Halál ereklyéi első része talán a Tűz serlegét nem számítva a legjobb feldolgozása a varázslótanonc kalandjainak. A rajongók imádni fogják, de megkockáztatom, hogy azok is szeretik majd, akik az eddigi felvonásokat gagyinak találták. A téli szezon hatásos nyitánya, bőven megéri a jegy árát.