A stratégiai játékok népes, szerteágazó műfaján belül van egy szegmens, amely kétség kívül a legkisebb szeletét teszi ki az egyébiránt méretes tortának. Az „istenszimulátor” programok régóta részei a játéktörténelemnek, gondoljunk csak a Populous vagy a Black & White sorozatokra, no meg esetleg a Spore-ra. Aztán ha jól rájuk gondoltunk, nem is igen marad más, ami az eszünkbe juthatna, talán csak egy szűk maroknyi cím, amelyek oroszlánrészére csupán a hozzám hasonlóan „öreg motorosok” emlékeznek, de ők sem biztos. Ezekben a programokban a játékos isteni hatalommal bír, amellyel gyakorlatilag azt tesz, amit akar. Népét a tenyerén hordozva elkényeztetheti, vagy akár verheti is dörgő villámaival és nyilaival szüntelen. Ehhez általában minden a rendelkezésére áll az isteni hatalom megszállottainak erő és képességek tekintetében, hiszen a bitek és byte-ok által szimulált világban valóban ők a mindenhatók. Mondom minden, kivéve magát a játékot, mert azok bizony jó, ha néhány (esetenként 5-6) évente napvilágot látnak.
Gondolt hát egy merészet az egyik legigényesebb játékkiadó, a Ubisoft, és dél-franciaországi fejlesztőcsapatával elkészíttette a szerintük nemes egyszerűséggel csupán Peter Molyneux fentebb említett örökbecsű szerzeményeinek „szellemi örököseként” aposztrofált From Dust című programot. A fejlesztés vezetésére nem kisebb nevet kértek fel, mint a halhatatlan Another World atyját, a francia veterán Eric Chahit.
A From Dust talán az egyik legérdekesebb, „legatmoszférikusabb” játék, amivel valaha volt szerencsém találkozni. A koncepció nagyon egyszerű: valamikor az emberiség hajnalán el kell vezetnünk kis törzsünket őseik földjére, hogy újra benépesíthessék azt, és újra birtokolhassák azok már elfeledett tudását. Ehhez mindösszesen annyit kell tennünk, hogy a föld, a víz és a magma manipulálásával rendre utat biztosítsunk számukra eleik felhagyott totemoszlopaihoz, a tudás köveihez, illetve a következő pályára átvezető átjárókhoz. Így első hallásra nem is olyan bonyolult, ugye? A bökkenő csupán az, hogy törekvéseinket a szó szoros értelmében elemi erővel igyekszik megakadályozni az anyatermészet, amely hol mindent elsöprő cunamik hadával, hol lávaesővel, hol pedig szélviharral esik neki egyébiránt békés népecskénknek. Ezek ellen a csapások ellen védekezhetünk egyrészt a domborzat jelentős átalakításával, másrészt a megfelelő tudás megszerzésével.
Minden pályán az az elsődleges célunk, hogy a totemoszlopokhoz elvezetve törzsünket, annak tagjai a megfelelő rituálé végrehajtásával új települést alakíthassanak ki. Ott így ismét megjelenik az élet és növények lepik el az addig sivár domborzatot a kicsiny kunyhók körül. Közben dacolnunk kell az elemekkel, és rendszerint igen rövidre szabott határidőkön belül teljesítenünk kell egyéb nélkülözhetetlen feladatokat is. Ilyen például a sámán elvezetése a szökőár visszatartásának tudományát őrző kőhöz, majd vissza a faluba még a gyilkos hullám megérkezése előtt. Közben persze a játék kegyetlen precizitással számol egyre vissza, és a nullához érve jön az újabb csapás. És így tovább. Miután valamennyi totemoszlop körül kialakítottuk falvainkat, megnyílik a továbbvezető átjáró, amelyen átmenve új területre érünk, amely új, az addigiaknál nehezebb kihívást tartogat számunkra. És rendszerint valami addig ismeretlen hatalom, képesség vagy elem játssza a főszerepet rajta. Másodlagos feladatok végrehajtásával, mint például a terület száz százalékos vegetációborításának elérése által az állatok visszacsalogatása, visszanyerhetünk valamit elfeledett ismereteinkből, illetve újabb pályák nyílnak meg a kihívás módban.
Mint az talán az eddigiekből is kiderült, erőnk ebben a játékban nem végtelen. Az csupán az elemek, úgymint föld, víz és tűz ide-oda rakosgatásában merül ki. Ezáltal hidat építhetünk a vízen, szigeteket emelhetünk, tavakat formálhatunk, vagy akár hegyvonulatokat húzhatunk. Egyéb, fokozatosan megszerezhető képességeink is az elemekkel kapcsolatosak. Így például a vizet megkocsonyásítva abba akár utakat is vájhatunk, vagy időlegesen felszáríthatjuk a vizet, illetve kiolthatjuk a tüzet. A pályák kezdetben barátságosak – ekkor még parti dűnék lankáin vezet az utunk –, de később átcsapnak abszolút hajmeresztőbe, percenként érkező szökőárakkal, folyton kirobbanó vulkánokkal, mindent elsöprő szélviharokkal, illetőleg szinte megközelíthetetlen oszlopokkal. A növények között is akadnak a későbbiekben „érdekes példányok”: némelyik robban, mások vizet lövellnek magukból, ami akár hasznos is lehet a falu tűzvédelme szempontjából. Bármennyire is próbálkozunk azonban – amolyan szovjet hadgyakorlat mintájára –, elkerülhetetlen embereink kisebb-nagyobb hányadának elvesztése, amiért azonban nem „büntet” bennünket a program.
A From Dust egyik legnagyobb erőssége a megvalósítása. A grafika élénk, színes, a környezet gyönyörű, és nem utolsó sorban igen dinamikus. Nagyon hatásos például, amikor a cunami előtt közvetlenül az ég színe megváltozik, és amolyan „vihar előttire” vált – aki egyszer is kapott a nyakába egy hirtelen jött zuhét a Balatonnál, az tudja, miről beszélek. A vulkánkitörésbe minden beleremeg, gyakran a füst mindent elborít. A víz minden lehetséges helyen utat tör magának, amit nem utolsó sorban leginkább a mi feladatunk megakadályozni, avagy elősegíteni. Munkánk nyomán a felszín folyamatosan változik, ami szintén nem utolsó látvány. Szerencsére az alkalmazott fizikai modell is kiválóan alkalmazkodik mindehhez, így arra sem lehet panasz. A zene abszolúte a játékhoz illő, leginkább az afrikai és ausztrál bennszülött kultúrát idéző tónusokat sorakoztat fel. A hangok is nagyon hangulatosak, a narrátor saját dialektusban szólal meg, amit én nem tudtam beazonosítani; az lehet a szuahélitől kezdve a hutun át egy direkt a játék számára kitaláltig bármi. Az irányítás a lehető legegyszerűbb, de a kamerakezeléssel nem voltam megelégedve. Gyakran nehézkes a megfelelő láthatóság kieszközlése, ami leginkább a precízebb mozdulatokat igénylő feladatok teljesítését nehezítheti meg.
A játék történet módja mellett kihívás módban is kipróbálhatjuk magunkat. Ennek során különböző feladatoknak kell eleget tennünk, melyhez azonban rendszerint csupán limitált képességtár, és/vagy időintervallum áll a rendelkezésünkre. A sztori végigjátszása, illetve másodlagos célok teljesítése által nyithatunk meg újabb kihívásokat, bővíthetjük lehetőségeinket.
Roppant érdekes játék a From Dust. Hosszú idő óta ez az első olyan program, amely a játékost valódi isteni hatalommal ruházza fel – ő azonban mégsem érzi magát mindenhatónak. Mind témaválasztása, mind megvalósítása, mind pedig egyszerűsége ellenére való komplexitása terén kiemelkedik a mai túltelített, gyakran ötlettelen játékpiac többi versenyzője közül. A szó szoros értelmében új színt, vérfrissítést hoz a játékos társadalom életébe, ráadásul mindezt egy szinte elfeledett műfajban nagyon is megfizethető áron teszi. Az Another World 20 évvel ezelőtti sikere után Eric Chahi ismét maradandót alkotott, aminek azt hiszem mi, felhasználók örülhetünk a legjobban. Örüljünk hát, mert most tényleg van rá okunk!
