Okostelefonok és tabletek – ezek az elmúlt pár év legnépszerűbb kütyüi. A gyártók folyamatosan dobják piacra az újabbnál újabb modelleket, különböző teljesítménnyel, képernyőmérettel és operációs rendszerrel. És vannak kísérletek a két kategória ötvözésére is, ezzel próbálkozott most meg a Samsung is a Galaxy Note esetében.
Na de mi is ez? Tabletnek kicsi, mert bármennyire is nagy az 5,3 hüvelykes kijelző, azért a 10 colosaktól messze elmarad. Mobiltelefonnak viszont nagy, mert csak az igen nagy kezűek képesek kényelmesen marokba fogni, és zsebre vágni is macerásabb, mint egy hagyományos modellt. Ezzel viszont nagyjából ki is fogytam a negatívumokból, amit a Galaxy Note-ról elmondhatok. Az Android operációs rendszert futtató készülék ugyanis ha a fentieken túltesszük magunkat, nagyon jól használható. Az 1,4 GHz-es, kétmagos processzor gyors, az AMOLED kijelző csodás képet ad, ráadásul a felbontása se semmi: az 1280*800 pixeles kijelzőn akár 720p HD filmeket is kényelmesen lehet nézni. A 16 GB belső memória pedig szükség esetén microSD kártyával tovább bővíthető.
A TouchWiz 4.0 kezelőfelülettel érkezik a Galaxy Note, amely véleményem szerint jól teszi a dolgát. A maximum hét kezdőképernyő között oldalra görgetéssel válthatunk, és szerencsére ciklikusan körbe is mehetünk. Míg egy átlagos androidos mobiltelefonon 4*4 ikon fér el egy képernyőre, itt ez a szám 5*5, ami jelentős növekedés, hiszen a megszokott 16 helyett 25 ikont pakolhatunk, vagy ekkora területet használhatunk különböző widgetek elhelyezésére. Elsőre furcsa volt, hogy a legtöbb hagyományos widget maximum négyblokknyi szélességű, de ügyesen tologatva a dobozokat azért csak megtaláltam a kényelmes elrendezést. Alul pedig megmaradt a szokásos tálca, amelyre szintén öt ikon fér el.
Érdekes ötlet volt, hogy a Samsung visszanyúlt a PDA-k korába, és onnan hozott vissza egy kiegészítőt, nevezetesen a stylust. Csakhogy míg a PDA-kon célszerű (vagy némelyiknél talán kötelező is) volt a ceruza használata, úgy itt teljesen opcionális, és nem is győzött meg arról, hogy hasznos. A pontosság tekintetében ugyanis a kalibrálás után se tökéletes a Note hátán lévő helyéről nehezen kirángatható stylus. Kicsit késik az érzékelés és picikét arrébb érzékeli a vonalakat. De ha nagyon szeretünk rajzolgatni és megszokjuk a cerkát, akkor néha praktikus lehet. Személy szerint inkább maradtam az ujjammal nyomkodásnál a teszt során, a stylus kihasználására szánt S Memo alkalmazást pedig nem sokszor vettem elő. Ebben amúgy szöveges jegyzetet, képeket és kézi rajzokat vegyesen készíthetünk egyazon "dokumentumba". A tollon egy gomb is található, amelynek segítségével például bárhol előhívhatjuk az S Memo programot.
Ahogy a Samsung androidos készülékeinél már korábban megszoktuk, ezúttal is egy csomó alkalmazást kapunk előre telepítve, köztük pár Samsung-specifikus dologgal. Ilyen például a már említett S Memo, a közösségi site-ok történéseit összevontan mutató Social Hub és a könyveket, magazinokat felvonultató Readers Hub, de kapunk fényképszerkesztőt és Polaris Office dokumentumkezelőt is. Személyes kedvencem az AllShare volt, amely wifin keresztül könnyedén hozzákapcsolódott az itthoni hálózati winchesterhez, és onnan játszotta a videókat. A böngésző rendben kezeli a Flasht is, a nagy képernyőnek köszönhetően pedig egy élmény volt a weboldalakat nézegetni.
Nem maradt ki a kamera se a Note-ból. A hátoldali lencse egy 8 megapixeles szenzorra vetíti a képet, megfelelő fényviszonyok között jó fotókat készíthetünk vele, de 1080p-s videófelvételt is rögzíthetünk vele. Az előlapi kamera pedig videótelefonálásra alkalmazható, akár Skype-pal is.
A Samsung Galaxy Note bármennyire is tetszett, nem nevezhető tökéletes eszköznek. A mérete tabletekhez képest kicsi, a tökéletes mobilitáshoz viszont kicsit már nagy, és a normális kézbe fogásával is adódhatnak gondjaink. Ha viszont mindez nem zavar, akkor egy remek androidos készülékhez juthatunk vele, amely gyors, szép képe van és kiválóan használható minden célra.
