Amikor először megláttam a Grasshopper Manufacture legújabb kinectes, arcade jellegű játékát, rögtön az elején olyan gondolat jutott eszembe, hogy hogyan készül a baracklekváros marhapörkölt? Ehhez ugye nem kell más, mint véletlenül kettőt lapozni a szakácskönyvben... Az alapkoncepció itt is hasonlóan különösre sikeredett: baseball játék, horrorisztikus plüssállat ellenfelek ellen, egy vidámparkban. Bármennyire is zagyvának tűnik azonban mindez, maga a játék mégis szórakoztató tud lenni.
A főhős egy egykori baseballjátékos, aki egy sérülés miatt kénytelen abbahagyni az aktív sportot, ám egy napon újra játék lehetőséget kap. Azonban nem a New York Yankees jelentkezik be érte, hanem egy némileg hagymázas álomban egy tehénfejű szörnyalak, aki meginvitál minket egy túléléses játékra a vidámparkba. Itt démoni szörnyek ellen kell küzdeni, sérült karunkat egy műkézzel kiegészítve tudjuk felvenni a harcot. A művégtag új képességekkel is felruház, így időnként tűzlabdát is tudunk hajítani az egyre növekvő számú ellenfelek hamuvá porlasztásához. Amikor éppen nem tudunk ezzel az új képességünkkel élni, akkor csak simán dobálhatjuk a labdákat a felénk araszoló plüss szörnyekre, ezáltal kiiktatva őket. Ha túl közel jönnek, és már nem lehet labdával hatástalanítani a ránk támadókat, akkor nemes egyszerűséggel egy rúgással is elintézhetjük a démoni lényeket.
A játékmenet igen egyszerű: bal kezünkkel célzunk, a jobbal pedig hajigáljuk a labdát a célpontokra. Amikor lehetőség nyílik rá, mindkét karunkat egyszerre használva tűzlabdával pusztíthatjuk az ellent. Az ellenfelek egyre többen jönnek, egyre keményebbek, nagyjából ennyi kihívás vár ránk. Minden pálya végén meg kell vívnunk egy-egy csatát egy boss ellen is. Ők már rakétákat lőnek, sebezhetetlenek egy ideig és más hasonló kis trükköket vetnek be.
Eleinte nagyon könnyű a játék, később azonban az újabb és újabb helyszíneken már komolyan megizzasztják az embert. Ez utóbbi szó szerint értendő, mert a kinectes irányítás miatt nem ücsöröghetünk a fotelben, hanem aktívan kell használni főként a dobó karunkat, és egy idő után ugyancsak el tud fáradni az ember.
A változatos világ ellenére azonban viszonylag hamar egysíkúvá válik a program, bár a fejlesztők megpróbálják feldobni az egyhangúságot. Gyűjthetünk baseballkártyákat, kapunk egy-két extra képességet is, pénzt szerezhetünk, de igazából ezek az ötletek is hamar unalomba fulladnak.
Azonban ne legyünk telhetetlenek, egy ilyen játék nem fog minket hosszú hetekre, napokra lekötni. Arra a pár órára viszont teljesen elegendő játékélményt tud adni. Aki ennél többre vágyik, az semmiképpen ne válassza a Diabolical Pitchet. Aki viszont könnyed kikapcsolódást szeretne két Battlefield 3 csata között, annak bátran ajánlom, hogy próbálja ki ezt a 800 MS pontba kerülő játékot. Nem kell mindig a fotelben ücsörögni, testmozgásnak is nagyszerűen beválik. :-)
