28 éve Veletek – 1998– PC Dome / 2012– PlayDome

Ismertető/teszt

Dark Souls: Prepare to Die Edition (PC)

A tavalyi év legjobb konzolos akció RPG-je PC-re is megjelent.

Írta: Barnabás 20 hozzászólás

Tavaly komolyabb előzetes ismeretek nélkül került kezembe a Dark Souls PS3-as verziójának tesztpéldánya, és az iszonyúan kemény nehézséggel megizzasztó akció-RPG végül az év meglepetését jelentette. Sőt, továbbmegyek, számomra 2011. legjobb játéka a Dark Souls volt. Az aprólékos végigjátszás után természetesen pótoltam a szintén kiváló elődjét, a PS3-exkluzív Demon's Soulst is. Nem kellett azonban sok időt Souls-élmények nélkül töltenem, ugyanis megérkezett a bejelentés, hogy a sikeres online petíciós hadjáratnak hála hőn szeretett PC-nkre is portolásra kerül a Dark Souls, méghozzá egy új területekkel kibővített verzióban.

Dark Souls: Prepare to Die Edition (PC)

A Prepare to Die Edition alcímmel érkező kiadványnál a játék alapjai természetesen változatlanok maradtak, mindössze pár apróbb módosítás történt egyes fegyvereket, pajzsokat és egyéb tárgyakat illetően a játékegyensúly érdekében. Így az alapokkal való ismerkedéshez ajánlom tavalyi ismertetőmet, ebben a cikkben a portolás minőségéről és az október végén majd a konzolosok számára DLC formájában letölthető új területekről fogok írni.

Dark Souls: Prepare to Die Edition (PC)

A magával ragadó, kegyetlen és sötét világban már rutinos játékosként tettem meg a kezdő lépéseket, az új területek ugyanis csak Anor Londo (pontosabban a The Duke's Archives eleje) után válnak elérhetővé. A játék legnehezebb főellenfél harcát (Ornstein és Smough) követően diadalittas hangulatban jutottam át a Darkroot Basinből megközelíthető új pályarészre, ahol egyből egy gigantikus mantikóra támad a gyanútlan látogatókra. Az új főellenfelek remekül sikerültek, és szokás szerint rendesen meg is fog gyűlni a bajunk velük. A lényeg továbbra is az, hogy legyünk türelmesek, védekezzünk, ismerjük ki az ellenfél mozdulatait és csak a megfelelő pillanatban csapjunk le. Az új területeket amúgy elég gyorsan bejárhatjuk, én előzetesen jóval hosszabb barangolásra számítottam. A négy új főellenfél legyőzése fogja a legtöbb időnket felemészteni az új tartalomban, nem a felfedezés és a mászkálás. Egy PvP aréna is helyet kapott a kiegészítésben, de jelenleg a körülményes matchmaking és a sok csaló miatt ez a rész eléggé használhatatlan. Ettől függetlenül nagyon hangulatos lett a körülbelül 10 óra játékidőt adó plusz tartalom, kiválóan egészíti ki az amúgy is tökéletes Dark Souls világot.

Dark Souls: Prepare to Die Edition (PC)

A többi rész tehát változatlan, ugyanaz a kétségbeejtően magához láncoló, de egyben minden figyelmetlenséget százszorosan büntető játékmenet jellemzi. A PC-s játékosok felhőtlen szórakozását egyedül a portolás kritikán aluli mivolta igyekszik elrontani. A japán From Software ugyan előzőleg kijelentette, hogy abszolút nem értenek a PC-s programozáshoz, így egy 100%-os konzolportra számíthatunk. Nos, így is lett, gyakorlatilag egy copy-paste született az Xbox 360-as verzióból. Az első konzekvencia a kezelhetőségre vonható le. Még véletlenül se álljunk neki billentyűzettel és egérrel játszani a produktummal, mert hamar idegbajt fogunk kapni. Egy kontrollert csatlakoztatva azonban egyből kellemes és kényelmes lesz az irányítás. A grafikával kapcsolatban pedig a rögzített belső 720p (azaz 1280*720) felbontás és a 30 fps-re korlátozott sebesség okán háborodott fel a PC-s közönség. Nekem a sebességgel nem volt semmi gondom, a játékot erre optimalizálták, sőt végre nyoma sem volt a konzolon egyes helyeken (pl. Blighttown) durva beszaggatásnak, végig tükörsimán és gyors töltési időkkel futott a program. A képarányra és a felbontásra pedig készült egy rajongói javítás, amely lehetővé teszi a játék belső felbontásának növelését és el lehet tüntetni vele a nagyon szembetűnő, állandóan látható fehér egérkurzort is. Ami még zavaró lehet, az a sokak által jogosan kritizált Games for Windows Live használata, ugyanis az online módhoz csak a Microsoft sokszor problémásan működő rendszerén keresztül lehet hozzáférni.

Dark Souls: Prepare to Die Edition (PC)

Ezen kellemetlenségektől eltekintve, egy kontroller és a nem hivatalos javítás használatával PC-n is gördülékeny, hihetetlenül addiktív játékélményt kapunk. A grafika a megnövelt felbontással ma is szép és hangulatos, a hangok és zörejek pedig tökéletesen passzolnak a félelmetes, sokszor klausztrofóbiás atmoszférához. A plusz tartalom tökéletesen illeszkedik az eredeti történet folyásába, a kiválóan kidolgozott új főellenfelek pedig kellően nagy kihívást támasztanak. Aki eddig konzolon kihagyta a lenyűgözően briliáns Dark Soulst és bírja a hardcore, sokszor szadista nehézséget, annak kötelező vétel ez a minimum 60 óra játékidőt biztosító akció-RPG. A konzolosok pedig várják ki október végét, az új tartalom DLC formájában elérhető lesz számukra is.

Kattints, ha érdekesnek találtad a cikket!

90%
grafika
9
hangok
9
játszhatóság
8
hangulat
10
Pozitívumok
  • Szép grafika, magával ragadó hangulat
  • Tartalmas, összetett, addiktív játékmenet
  • Jól kidolgozott harcrendszer
  • Kihívást támasztó nehézség
  • Kiváló új tartalom
Negatívumok
  • Nagyon gyenge portolás, ebből adódó frusztráló technikai problémák
  • A néhány esetben szadista nehézség egyeseket elriaszthat

További képek

  • Dark Souls
  • Dark Souls
  • Dark Souls
  • Dark Souls

Dark Souls

Platform:

Fejlesztő: FromSoftware

Kiadó: Namco Bandai Games

Forgalmazó: Cenega Hungary

Megjelenés:
2011. október 7. PS3, X360
2012. augusztus 24. PC

» Tovább a játék adatlapjára

HOZZÁSZÓLÁSOK

johnson19
johnson19 [130]
Szóval ki-cheese-elted a Bed of chaost? Ejnye-ejnye!:-D Pedig a legjobb rage quit-es bossfight ever!:-D:-D:-D (Mondjuk nálam a szarházi Capra Demon-hoz képest még így sincs a kanyarban sem.)
Azért egy NG+t még jó lenne kipróbálnod...már csak Kalameet meg a Four Kings miatt is.>:-]>:-]>:-]
gothmog
gothmog [5151]
Jelentem, végigvittem.

Az Elden Ringhez képest határozottan könnyebbnek éreztem. Pontosabban, úgy fogalmaznék, hogy a bossok itt meglehetősen könnyűek voltak, nem olyan "idegbetegek", mint az ER-ben némelyik. Ugyanakkor a bossokhoz eljutni itt egyértelműen nagyobb kihívást jelentett, bár egyáltalán nem vészeset. Inkább csak jobban oda kellett figyelni.

A játék jól öregedett, abszolút élvezhető ma is (első találkozásra, nosztalgia faktor nélkül is). Ugyanakkor nem olyan "fluid", mint mondjuk az ER, érezhetően döcögősebb még itt-ott a játékmechanika.

A "tetszett" kategóriás dolgokból a pályadizájnt emelném ki: változatosak és kidolgozottak a helyszínek, ötletesek a shorcutok, és nagyon babán megoldották, ahogy a különböző helyszínek ide-oda átjárást biztosítanak egymás között. Így néha meglepő(en ismerős) helyeken lehet kibukkanni látszólag teljes más helyszíneken kalandozva.

A "nem tetszett" kategóriából a - bármilyen fura esetleg - bossokat hoznám fel: volt néhány jó és élvezetes harc (pl. a DLC bossai: Artorias, Kalameet, Manus; míg az alapjátékból Quelaag, akivel a legtöbbet szívtam mellesleg, illetve valószínűleg ide jöhetett volna a Pufi/Girnyó duó is, ha nem summonnal esek nekik), ugyanakkor a bossfightok közül sok röhejesen könnyű volt, mintha valami falábú szerencsétlent toltak volna be, hogy helyettesítse a hasmenéses valódi bosst (pl. Pindle, Nito, Seath, a négy király az Abyssban, sőt a legvégén Lord Gwyn is), azután voltak, amik nagyon könnyűek voltak, mert pofonegyszerű "mechanikára" épültek, és ezt a mechanikát kb. az elsé fél-egy percben le lehetett venni a harcból (pl. Gaping dragon, Taurus demon, Iron golem vagy a Butterfly), és végül voltak azok a bossok akik egyszerűen kibeb*szott idegesítőek voltak (nem feltétlenül nehezek, hanem idegesítőek): ilyen volt Demon Ruinsnál az a centipede demon vagy mi, ami alig akart kijönni a lávából, hogy ütni is tudjam, ilyen volt a két hidra (az Ash Lake hidrát ott is hagytam a p*csába, majd utólag olvastam, hogy nem is kell az összes fejét levágni, és ha egyet még kivárok, már megdöglött volna...), és ilyen volt minden idők egyik legidiótább bossfightja, a Bed of Chaos! Itt emlékeztem egy régi videóból, hogy mekkora szívás ha "normálisan" akarod megölni, így az ajánlott cheese-eléshez folyamodtam (kiütni az egyik oldalt, majd kilépés; másik oldalt, majd újra kilépés, végül rámenni a közepére; így persze ez is pofon egyszerű volt). Most nem is tudom hirtelen, hogy melyik volt az utolsó boss a játékban, akinek egynél többször kellett nekifutnom... (oké, mostbeugrott, hogy a Bed of Chaosnál haltam egyszer, mert beszakadt alattam a padlózat... de ezt megelőzően valahol Anor Londo előtt lehetett az utolsó olyan boss, aki nem ment le elsőre.)
Amit azért a bossok javára írok, hogy némi ismétlés mellett (pl. asylum demon még kétszer jött elő különféle neveken, némileg felturbózva), de próbáltak azért változatos képességeket/trükköket adni nekik. De itt azért éreztem, hogy ez még a "hőskorszak", nincs annyira kiforrva minden.

A játékban különben warriort indítottam. Long sword (két kézre fogva), majd Undead Parshtól Halberd, majd a Cleymore-t megszerezve onnantól ez a kard (szintén többnyire két kézben). Utóbbit húztam fel a maxra is.
Páncélként Havel vértezetében voltam javarészt (Anor Londo után), onnantól persze, hogy 50%-os equip load alatt meg tudtam oldani a dolgot. Gyűrűnek Havel gyűrű, illetve a HP/stamina/loading növelő. Ha muszáj volt cserélnem (pl. a lávás résznél), akkor Havel gyűrűje került addig le. Ebben a páncélban egyébként elég sok mindent arccal is simán le tudtam venni. "Csupaszon" rohangálva nyilván nehezebb lett volna minden.
Nem is tudom pontosan: talán 93-94. szintűként mentem be Gwynhez a végén.

Most kis pihenés, majd következik a DS3. Mindenhol azt olvasom, hogy ez a sorozat csúcsa, az ER is néhány tekintetben visszalépés hozzá képest, így kíváncsian várom!
Azt még nem tudom, hogy valami dex vagy quality buildes karaktert csináljak-e majd benne, de úgyis megálmodom még időben.:-) (Annyi biztos, hoyg az ER és a DS Remastered végigjátszásomhoz híven itt is totálisan "no magic/no miracles" etc. lesz a karakter. Csak puszta acél...(|:-{
gothmog
gothmog [5151]
A The Great Hollow-t guide alapján találtam meg, valóban!:-D

Úgy játszom, hogy alapvetően magamtól fedezek fel, de időnként ránézek azért a neten, hogy lehet-e valamerre még valami (a fextralife-os DS wikin szoktam nézelődni). És ott Blighttown mocsárnál ugyan már eleve fura volt a piócák melletti nagy üreges fatörzs, de nem jöttem rá a turpisságra. Azután Anor Londo után néztem, hogy merre lenne érdemes továbbmenni, és akkor láttam, hogy lenne ott a fatörzsnél helyszín, ami ráadásul folytatódik (az Ash Lake-kel). Úgyhogy visszamentem, és úgy már nem volt nehéz megtalálni a dolog nyitját. (Alapból/magamtól mondjuk sosem kerestem volna ott illúziófalat.):-)

Pufi és Colos pedig summonnal tényleg nagyon könnyű volt. De én úgy látom, hogy itt a DS1-ben általában inkább az a helyzet, hogy maga a bosshoz jutás tud szívatós lenni (lesben álló ellenfelek, "környezeti veszélyek", szemétkedni képes sima ellenfelek), míg a bossok nem vészesek: hamar kiismerhető a mechanikájuk, és többnyire elég egyszerű is.
johnson19
johnson19 [130]
Ornstein&Smough elsőre? Megtaláltad a Great Hollow-t? Gyanús vagy te nekem, hogy guide alapján játszol:-D
Amúgy ha az O&S páros elsőre lement, valszeg már semmi komoly akadályba nem fogsz ütközni a játék folyamán; talán még a DLC boss-jai okozhatnak meglepetést.
Ja, és a P. W. of Ariamis nekem az egyik kedvenc pályám volt. Eszméletlenül hangulatos, de én amúgy is imádom a havas, téli környezetet.
subject17
subject17 [7041]
Mondjuk a szobor körüli falanx nem lenne rossz soul farmoló hely. Bénák, lassúak, sokan vannak, és talán 800 soult ad (ha jól rémlik) darabja.

Undorító módon szétfarmoltam a karakteremet ott anno. :D
» Összes hozzászólás listázása a fórumban (20 db)