Igazi lelkesedéssel vágtam neki Oliver Bowden új kötetének, mivel az általam eddig olvasott regényei mind elnyerték a tetszésemet. Az első három Assassin's Creed kötet hitelesen és szórakoztató formában mesélte el Ezio életét. Amikor néhány hónappal ezelőtt megjelent a Titkos keresztes háború, elsőre picit furcsállottam a kronológia ily módon történő felrúgását, hiszen ez a könyv az első Assassin's Creed játékhoz kötődött, míg az előtte megjelenők a másodikhoz. De a Jelenések végül mindent a helyére tett.
A legújabb kötet az Assassin's Creed II: Revelations történetét viszi papírra. Az első könyvben megismert ifjú lázadó, a heves és lobbanékony Ezio az évek során megfontolt, sokat látott, bölcs harcossá érett, ám a nagy tapasztalat mellé egyre gyengülő test is párosul. Bizony, Ezio már nem az a ruganyos léptű, lehetetlent nem ismerő orgyilkos, felette is eljárt az idő. Immáron minden egyes lépését kétszer meg kell gondolnia, mert bár még mindig magasan az átlagos emberek képességei felett jár, mégis sokkal sebezhetőbbé vált, mint korábban volt. Persze nem kell őt egy percig sem féltenünk, hiszen ravaszsága és harcművészeti ismeretei semennyit sem koptak az évek alatt, így még mindig könnyedén bánik el egyszerre több ellenségével is.
A Jelenések története Maszjaf erődítményének lábánál indul, ahova Ezio hosszú és fáradságos utazás végén érkezett el. Élete talán utolsó nagy küldetésébe vágott bele, amelynek célja, hogy felkutassa az orgyilkosok legendás mesterének, Altairnak rég elfeledett könyvtárát. Ez persze cseppet sem könnyű feladat, mivel egyrészt a keresztesek is tudnak a könyvtárról, másrészt előnyben vannak Ezióval szemben: az orgyilkosok egykori központjául szolgáló Maszjaf már az ő birtokukban van, és a könyvtár bejáratát is meglelték már. Ám azt egy bonyolult, fizikai erővel fel nem törhető ajtó zárja le, amelynek kulcsait többek között Konstantinápoly alatt rejtették el. Ezio tehát ide utazik, hogy felkutassa ezeket, hogy a történet végére a könyvtárba jutva minden képzeletét felülmúló tudásra és az egész emberiség sorsát befolyásoló rejtélyre bukkanhasson.
Ennél többet nem érdemes elárulni, hiszen így a könyv egyik értékétől fosztanék meg mindenkit: az izgalomtól.
Oliver Bowden írásán érezhető egyfajta folyamatos fejlődés. Míg az első könyv esetében még amolyan szárnypróbálgatást tapasztalhattunk, addig most már céltudatosan, jól felépített úton halad a kezdettől a végkifejletig. Külön érdemes megjegyezni, hogy a Revelations mellett az Embers című rövidfilm történetét is beleépítette jelen könyvébe, így még teljesebb képet adva Ezio utolsó küldetéséről. Ahogy az elején említettem, Altair történetének korábbi elmesélése is helyére kerül a Jelenések végén, ahogyan az összes megkezdett történeti szál, felmerült kérdés és talány is magyarázatot, választ kap.
Az Assassin's Creed: Jelenések nem csupán hozta az előző kötetek által megismert színvonalat, még emelt is rajta. Bowden műve érettebb és kerekebb az előzőeknél, de ugyanolyan szórakozató, mint azok. Ezzel lezárult Ezio Auditore három köteten át ívelő története, hogy helyét átadja egy új főszereplőnek, egy új korszaknak, és az orgyilkosok, keresztesek között dúló évszázados háború egy újabb fejezetének. Kétségeink ne legyenek: az Assassin's Creed III is megkapja majd a maga regényét.
