"Két lehetőség van. Vagy egyedül vagyunk a világegyetemben... Vagy nem.
De mind a kettő félelemkeltő."
A fenti Arthur C. Clarke idézetből az utóbbi lehetőséget választotta legújabb játéka alaptémájául a Firaxis Games – bár őszintén szólva kíváncsi lennék, hogy nyúl valaki az egyedül vagyunk témakörhöz, akár egy játék, akár valamilyen irodalmi feldolgozás keretében. (Például egy kiváló monológ alapjául szolgálhat :) – Morello) De félre a filozofálással, amikor itt van nekünk ez az ígéretes gyöngyszem. Márpedig a bölcsek is megmondták: ha valami hosszú, belül túró, kívül csoki és még Túró Rudi íze is van, akkor az talán nem Túró Rudi, de mi az egyszerűség kedvéért hívhatjuk annak!
Azért a kedélyeket kicsit lelohasztandó, még egy hónapot kell várnunk a végleges verzió megjelenéséig. Addig is megpróbálunk egy finom kis ízelítővel szolgálni Nektek.
"Ez a játék sokkal több egy sima remake-nél."
Az ismeretlen ellenség
Földönkívüliek. Titkos félkatonai bázisok. Félhomály. Összeesküvés. Misztikum.
Akinek a fenti szavak olvasása közben megemelkedett a pulzusszáma, agyát pedig elárasztotta az adrenalin, jó helyen is jár és nem is: ez nem az X-akták következő évadának a reklámja lesz (De majdnem. X-akták, X-COM, nem egykutya? :) – Morello). Történik ugyanis, hogy 2015-ben váratlan támadás lepi meg a Föld bolygó amúgy ártatlan lakóit. Válaszul a Tanács, amely egy kormányok fölött álló, arctalan szervezet (ilyen a valóságban biztos nincs!) (Az Illuminátusok most dörzsölhetik a kezüket – Morello) életre hívja az XCOM-ot, azzal a céllal, hogy a lehető legtöbb információt gyűjtse össze a támadókról, majd ezeket felhasználva megfelelő profizmussal úgy rúgja hátsón a mindenféle idegeneket, hogy azok a Proxima Centauriig meg se álljanak. A parancsnoki székbe pedig természetesen ki más ülne, mint az egyszeri játékos, akinek még levegőt venni sincs ideje a történettel remekül egybeszőtt tutorial szakasz teljesítése közben.
Mivel ennek a játéknak még a címe is majdnem teljesen ugyanaz, mint a '90-es évekbeli legendás elődjének, kézenfekvő lenne egy sima remake-ről értekezni. Ez viszont nem állja meg teljes mértékben a helyét, mert közel sincs szó arról, hogy mindössze a régi UFO modernebb köntösbe öltöztetett, aktualizált grafikával és hangokkal ellátott változatáról van szó. Ez a játék sokkal több egy sima remake-nél. Az alapkoncepció nyilván ugyanaz (bázisépítés és menedzselés, kutatások, gyártások, csapatösszeállítás, idegenek levadászása, körökre osztott harcok), de sokkal több és sokkal változatosabb lehetőségekkel gazdagodtunk mostanra, anélkül hogy a rendszer bonyolultabbá vált volna. – Morello
"Mit ne mondjak, nagyszerű érzés, amikor először sütheted el azt a lézerpuskát, amit a legyőzött idegenek zsákmányolt technológiájából fejlesztettél ki."
Hadd jegyezzem meg már itt, hogy el vagyok ragadtatva! A játék a legelejétől kezdve magába szippant, köszönhetően a remekbeszabott kamerakezelésnek az átvezetők során. Magunkat sosem látjuk, mindig belső nézetben vagyunk, és legtöbbször még tesz néhány lépést is a kamera, mintha csak most értünk volna a parancsnoki hídra. Az XCOM bázisán tevékenykedő főbb szereplőknek karaktere és stílusa van, ráadásul mindegyik igen nagy tisztelettel beszél velünk, éreztetve, hogy igenis a saját bázisunkat irányítjuk.
Ezeknek az alakoknak emellett külön feladatuk is van. Az egyik a tudóscsoportot vezeti, akiknek a segítségével különböző kutatásokat végezhetünk majd, a másik a gyártást felügyeli, tőle rendelhetjük meg vagányabbnál vagányabb cuccainkat. Mit ne mondjak, nagyszerű érzés, amikor először sütheted el azt a lézerpuskát, amit a legyőzött idegenek zsákmányolt technológiájából fejlesztettél ki. Ötös! A bázis hangulatilag emlékeztet a StarCraft II űrhajójára, de talán csak a hasonló megoldás miatt, ám itt nem kell, sőt egyenesen kötelező nem megelégednünk azzal, amink van! A rejtekhelyet bővítenünk kell, egyre mélyebbre ásva a föld alá, ahová újabb és újabb csarnokainkat húzhatjuk fel. A játék összetettségét mi sem jellemzi jobban, minthogy még ide is sikerült becsempészniük az alkotóknak némi stratégiai a vonalat. Mondok egy példát. Fel kéne lőni egy új műholdat, de ahhoz kell még egy antenna, hogy irányítani tudjuk. Ez jó, de ehhez lejjebb kell ásnunk egy szintet, amihez lift kell. Viszont ezzel együtt túl sok az épület, áramforrás kell. Ami jó, viszont így nem maradt több technikus. Ami megint jó, viszont akkor már építsünk több "workshopot", mert akkor azok bónuszt adnak egymás mellett... és így tovább. Olyan történt velem teszt közben, ami játékban nagyon régen nem: azon kellett agyaljak, mit felejtettem el! Szabályosan a logisztikán kellett töprengenem, mikor, mit, milyen sorrendben végezzek el!
És akkor még említhetnénk a számtalan egyéb lehetőség közül a repülőgépek menedzselést, amivel a beérkező benga UFO-kat lőhetjük ki, a feketepiacot, ahol legújabb szerzeményeinket némi készpénzért bármikor eladhatjuk, ám ezzel talán elszalasztjuk a lehetőséget egy kis tudományos vizsgálódásra stb. Nem akarok túlságosan elmerülni a részletekben, egy a lényeg: a játék menedzselős része összetett és nagyon pofás!
Az ismert ellenség
Folyamatosan szkenneljük a bolygót idegen tevékenység után kutatva. Amikor kapás van, kiküldjük a rohamosztagot, amit a bázison állomásozó katonáinkból rakhatunk össze. Embereink egyébként testreszabhatóak, átnevezhetőek és fejlődnek, könnyen a szívünkhöz nőnek. Én például a preview verzió utolsó küldetésében elvesztettem Masango hadnagyot, akit egy Ellen Ripley-hez hasonló nősténydémonnak képeztem. Három körig szenvedett, mire meghalt. Szabályosan elszomorodtam.
Bár a régi X-COM-ban is eléggé személyes viszont alakult ki a saját katonáinkkal, a mostani részben méginkább kiütközik az egyediségük, személyiségük. Egészen a legmélyebb részletekig testre szabhatjuk őket a felszerelésükkel együtt, továbbá fejlődésükkel különféle karakterosztályokba kerülnek és speciális képességeket kapnak. – Morello
A harcmezőn körökre osztva, stratégiai nézetben küzdhetünk meg a földönkívüliekkel. Ilyenkor fedezékről fedezékre derítjük fel a terepet, és igyekszünk minél jobban kiaknázni embereink és a környezet adta lehetőségeket. A bevetések és a pályák pedig már az előzetes verzióban sem voltak unalmasak, ezért nagyon magasak lesznek az elvárásaim egy hónap múlva! Néha túszt mentünk, máskor foglyul ejtünk egy idegent, vagy csak kiirtunk mindenkit, aki él és mozog, miközben igyekszünk begyűjteni a lehető legtöbb maradványt. (Értsd: nem érdemes lerakétavetőzni mindenkit, mert az kíméletlen az ellenséggel és sajnos annak eszközeivel is.) Az pedig külön hab a tortán, hogy az izgalmasabb részeknél a kamera levált "akció-módba", hogy testközelből figyeljük meg az eseményeket!
"A korábbiaknál is emberközelibb, átélhetőbb a játék, mind a stratégiai részben, mind a harcoknál."
A régi UFO is híres volt arról, hogy könnyen beszippantja a játékost (így keletkeznek az "alien abduction" küldetések, haha!), nagyon jól átjön a hangulat és az élmény. A mostani játékban mindez még nagyobb súlyt kapott, és talán ez a friss XCOM legnagyobb erénye. A korábbiaknál is emberközelibb, átélhetőbb a játék, mind a stratégiai részben, mind a harcoknál. Sokkal több a videó, animáció, a párbeszéd, a nekünk való jelentések. Tényleg úgy érezzük magunkat, mint aki a parancsnoki hídról koordinálja a stratégiát, és folyamatosan kapjuk a jelentéseket, beszámolókat. Ilyen szintű emberközeliséget még semelyik eddigi X-COM rész nem prezentált. Talán anno az Imperium Galactica sorozatban emlékezhetünk hasonló megszemélyesítésre. – Morello
A játékot az Unreal engine hajtja, ez pedig egyet jelent a minőséggel és a vállalható gépigénnyel. Néhány textúra talán közelről gyengébbnek tűnik, de összeségében jól eltalálták az arányt a stratégiai részek és a közelik között, nem érezzük majd úgy, mintha hirtelen egy másik játékba csöppentünk volna. A hangok jól eltaláltak, a hangulat elsőosztályú és ami ennél is fontosabb: az egész rendelkezik azzal, amivel mostanság elég kevés játék. Ez pedig a nagybetűs Stílus. Egyedül az irányítás terén volt még némi hiányérzetem. Túl körülményes eldobni egy-egy gránátot, vagy furcsán logikátlan, hogy mikor mutat a program egy házat kívülről, mikor belülről, de ezek csak apróságok és bőven van még idejük kiforrni magukat a megjelenésig.
Végül ejtsünk pár szót a multiplayer opcióról is. Az előzetes verzióval volt szerencsénk tesztelni ezt a funkciót is, amely ugyancsak újdonság az X-COM világában. Már most látszott, hogy remek mókák lesznek a multiplayer partik. Gyorsan generált harcokba és részletesen kiválogatott opciókba is belekezdhetünk. Meg lehet határozni pontlimitet, amelyekből egységeket és speciális képességeket vásárolhatunk. Emberi és idegen egységeket is rakhatunk csapatunkba, így érdekes módon a földönkívüli lények vállvetve harcolhatnak az emberekkel, természetesen előbbiek speciális képességeit is használhatjuk.
A körökre osztott játékmenet persze megmarad itt is, de azt is megszabhatjuk, legyen-e időlimit az egyes körökre. A szöszmötölős, végletekig taktikázós játékosok ezt kiiktathatják (maximum játékpartnerük öregedik pár évet a kör végére :) ), de az akciódús játékmenetnek jót tesz az időkorlát. Nem érünk rá minden akciót a végtelenségig megtervezni, ad hoc döntéseket kell hoznunk, pörögnünk kell, hogy lehetőleg minden emberünknek kiadhassuk a parancsot, és persze ezzel az ellenfél is ugyanígy megizzad a következő körben. Egy szó, mint száz: igen nagy élmény volt az XCOM-ot multiban nyomni. – Morello
Az előzetes verzióval töltött idő alapján azt kell tehát mondanunk, hogy az XCOM: Enemy Unknown nem egyszerűen egy régi, jó játék remake-je lesz, hanem inkább újjászületés. Az év nagy sikere lehet belőle!
