A hordozható játékkonzolok az elmúlt évtized során igen nagy fejlődésen estek át. Ez alatt a röpke évtized alatt – kis túlzással – a „kvarcjáték grafikájú” Game Boy korszakból eljutottak az asztali nagytestvérekhez hasonló teljesítményt nyújtó gépekig, amelyek számos technikai feature-jük révén bizonyos tekintetben túl is szárnyalják azokat. Segítségükkel ma már az egyszeri játékos egy egész kis szórakoztatóközpontot hordhat magánál, amellyel bárhol és bármikor hódolhat kedvenc szenvedélyének. A számos lehetőség elismerése mellett azonban sok kritika is éri ezeket a masinákat, amelyek oroszlánrésze az asztali konzolokhoz képest csökkentett képességeiket rója fel nekik. Pedig ha valaki veszi a fáradságot, akkor nagyon szép teljesítményt hozhat ki egy-egy ilyen gépre készült alkotásból is! Láttunk már erre nem egy példát a közelmúltban, és legnagyobb örömünkre ismét láthatunk egyet, ha kipróbáljuk a méltán sikeres Assassin's Creed sorozat kizárólag Playstation Vitára megjelent epizódját, a Ubisoft Sofia műhelyéből kikerült Assassin's Creed III: Liberationt.
A játék a sorozat nagygépekre írt, nemrég boltokba került harmadik részének mintegy kiegészítésére szolgál, annak főhőse, Connor Kenway is feltűnik benne egy-két epizód erejéig. A program különlegessége, hogy a széria történetében először női bérgyilkossal vethetjük bele magunkat a templomosok elleni harcba. A történet a XVIII. századi Amerikában játszódik, a mai Egyesült Államok déli részén, Louisiana területén. Itt él a francia és afrikai ősöktől származó Aveline de Grandpré, egy jómódú szállítmányozási vállalat örökösnője, aki kisgyermek korában elveszíti édesanyját, amikor gyakorlatilag mellőle hurcolják el őt a rabszolga-kereskedők. A hölgyemény a Testvériség egyik helyi kiválóságaként részt vesz a spanyol királyi armada gyarmati hadereje elleni felkelés kirobbantásában, és a független amerikai nemzet születésében. Közben természetesen rendületlenül küzd a templomosok ellen, intézi atyja ügyes-bajos dolgait, irányítja annak vállalkozását, csillapítja saját hírhedtségét, és fáradhatatlanul kutatja édesanyja eltűnésének rejtélyét. Mi tagadás, van mit tennie, így unatkozni biztosan nem fogunk kalandozásunk során. És habár a sorozat állandó jelenbéli főszereplője, Desmond Miles ezúttal kimaradt a történetből, ennek áthidalására is kiváló megoldást találtak a leleményes alkotók: a játékot úgy építették fel, mintha mi magunk ülnénk az Animusban, amit kiválóan érzékeltetnek az időnként feltűnő „program újraindító” képernyők, amelyekről egyúttal számos fontos információt is megtudhatunk.
A játékmenetet teljes mértékben a konzol képességeihez szabták a készítők, ami egyúttal a kanonikus fő epizóddal is számos rokon vonást mutat. Itt is vannak például időnként társaink, akiket meg kell védenünk, avagy elvezetnünk valahova, amihez gyakorta érdemesebb az erdő fáit használni az ingoványos talaj helyett. Most is számos kihívást kapunk a küldetések során, amelyek teljesítése számos bónusszal jutalmaz minket, és ezúttal nem Benjamin Franklin szélnek eresztett naplóoldalait, hanem jóanyánk legszemélyesebb írásának eltűnt lapjait kereshetjük meg.
Inkognitónk megőrzésében három különböző, más-más sajátosságokkal rendelkező személyiség van a segítségünkre, amelyeket a város és az azt környező lápvidék különböző pontjain nyitott butikokban cserélhetünk le. Ezek egyike a rabszolga, aki feltűnés nélkül tud elvegyülni a pórnép között, vagy bejutni nagyobb ültetvényekre, rendezvényekre és kúriákba. Kiválóan mászik és ugrik át valamennyi akadályon, és elvegyüléséhez elegendő a többi dolgozó közé beállnia. Másik álcánk a társadalmi rangunknál fogva betöltött úrhölgy, aki nem képes ugyan sem akrobatikus sem rohanó mozdulatokra abroncsos szoknyájában, de jó eséllyel csavarja el a férfiak fejét, így könnyebben szerezheti meg a szükséges információkat, és hírhedtsége is lassabban növekszik a többiekénél.
Apropó hírhedtség: rossz cselekedeteinknek minél több szemtanúja van, annál magasabb annak szintje, ami ha elér egy bizonyos fokot, már az egyszerű járókelők is sikítva menekülnek a közelünkből, a katonák pedig gondolkodás nélkül tüzelnek ránk. Minden énünk rendelkezik vele, és mindegyik esetben más módon csökkenthetjük le azt: rabszolgaként a kőrözési plakátok eltűntetése, míg dámaként tetteink szemtanúinak módszeres likvidálása útján vehetünk vissza közveszélyességünkből.
Harmadik egónk mi más lehetne, ha nem az orgyilkos, aki a sorozat eddigi részeiből már megszokott tulajdonságokkal bír, és akinek alapból van valamennyi „vaj a füle mögött”.
Az állandó személyiségcsere mellett fegyvereinket és egyéb felszerelésünket is a megfelelő üzletekben, esetleg az itt-ott megtalálható csempészeknél szabhatjuk aktuális kívánalmainkra. Arzenálunkban a rejtett pengék és az egyéb vágófegyverek mellett pisztolyok, muskéták, fúvócsövek és különféle gránátok találhatók meg. Főbb feladataink mellett most is elvállalhatunk különféle csip-csup ügyeket a járókelőktől, de a küldetések teljesítéséért, áldozataink vagy a polgárok kizsebeléséért, kincsesládák felfedezéséért és szállítmányozási cégünk export-import tevékenysége után is jár némi bevétel. Ez utóbbira külön kis beépített gazdasági interfész van a programban, ahol a térképen feltüntetett nagy kikötővárosokkal menedzselhetjük üzleti tevékenységeinket és fejleszthetjük flottánkat.
Vizuális téren a játék maximálisan hozza a PlayStation Vita képességeit. Az előző hordozható epizód legsúlyosabb kritikájával szemben most az utcák nagyon is élnek! Rengeteg a járókelő és az ellenséges katona, de a vadvilág is tiszteletét teszi a mocsarakban, ahol lépten-nyomon aligátorokba ütközünk. Az épületek jól kidolgozottak és a textúrák elmosódottsága sem veszélyes mértékű. A fény-árnyék effektek, a lápvidéken gomolygó köd és a napszakoknak megfelelő fényhatások nagyon jó kis hangulatot kölcsönöznek a történetnek. Grafikai szempontból tehát nagy dicséret illeti bolgár barátainkat. Zenei téren is jó munkát végeztek a fejlesztők, még ha nem is pályázhat a soundtrack a legfülbemászóbb játékzenei album címre. A szinkron terén semmilyen hatalmas teljesítményre nem érdemes számítani, de a francia és spanyol akcentussal beszélő karakterek kellemes színfoltjai a játéknak. A vezérlés természetesen szintén hozza mindazt, amit egy jól megkomponált Vitás játék hozhat. Leveleinket az érintőfelületek segítségével bonthatjuk ki, amelyek ugyancsak segítségünkre vannak kenuink evezésében vagy célpontjaink kijelölésében, akiket most ily módon, akár harmad-negyedmagukkal „láncban” is likvidálhatunk. A játék a konzol más lehetőségeit is használja, mint például a hátoldali kamerát, ami ugyancsak üdvös megoldás. Az extra feature-ök mellett természetesen a hagyományos, gombokkal történő vezérlés is jól és könnyen kivitelezhető, bár karakterünk időnként fennakad egy-egy sarkon vagy farönkön.
Az egyjátékos mód mellett külön többjátékos lehetőség is helyet kapott a Liberationben. Itt ki-ki egy nagyobb világvárosból, mint székhelyről kiindulva foghat bele bolygónk meghódításába, a Testvériség vagy a Templomosok oldalán. A helymeghatározás történhet a rendszer GPS-ének segítségével, de ezt kiiktatva akár manuálisan is. Emellett a program alkalmazza a Near funkciót is, vagyis ismét egy bőséges multiplayer lehetőségekkel megfűszerezett játékot kaphat a felhasználó a pénzéért.
Itt az ideje, hogy az Assassin's Creed III: Liberation kapcsán hangos üdvrivalgásban törjünk ki, hiszen általa végre ismét egy kiválóan kivitelezett és kellően összetett játékkal gyarapodott a hordozható játékkonzolok egyébiránt kissé szegényes piaca. Az Uncharted: Golden Abyss mellett ez az a játék, amit vétek lenne kihagyni, hiszen a nagyobb masinákon hódító alapsorozat méltó kiegészítését adja. Kicsit ugyan kusza jelen esetben a történetmesélés, kicsit ugyan nehézkes néha a haladás, de az élmény mindezért kárpótol. Mi mást is mondhatnék zárszóul, mint hogy „Viva la Revolución!”?
