Jelen cikkünk alanya, az Eador: Genesis egyetlen fejlesztő munkája. Ennek ellenére sikerült megvalósítani vele az, amibe sok más, nagyobb csapattal rendelkező fejlesztőnek is beletört a bicskája. Alexey Bokulev ugyanis vett egy játékot – jelen esetben a korai Heroes of Might & Magic epizódokat –, és úgy változtatott, fejlesztett rajta, hogy a végeredmény legalább olyan jó, de itt-ott esetleg még jobb is legyen, mint az eredeti volt.
Az Eador. Masters of the Broken World egyfajta előszeleként megjelent játék műfaját talán legjobban úgy lehetne meghatározni, hogy fordulónkénti stratégia és fantasy szerepjáték hibrid. Lényege röviden, hogy legyőzzük ellenfeleinket és meghódítsuk a játékterületet. A játék elején kell döntenünk, milyen karakterrel szeretnénk játszani, a szerepjátékok pár alapkaraktere közül választva: varázslók, harcosok vagy orgyilkosok lehetünk. Pár környi oktató részben mesterünkkel kalandozhatunk, majd ezt követően saját várunkba érkezve elindulhatunk az ellenséges területek meghódítására. Főhadiszállásunkon épületeket húzhatunk fel, saját sereget toborozhatunk, fegyvereket fejleszthetünk, varázslatokat tanulhatunk (feltéve, hogy varázslók vagyunk), felderíthetjük a környéket, és ha ott ellenségbe botlunk, azokat is megtámadhatjuk. Ezzel részben tapasztalati pontokat gyűjthetünk, másrészt erőforrásokhoz is juthatunk. A játék még könnyű módban is komoly kihívás, normál és nehéz fokozaton szinte lehetetlen elkerülni, hogy ne haljunk meg párszor. Mindez megfelelő összetettséggel és rengeteg variációs lehetőséggel párosul: több mint 170 különböző épület, 80 féle varázslat és 70 egység érhető el. Játékstílusunk határozza meg, hogy inkább a fejlettebb csapatokra hajtunk rá egy kicsit gyengébb hőssel, vagy esetleg egy alacsonyabb szintű csapatokkal körbevett, de erősen feltápolt hőst indítunk útjára – mind a két módon meg lehet nyerni a játékot.
A grafika kicsit idejét múlta, a kilencvenes évek végén még korszerűnek számított volna, ám ha figyelembe vesszük, hogy mindezt nem egy nagy csapat hozta össze, rendkívüli teljesítménynek nevezhető. Alapvetően szép, színes, kézzel rajzolt háttereket, menüket, karaktereket és felszereléseket láthatunk. A zene és a hangok, zörejek is megfelelőek, hozzájárulnak a játék hangulatához.
Meglehetősen nehéz értékelni az Eador: Genesist. Grafikailag és játékmenet tekintetében is olyan ugyanis, mintha visszatekertük volna az órát vagy 15 évvel. Ennek ellenére – vagy talán éppen ezért – a hangulat viszont magával ragadó. Ha korrektek szeretnénk lenni, azt mondhatjuk, hogy egy olyan 2013-as játékkal van dolgunk, amely mintha 1998-ban készült volna, de természetesen elfut a legújabb Windows 7-es gépeken is, emulátor vagy trükkök nélkül. A gyenge grafikát pedig így akár tekinthetnénk tudatos döntésnek is a fejlesztő részéről. A játék végül is teljesen hűen idézi meg a kilencvenes évek végi hasonló játékok hangulatát, grafikáját és nehézségi fokát, így azoknak lehet ajánlani, akik nosztalgiát éreznek a korai Heroes of Might & Magic vagy a Disciples játékok iránt.
