Rotolla

Majdnem mindig igaz, hogy a játékipar mozgásban van, de most talán különösen. A már majdnem temetett PC újra hódit a konzolok mellett, de szintén nagy kihívást jelent a hagyományos platformoknak a mobil játék. Hatalmas kiadók és fejlesztők nyergelnek át, vagy legalábbis terjesztik ki a tevékenységüket a mobil – leginkább iOS és Android – játékok irányába. Ami azonban még jobban megfricskázza ezt a történetet, hogy mobilra kis garázscégek is képesek olyan játékokat készíteni, amely simán felveszi a versenyt a nagy kiadók hatalmas költségvetésű projektjeivel. Ennek hasznát leginkább mi, játékosok élvezzük, hiszen nem olyan egyszerű már eladni a huszonharmadik rókabőrt. Újra szükség van ötletre, leleményre ahhoz, hogy valóban jó játékok kerüljenek a piacra. És persze a jó ötletek sokszor nem a nagy cégek már elkényelmesedett alkotóinak tehetségéből pattannak ki. Ahogy ez régen is volt, a számítógépes játékok hajnalán...

Ilyen egyszerű, de ötletes játék a Rotolla is, amelyet iPaden teszteltünk le, univerzális iOS alkalmazásként (azaz egyaránt futtatható iPhone-on és iPaden is). A játékmenet kicsit hasonlít a Tetrisre (amely ugye tipikus példája a fentebb körülírt ötletességnek), és nem véletlenül nevezik a fejlesztők játékukat a 2010-es évek Tetrisének. Azonban itt a lehulló darabkáknak nem formájuk van, amiket be kell passzolni a már lehullott elemekhez, hanem egymástól való távolságuk, és a pálya se egyszerűen egy téglalap. Na ez így most leírva elég bonyolultan hangzik, de a játékra kb. egy perc alatt rá lehet érezni, és a képeken és a lenti videón is látszik, miről van szó. És 5 perc alatt azt is el lehet dönteni, hogy ez a játékmenet bejön-e az embernek vagy sem.

A játéktér egy hatszög, amelyet összesen tizenkét cikkelyre osztottak fel. A hulló darabkák a hatszög közepéről esnek a szélek felé, így amikor mi jobbra-balra mozgatjuk őket – ahogy a Tetrisben – lehullás közben, akkor valójában körbe-körbe tologatjuk azokat. Egyszerre általában nem egy darabka hullik le, hanem több, és ilyenkor az a kérdés, hogy hány cikkelyre vannak egymástól, mert ettől függ, hogy hova lehet azokat bepasszolni. A darabkák természetesen színesek, és ha azonos színű darabka mellé érnek, akkor kioltják egymást és eltűnnek. Fő célunk pedig ebben a játékban is az elemek eltüntetése. Az irányítás hamar kiismerhető, a szabályok pedig annál is gyorsabban megérthetők egy kis gyakorlással.
A játék zenéje olyan, ami vagy nagyon bejön valakinek, vagy nagyon nem. Én az utóbbi csoportba tartozom, így a leggyorsabb módon kikapcsoltam a hangot. (A 8-bites chipzenét idéző muzsika amúgy Akira Yamaoka nevéhez fűződik, aki a Silent Hill zenéjét is szerezte.) Érdekes még, hogy válthatunk a 3D-s, kicsit döntött és a teljesen 2D-s nézet között, de szerintem az alapértelmezett 3D-s megoldás a látványosabb.

A hazai fejlesztésű Rotolla egy egyszerű, de ötletes alkalmazás. Tömegközlekedésre, sorban állás idejére, vagy kis szabadidőnk eltöltésre kiváló alkalmi játék.