A mai naptól hazánkban is hivatalosan megvásárolható a Sony új konzolja, a PlayStation 4. A hét elején pár napot nálunk töltött egy példány a gépből, cikkünkben első tapasztalatainkról számolunk most be.
A futár megérkezése után egy külsőre igen tetszetős készülék került ki a dobozból. A matt és fényes fekete felületekkel kombináló ház tervezői ezúttal ívek helyett ferde vonalakkal törték meg a téglatest formát: oldalról nézve paralelogramma alakú lett a PS4. Egy első szériás PlayStation 3 mellé helyezve törpének tűnt, mérete inkább a Slim sorozatú változatokhoz hasonlítható. Az optikai meghajtó slot-in nyílása ezúttal az előlap bal oldalára került, míg a jobb oldali részen két USB portot találunk. A hátoldalon a tápkábel kis csatlakozója, egy optikai audiocsatlakozás, egy HDMI kimenet, egy Ethernet csatlakozás, valamint a PlayStation Eye kamera fogadására alkalmas csatlakozó (AUX megjelöléssel) helyezkedik el. A konzolt ezúttal kizárólag HDMI kábelen köthetjük tévére, a komponenskábelt így el kell felejteni, mindenképpen váltani kell a sokkal jobb képminőséget biztosító digitális megoldásra. Két gombot találunk a PlayStation 4-en, ezeket azonban jól elrejtették. Amikor először szükség lett az Eject funkcióra, eltartott pár percig, mire leesett, hogy egy érintőfelület szolgál erre a célra, rajta aprócska kis ikonnal (felette pedig a hasonló bekapcsológomb van). A konzolt keskenyebb oldalára is használhatjuk, ehhez a Sony egy külön talpazatot is gyártott, amely nem része az alapcsomagnak.
Bekapcsolás és profilválasztás után azonnal szembesülünk azzal, hogy a Sony ezúttal a játékokat maximálisan előtérbe helyezte. Az oldalirányban rengeteg menüpontot tartalmazó XMB-t leváltó új felhasználói interfész fő részén a legutóbb futtatott szoftverek jelennek meg egymás mellett szép nagy képekkel (azért nem írom, hogy játékok, mert a böngésző kivételt jelentett), minden mást az egy sorral feljebb lévő ikonsor tartalmaz. Ez utóbbi konkrétan ezeket jelenti: PlayStation Store, értesítések, barátok, üzenetek, profil, trófeák, beállítások és kikapcsolás. Az utóbbi talán a leginkább érdektelen, mégis ejtenék róla pár szót, ugyanis ehhez kapcsolódik egy újítás, nevezetesen a stand-by mód. Ezt választva a PS4 energiatakarékos pihenő módba kerül, a háttérben ilyenkor még folyhatnak tovább a letöltések, és az USB port is töltheti a rácsatlakoztatott kontrollert. A többi menüpont neve alapvetően magáért beszél, talán az értesítések az, ami magyarázatra szorul: itt láthatjuk, mik történtek a gépen legutóbb, mint például egy letöltés befejezése vagy hasonlók. A választott játékra állva a lefele gomb lenyomásával további infókat kaphatunk róla, köztük például azt, hogy miket értünk el eddig benne (trófeák, összegyűjtött cuccok stb.), milyen képeket vagy videókat mentettünk el belőle vagy hogy milyen DLC-k tölthetők le a Store-ból.
Jelentősen megújult a kontroller is, a PS4-hez a Dualshock 4 vezérlő érkezett. Fogása jóval kényelmesebb, mint az előd esetében volt, az analóg karok pedig újfajta kialakításuknak köszönhetően jobban használhatóak. A Select és Play gombokat két másik váltotta fel, a Share és az Options. Az utóbbi gyakorlatilag az előző kettő bizonyos funkcióit vette át, míg a Share a közösségi szolgáltatások felé nyitást szolgálja. Megnyomásával készíthetünk screenshotot, indíthatunk el videofelvétel, valamint oszthatjuk meg az így rögzített tartalmakat különböző közösségi oldalakon – jelenleg Facebookon és Twitteren. Szintén újdonság az analóg karok feletti részt betöltő, egyben gombként is funkcionáló touchpad. A mostani játékok egyelőre leginkább alapszinten használják ki ezt a felületet, kíváncsian várjuk, ki teszi majd meg az első merészebb lépést az érintőfelület kreatív kihasználása felé. Változott a ravaszgombok formája is, íves kialakítása miatt sokkal jobb volt használni a játékokban, mint a korábbi gamepad gombjait. És még mindig nem fogytunk ki a Dualshock 4 újításaiból. Beépítettek egy kis hangszórót, amit a játékok külön tudnak vezérelni, például egy-egy hangeffektet itt szólaltathatnak meg. (És ez bármennyire is apróságnak tűnik, tapasztalatom szerint játék közben igen jópofa hangulati pluszt ad.) Találunk még egy headset csatlakozást is (a dobozba egy mono headset került), a játék közbeni kommunikáció érdekében. A töltőcsatlakozás ezúttal nem mini-USB, hanem az eggyel kisebb, de a mobiltelefonok miatt talán ma már sokkal jobban elterjedt micro-USB, és egy ilyen kábelt is kapunk a dobozban, hogy ne legyen problémánk a gamepad akkujának töltésével.
A PlayStation 4 mellé kaptunk még egy külön kis dobozt, amely az alapcsomag részét nem képező PlayStation Camerát tartalmazta. A közel 20 centi széles, oldalnézetből 3*3 centis négyzet alakú kütyü két lencsét tartalmaz, így már térérzékelésre is képes, bár azért hozzá kell tenni, hogy technológiailag a Kinect ebben jóval előbbre jár. Négy mikrofont építettek bele (a minél jobb hangminőség előállítása és a környezeti zajok szűrése érdekében), ami egyúttal megnyitja a hangvezérlés lehetőségét is. Ha rákötöttünk egy kamerát a PS4-re, a „PlayStation” szó után különböző parancsokat adhatunk, például lépkedhetünk a menüben vagy elindíthatunk egy játékot.
A PS Camera képességeinek bemutatására egy kis Augmented Reality programot találunk a gépen, ez a Playroom. Ez a kalibrálás mellett három kis „játékocskát” foglal magába. Az egyikben egy robottal barátkozhatunk (vagy pofon is vághatjuk, de ekkor nem marad el a megtorlás sem), a másodikban rengeteg kis robotot pöckölhetünk ki a kontroller belsejéből nappalink padlójára, majd azokkal léphetünk interakcióba (visszaintegetnek, körénk gyűlnek stb.), végül pedig a harmadik program egy léghoki, azonban mivel ehhez két kontrollerre van szükség, nem tudtuk megnézni.
A Playroomhoz kapcsolódóan sikerült kipróbálnunk a második képernyő funkciót is. PS Vita híján egy androidos mobiltelefont hívtunk segítségül, amelyre a Google Play áruházból ingyen letölthető PlayStation Appet kellett telepíteni (de elérhető iOS-re is. Egy gyors párosítási folyamatot követően a telefonon futó program kapcsolódott a PS4-hez, és annak képernyőjén rajzolhattunk különböző alakzatokat, amelyeket aztán egy mozdulattal „átdobhattunk” a képernyőre, így például általunk rajzolt labdákkal játszadozhattak a robotok. Nem szeretném persze a második képernyőt újdonságnak beállítani, hiszen már a WiiU gamepadjében is megtalálhattuk, és a Microsoft is régóta kínálja a SmartGlasst az Xbox 360-hoz, azonban úgy néz ki, a komolyabb játékok leginkább az új konzolgeneráció megjelenésével kezdik csak igazán kihasználni ezt (gondoljunk például a jövőre érkező Watch_Dogsra).
Az inkább techdemónak tekinthető Playroomon kívül öt játék érkezett a tesztre a PlayStation 4 mellé, köztük kettő a Sony saját kiadású (azaz ún. „first-party”) terméke. A fő nyitócímnek egyértelműen a Killzone: Shadow Fall tekinthető, ezzel egybecsomagolva is megvásárolható az új konzol. A Guerrilla Games FPS-e igen erős látványvilágot tár elénk, és kihasználja a Dualshock 4 képességeit is. Így például a pályákon talált audio logok a kontroller hangszórójából hallhatóak, egy kis repülő robotnak pedig a touchpad simogatásával adhatunk parancsokat. A másik kipróbált Sony játék a Knack, amely a PS4-et is tervező Mark Cerny alkotása. Egy platformjátékról van szó, amelynek főhőse – a címben szereplő Knack – kis darabkákból (ereklyékből) áll, és a pályákon előrehaladva és gyűjtögetve ezekből bővülhet is, újra meg újra erőteljes rombológéppé változva. Az átvezető jelenetek megjelenése szinte egy-egy mai animációs filmhez hasonlítható, maga a játék pedig egy alapvetően jópofa ugra-bugra, azonban igazság szerint a beharangozók alapján ennél többre számítottunk. Amíg Knack kicsike, ereje és életpontja is kevés, így nehéz szétcsapni az ellenfeleket, sokszor kezdhetjük újra meg újra a legutóbbi checkpointtól a pályát, amikor meg végre megnő, egy-két csapás elég az ellenségek leterítésére, vagy akár egy tankot is hozzájuk vághatunk. (Jó, azért egy-egy erősebb ellenfél még ilyenkor is nehezítheti a dolgunkat.) Viszont néhány pályaszakasz után mindig történik valami, ami miatt meg kell szabadulnunk az extra ereklyéktől, és így újra kezdhetjük gyenge kis lényként a mászkálást. A két first-party játékról mindenképpen külön cikkekben írunk majd, amint hosszabb időt el tudunk tölteni velük.
A gép mellé kapott másik három játék az Assassin’s Creed IV: Black Flag, a Call of Duty: Ghosts és a LEGO Marvel Super Heroes volt. Ezek mindegyike szépen futott FullHD felbontásban, ahogy az elvárható volt.
Kipróbáltuk még a PS Plus előfizetőknek jelenleg ingyenesen elérhető Contrastot és Resogunt is. Az előbbi gyakorlatilag ugyanazt hozta, mint PC-n (a számítógépen végigjátszott játékról nemsokára cikk is érkezik), az utóbbi viszont egyszerűsége ellenére lenyűgözött. Alapvetően egy szimpla shoot’em-up játékról van szó, viszont az effektek valami csodálatosan néztek ki.
Végül még csapongva írnék egy-két funkcióról vagy észrevételről. A Share funkció teljesen jól működött, pillanatok alatt fent volt a Facebookon egy-egy screenshot vagy video (utóbbihoz minimális szerkesztési lehetőséget is kapunk: levághatjuk a felvett rész elejéről és végéről a felesleges anyagot). Hiányoltam viszont a képek és videók elmentésének lehetőségét, jelenleg azokat kizárólag egy-két közösségi oldalra tölthetjük fel, pedig milyen hasznos lenne a cikkekhez PS4-en saját screenshotokat készíteni!
A konzol igen halk volt, játék közben se tűnt fel, hogy a ventilátora turbósabbra váltott volna, egyedül a lemez pörgését lehetett néha halk ciripelésként hallani.
A PS4-be egy 500 GB-os merevlemez került, amiből valamivel több, mint 400 gigabyte használható saját célra. Ide kerülnek a mentések, a megosztásra készült felvételek, valamint természetesen a játékok. Ezek a néhány száz megabyte-tól a sok-sok gigáig tartanak, egy Killzone: Shadow Fall vagy egy Call of Duty: Ghosts 30-40 GB körül foglal. Így aztán nem árt azért odafigyelni, és végigjátszás után törölni a már nem használt programokat.
Egy dolog hiányzott még nekem az új konzolból: a PS3-on megszokott multimédia funkciók és a játékok mellett megtalálható alkalmazások. Nagyon kényelmes volt ugyanis a konzol segítségével prezentálni egy nyaralás felvételeit, vagy a YouTube program segítségével nagyban nézni a videókat. Remélem, ezek a funkciók a firmware fejlesztésével vagy a PS Store bővítésével előbb-utóbb megjelennek PS4-re is.
A fentiek alapján elmondható, hogy a PlayStation 4 egy jól sikerült konzol, minden eséllyel arra, hogy az új generációból győztesen kerüljön ki. (Egyelőre az eladási adatok is ezt mutatják: Sándor Csaba, a hazai Sony képviselet munkatársa elmondta, hogy külföldön minden eladott Xbox One-ra 3-3,5 PlayStation 4 jutott az elmúlt hetekben. A launch party során vele készített interjúnk a jövő héten lesz olvasható magazinunkban.) Van még persze mit fejleszteni és bővíteni rajta, de ezek leginkább szoftveres finomságok, külső alkalmazások, amelyek pár megszokott kényelmi funkciót hozhatnának vissza. Játékok terén a nyitókínálat elég vegyes és változatos, de még hiányolunk azért pár további nagyobb, exkluzív címet (nemsokára, márciusban jön például az Infamous: Second Son), amelyek a különböző érdeklődésű játékosokat konzolvásárlásra ösztönözhetné, és emellett kíváncsian várjuk a kamera, valamint a touchpad jelentősebb kihasználását is.
A tesztre kölcsönkapott PlayStation 4-et ezúton is köszönjük a Sonynak. Munkánkat segítette még a Toshiba is, akiknek köszönhetően egy 40L6353D televízión próbálhattuk ki a FullHD-ban futó játékokat.
