A huszadik születésnapjához közelítő Need for Speed sorozat – bátran állíthatom – fogalommá vált mára, és ilyen hosszú idő alatt természetesen megvoltak a hullámhegyek, de a hullámvölgyek is. Az utóbbi időben eléggé lehúztam, de hát a Criterion színre lépésével amilyen vérfrissítő volt a Hot Pursuit, a The Run már csak az elpuskázott lehetőségekről szólt, a Most Wanted pedig gyakorlatilag egy Burnout lett. Az EA fogadkozott, hogy na majd most az új Ghost stúdió a Criterion segítségével megmutatja, és a Frostbite 3 motor mellett elmossák az egy- és többjátékos módok határait! Az eredmény pedig a Rivals lett, amely nem tett rám mély benyomást a nyár végén az Eurogamer Expo alatt, de ahogy írtam: „majd a végleges példány tesztelésekor meglátjuk”.

A szokásos, „haladjunk kívülről befelé” sémát követve essék szó először a grafikáról, ami szinte már a tökéletesség szintjét súrolja. Tudom, jön még a Project CARS és az Assetto Corsa is, de az igazat megvallva, a Frostbite 3 motor által a szemünk elé táruló látványvilág nem sok kívánnivalót hagy maga után. Laikus feleségemtől is megkérdeztem, mit gondol – ő azt felelte, hogy majdnem olyan, mint az igazi, de még nem egészen. Azt hiszem, otthoni gépen valós időben játszható sebességgel előállítható grafikát ennél jobban nem lehet megdicsérni 2013 végén. Az egyik kis bökkenő csupán annyi, hogy 30 képkocka/másodperc a limit, amit a vájtszeműek biztos sérelmezni fognak. A másik: csak két kameranézet van. Igen, kettő: egy a lökhárítón, egy pedig a kocsi mögött. Az előbbivel nekem az a bajom, hogy nem érzem így a kocsi szélességét, emiatt szoktam inkább a motorháztetőre „kiülni”, ha már bent nem lehetek; a másik meg kissé túl közel van a kocsihoz, ami így picit sokat takar ki. No de haladjunk tovább! A hangok hasonlóan magas színvonalat képviselnek, öröm a rendőrök rádiózását hallgatni, a motorhangok szépen énekelnek, az egyéb effektekkel sincs baj, sőt. Amibe kicsit bele tudok kötni az a zenei felhozatal: erősen egyoldalú. Értem én, hogy a dubstep a trendi, na de a régebbi NFS-ekbe valahogy csak sikerült a középutat megtalálni a rock és az elektronikus műfajok között. Üldözésekkor persze jön a drámai zenei aláfestés, de pár cicázás után már kissé unalmas lesz – akárcsak a Hot Pursuit remake-ben.

És ha már szóba került a Hot Pursuit, nézzük a hasonlóságokat. Ha valaki játszott vele, akkor a játékmódok ismerősek lesznek – olvassátok el az ismertetőmet a részletekért, itt legyen elég annyi, hogy a fő motívum változatlan: versenyzők és rendőrök mérik össze autóikat és tudásukat Redview megyében. Szintén ismerős lehet pár helyszín is, mint amilyen például az erdei szakasz, de a havas hegyi szerpentinekre is emlékeztem... Az irányítás pedig ízig-vérig criterionos, vagyis nem áll messze a Burnout-féle árkád őrülettől, bár annál talán valóságközelibb (de ez messze nem jelenti azt, hogy szimulátorosabb lett az NFS, ó, nem, attól a lehető legmesszebb van). Könnyedén terelgethetjük a gépállatot egy gamepaddel, de billentyűzettel sem leszünk bajban. Kormánnyal viszont annál inkább: a Rivals hivatalosan nem támogat ugyanis semmiféle kormányt, ami autós játék esetében nem kicsit meglepőnek tűnik. De pont a vérárkád jelleg miatt igazából fölösleges ezen felháborodni: ez a Need for Speed is a gyors menetekről és az eszeveszett száguldozásról szól, és hát egy gamepadet gyorsabb az USB portba bedugni, mint egy kormány felszerelni az asztalra... ;) Sajnos a játék pályabetöltési sebessége viszont inkább a „megfontolt”, semmint a „gyors” jelzővel illethetjük, no de ez még elviselhető – legalább lehet kortyolgatni a kikészített innivalóból, mert a játék közben bizony nincs pause gomb!

Van viszont egy minimális történeti kerete is a játéknak. No nem kell valami nagy dologra gondolni, de kb. a következőt kapjuk: zsaruként némi kergetőzés után bekerülünk az FBI elit egységébe, ahol egy Zephyr nevű versenyzőt kellene elkapnunk, míg versenyzőként a Zephyr vs F8 (Fate) csatát lehet nagyjából nyomon követni. Nem konkrét küldetéseket/versenyeket kapunk, hanem olyasmi feladatokat, mint például nyerjünk meg X számú versenyt, kapcsoljunk le Y számú versenyzőt, ilyesmik (egész változatos a repertoár). Ha teljesítettük a feladatlistát, a búvóhelyünkre/parancsnokságra hajtva lehet bezsebelni az ámokfutásunk alatt megkeresett SpeedPointjainkat, amelyekből tudjuk tuningolni, spécizni, átfesteni verdáinkat, illetve új járgányokat venni. Kicsit eltérő lehetőségeink vannak rendőrként és versenyzőként – pont emiatt szerintem érdemesebb fánkzabálóként kezdeni, mert úgy valamivel könnyebben rázódunk a játékba. Szerencsére akármikor válthatunk az ámokfutó és a fakabát karrier között, így pusztán a kedvünkön múlik, kiknek törünk borsot az orra alá.

Az igazi nagy újítás, a single és a multi egybemosása viszont nem sikerült igazából. Kár érte, mert alapvetően nem egy rossz koncepcióról lett volna szó: a többi játékos mindig velünk együtt ténykedik a térképen, tehát ha elkezdünk mondjuk egy versenyt, abba a játékosok által irányított rendőrök és versenyzők is beszállhatnak – magyarul nincs instance-olás, minden a főtérképen zajlik. Ismerős a Test Drive Unlimitedből? Az tényleg MMO-szerű volt és élvezetes. A Rivalsben viszont mindössze 6, azaz hat játékos van egyszerre a játéktéren... Ez egy ordenáré pofáncsapással ér fel, főleg annak tükrében, hogy ugyanezen motorral akár 64 játékos is képes egymást kergetni földön-vízen-levegőben a Battlefiled 4-ben... Innentől nem lehet ezt az egész single-multi összemosást komolyan venni. Rendben van, Redview megye nem Oahu méretű, de még Ibizánál is kisebb, de azért hatnál több játékos is elférne rajta. Így ugyanis időnk legnagyobb részében a gépi ellenfelekkel csatázhatunk, amelyek a kötelező szintet hozzák, de nem igazán kiemelkedőek. Ráadásul így az új Need for Speed Network app sem tud akkora élvezetet nyújtani, hiszen a kevés játékos ritkán van egymással elfoglalva, pedig milyen móka az éppen vesztésre állót segíteni – ebben az appban ugyanis a térképet figyelve tudjuk mások nitróját vagy fogyóeszközeit utántölteni vagy elvenni, illetve mókázhatunk rendőrségi úttorlasszal vagy helikopterrel is akár. Menet közben talán még hasznosabb is lehetne, hogy a minket üldözőket/általunk kergetetteket akadályozzuk, ámde az okostelefonok mintegy 80 százalékát meghajtó Android rendszerre még mindig nem készült el az app, csak iOS eszközökre. Ugyan megy mezei böngészőből is, de az talán mégsem ugyanaz.

Komolyan bosszantó, hogy egy jó játékot így elpuskázzanak a többjátékos móddal! És a sóhintés a sebbe: ezt szánta az Electronic Arts az egyik legnagyobb újításnak. Enélkül viszont ez nem sokkal több, mint egy Hot Pursuit remake, ami pedig nem is olyan régen volt... Jó játék ez, élvezem is, de érezhetően steril az emberi játékosok nélkül. Ha sikerülne mondjuk 16-ra emelni az egyszerre jelen lévő játékosok számát, azt mondanám, az új Need for Speed felmosta velem a padlót, így viszont én tudom azt mondani: „mindez nagyon szép volt fiúk, de dolgozhattatok volna rajta még egy kicsit”.