Óóó hát eddig EZ leütött minden elöttit :-).
Arachnofobia nálam kizárt.
A méltán sok jó kritikát kapott Metro: Last Light című alkotásról már annak megjelenése táján tudni lehetett, hogy ukrán fejlesztői további négy letölthető tartalmat készítenek hozzá. Közülük az első kettőről (Faction Pack és Tower Pack) már szót ejtettünk egy-egy rövid ismertető erejéig, de még adósok vagyunk az utolsó két kiegészítő, a Developer Pack és a Chronicles Pack bemutatásával, így most ezekre is sor kerül.
A Developer Pack egy darab egyszemélyes küldetést ad a játék univerzumához, amely a Spider Lair névre hallgat. Ebben az általunk irányított figura (egy stalker) egyedüli túlélőként sikeresen megmenekül ugyan egy felderítetlen járat átkutatása közben elszenvedett óriáspók támadása elől, ám hamarosan újabb gyilkos pókok és skorpiók által benépesített tárnákban találja magát, ahonnan minden fellelhető eszközre szüksége lesz a meneküléshez. Ebben legnagyobb segítségére a házi készítésű, „pumpálós” lángszóró lesz, a már jól ismert arzenálon, illetve az elemlámpán kívül. Nem sikerült rosszul ez a pálya, de – az előző DLC-ket ismerve – szokás szerint nem nyújt túlontúl hosszú szórakozást, ellenben legalább változatos, és – számomra legalábbis – félelmetes (akarom mondani „hangulatos”). Valami ilyesmit tudtam volna elképzelni a nem túl szép emlékű Aliens: Colonial Marines gyanánt, akkor biztosan jobb értékeléseket kapott volna és nagyobb tetszést aratott volna az a jobb sorsra érdemes program. Arachnofóbiában szenvedőknek nem ajánlom, akinek pedig nincs pókiszonya, ezután garantáltan lesz! Ezen kívül egy, különféle időre menő kihívásokat tartalmazó, a játékban fellelhető valamennyi fegyver kipróbálását biztosító lőtér, egy botok elleni küzdelmet lehetővé tévő aréna, valamint egy interaktív múzeum került bele a csomagba, mely utóbbiban teljes részletességükben csodálhatjuk meg a játékban fellelhető lényeket és egyebeket.
A negyedik kiegészítőben, a Chronicles Packben Artyom három régi ismerősének bőrébe bújhatunk egy-egy pálya erejéig, amelyek során további információt szerezhetünk a játék világáról és történéseiről. Az elsőben Pavellel szökhetünk meg a Negyedik Náci Birodalom egyik börtönéből. Ennek során – elegendő felszerelés híján – leginkább lopakodási képességeinkre kell hagyatkoznunk. A másodikban régi barátunk, Khan társaként, Uhlmannal kísérelhetjük meg a természetfeletti jelenségekkel átitatott, mutánsoktól hemzsegő alagutak egy szakaszán át megközelíteni Polist. A harmadik küldetés főhőse Anna, akivel az alapjáték első pályáját játszhatjuk újra, immár az ő (és nem Artyom) szemszögéből. Ez az utolsó szösszenet hihetetlenül rövidre sikerült, nem hosszabb, mint az eredeti kampányban volt, így mintegy tíz-tizenöt perc alatt végigvihető, de megtudhatjuk belőle, miért és hogyan kerültünk a nácik karmai közé. Szerencsére a másik kettő ennél valamivel hosszabb, de az egész csomag nem tart tovább két és fél, maximum három óránál, így elmondható, hogy ha az összes letölthető tartalom valamennyi új, egyszemélyes küldetésének játékidejét összeadjuk, akkor sem kapunk 6-8 óránál többet (és akkor az esetleges próbálkozásokat, újrakezdéseket is belevettem). Tudom, hogy ez azért nem kevés, hiszen sok shooter alaptörténete sem tart tovább, de ezek nem egységes egészet alkotnak, sokkal inkább amolyan epizodikus jelleggel bírnak, így kicsit a „hol ide, hol pedig oda kaptak a készítők” kezdetű érzés kerített hatalmába a négy DLC kapcsán.
Zárszó gyanánt annyit mondanék még, hogy habár a négy letölthető tartalom kétségtelenül tovább mélyítette Glukhovsky Metro univerzumának megismerését, és a jelen ismertetőben tárgyalt két utolsónak a küldetései sikerültek messze a leghangulatosabbra közülük, gyakorlatilag mégsem adtak semmi olyat az alapjátékhoz, amely nélkül az értéktelenebb volna. Őszintén szólva továbbra is kicsit kevésnek érzem az azokban rejlő tartalmat, de ha valaki esetleg hatalmas késztetést érez a játék világának más szemszögekből történő megismerésére, az néhány óra erejéig jól szórakozhat általuk.
