Örvendj, kolléga, ugyanis a Resident Evil által kitaposott útvvonalon halad az Evil Within. Csak éppen annyira modernizálták, hogy még jobban a frászt hozza az emberre.
Míg el nem felejtem: a videóban rémüldöző szerencsétlenek közül egyik sem én vagyok... ;-)
Shinji Mikami – a túlélőhorror atyja. Fellengzős kijelentés? És ha azt mondom, hogy ő találta ki és készítette egészen a negyedik részig a Resident Evil sorozatot (és annak spin-offjait)? A Dino Crisis esetleg ismerős? Nyugodtan kijelenthetjük tehát, hogy sajátos stílusú horrorjátékaival a japán úriember bizony történelmet alkotott. Legújabb művén már négy éve dolgozik, a fejlesztés pedig végre a célegyenesbe ért. A Bethesda Softworks londoni irodájában nemrégiben lehetőségem volt kipróbálni azt a változatot, amit az E3 publikuma is megtekinthet hamarosan a kiállítás ideje alatt, így első kézből sikerült információkat szereznem a játékról.
A történet szerint hősünket, Sebastian Castellanos nyomozót egy esős napon egy elmegyógyintézethez hívják, mivel lövöldözés tört ki. Ahogy két kollégájával a helyszínre ér, döbbenten látja, hogy egy lélek sincs az épületen kívül – még a kirendelt járőrök sem, a rendőrautókból pedig hiányoznak a fegyverek. Az épületbe benyitva egy nagy mészárlás utáni csendélet fogadja a társaságot. A biztonsági kamerák felvételeinek visszanézése közben Sebastiant valaki leüti – és egy furcsa helyen tér magához...
A játékkal töltött mintegy két óra során a 4. és a 8. fejezet egy-egy részét vihettem végig, és azt kell mondjam, amit láttam, az meggyőző volt. Tisztázzuk: a The Evil Within nem úgy túlélőhorror, ahogy az Amnesia sorozat (The Dark Descent és A Machine for Pigs) vagy az Outlast – itt harcolni is kell, viszont akadnak olyan ellenfelek, ahol nem marad más, csak a nyúlcipő. Akárcsak a Resident Evilben, itt is erősen korlátozva van a fellelhető és magunknál tartható lőszer. A zombikkal viszont nem tudunk egyszerű lövöldözéssel végezni, ugyanis a hullák csak egy rövid ideig maradnak nyugton: ha nem gyújtjuk fel őket, akkor újra támadnak. Azt mondtam már, hogy a gyufa is erősen limitált? ;-) És még egy trükk ezzel kapcsolatban: keményebb nehézségi fokozaton bizony hamarabb talpra pattannak a rémek, így muszáj őket nagyon közel engedni magunkhoz, hogy gyakorlatilag mielőtt a rondaság feje nagyot koppanva elhallgatna, már BBQ-módban legyen a mocsok. (Érdekes adalék, hogy ezzel egyúttal meg is magyarázták az eltűnő hullák problematikáját.)
A fegyverválaszték nem túl bőséges (legalábbis amit egyelőre kipróbálhattam): pisztoly, puska, kés, balta, egy spéci számszeríj, amelyhez különféle fejleszthető nyilak vehetőek fel, vakító, sokkoló, ilyesmi. A fegyverek közt bevallottan nincs nagy különbség: ha pánikolsz, úgysem azzal leszel elfoglalva, melyik mordály üt nagyobbat... Ettől függetlenül az alapszabály itt is tartja magát: fejre célozva hamarabb megfekszik a gaz ellen, lábat lőve pedig lelassítható. A pályákon elszórva üres üvegeket is találhatunk, ezeket eldobva el tudjuk terelni a csúfságok figyelmét – igen, némi sunnyogásra is lehetőségünk van. A delikvens mögé lopakodva egy jól irányzott késdöféssel/baltacsapással a padlóra küldhető a legtöbb zombi, persze felgyújtani ilyenkor is muszáj őket. Az üvegnél már csak a ritkán fellelhető régi fanyeles gránát a jobb, mert az pusztít is.
A helyszínek vérmocskosak, valami alap háttérzaj pedig mindig van, hogy egy pillanatra se érezzük magunkat biztonságban.
De nem csak harcból áll a játék, sőt. Már említettem, hogy akadnak ellenfelek, akik elől csak menekülni tudunk, de előtte persze jó alaposan ránk ijesztenek. De ha egyedül vagyunk is, különféle csapdák nehezítik meg a bóklászásunkat. Szerencsére ezek hatástalaníthatóak, sőt, akár a rémek ellen is fordíthatjuk őket. Emellett akadnak fejtörők is, amelyek magasabb nehézségi fokozaton ráadásul nehezebbek. Egy példa: egy széf két tekerőgombját casual nehézségen elég csak megkeresni, míg survivor módban a kombinációt is nekünk kell kitalálni homályos utalások alapján. És természetesen nem szabad elfeledkeznünk a horrorfaktorról sem: az atmoszféra megteremtésében a The Evil Within legalább olyan jó munkát végez, mint a Nether. A helyszínek vérmocskosak, valami alap háttérzaj pedig mindig van, hogy egy pillanatra se érezzük magunkat biztonságban (a frászt hozta rám párszor a két bethesdás srác, akik az elsötétített szobában járkáltak körbe segítséget nyújtani, ha valahol elakadt valaki...). Amikor pedig az egyik puzzle keretein belül egy meglékelt koponyában kellett egy fúrószerűséggel egy emberi agyat a megfelelő helyen ingerelnem, nos... a fantáziátokra bízom. És mindezt megfejelték néhány legalább olyan látványos jelenettel, mint amit az Uncharted 3-ban láthattunk. Jut eszembe: a játék szándékosan anamorfikus képarányt használ – a függőleges korlátozása a látótérnek amellett, hogy filmszerűbb élményt ad, még nyomasztóbbá teszi a hangulatot.
Beszéljük egy kicsit a technikai oldalról is. A játék alapja az id Tech 5 motor, amit persze módosítottak nem egy helyen. A legszembetűnőbb az, hogy alkalmassá tették TPS nézetre: a Batman sorozatban megszokott perspektívából irányíthatjuk Sebastiant. Ezen felül az „alattomos térrendezés” is fontos szerepet kap: néhány helyszínen észrevétlenül váltogat a játék a valóságsíkok között, és előfordul, hogy hiába indulunk vissza egy zsákutcából, nem ugyanoda lyukadunk ki, ahonnan jöttünk (helló, Antichamber :D).
A The Evil Within remekül egyensúlyoz az akció és a horror között.
Hamar eltelt az a két óra, amit a játékkal tölthettem – és igencsak sajnáltam, hogy fel kellett álljak a gép elől. Persze a teljes játék alapján lehet majd határozott kijelentéseket tenni, de én már most megkockáztatom, hogy a horrorjátékok rajongói nem fognak csalódni. A The Evil Within remekül egyensúlyoz az akció és a horror között, az utóbbit előtérbe helyezve, mindezt puzzle elemekkel és fantasztikus hangulattal megfűszerezve. Európában október 24-étől fog a frász kitörni.
A lehetőségért ezúton is köszönet a Bethesda és hazai forgalmazója, a Cenega munkatársainak!
