The Sims 4

Ha van olyan videojáték-sorozat, amit a világ minden (számítástechnikával és internettel megfertőzött) részén ismernek, akkor az a Tetr... akarom mondani, a The Sims. Virtuális másolataink először közel másfél évtizeddel ezelőtt, 2000-ben bukkantak fel, és akkor még csak kevesen hitték, hogy ilyen korszakalkotó játékról van szó. A siker kulcsa tulajdonképpen az egyszerűség: a játékban semmi mást nem kellett tenni, csupán élni egy hétköznapi ember hétköznapi életét, megbirkózni annak minden aprócseprő gondjával és bajával. A hatalmas sikert aztán alaposan meg is lovagolta a fejlesztő Maxis (majd később a The Sims Studio) és a kiadásért felelős Electronic Arts, ugyanis mind a mai napig nincs még egy olyan videojáték(széria), amely ennyi, busás áron eladható kiegészítővel rendelkezne. A készítők felismerték, hogy az egyszeri vásárló torkán minden gond nélkül lenyomható akár többször is ugyanaz a termék, csak jól kell azt tálalni. Így jutottunk el mára odáig, hogy a 2004-es The Sims 2 és a 2009-es The Sims 3 után idén, 2014-ben – tartva az ötéves tervet – már negyedszer jöttek el simjeink, hogy elrabolják időnket.

A The Sims 4 alapkoncepciója mit sem változott az elmúlt tizennégy év alatt. Virtuális életünk ezúttal is a karaktergenerálással veszi kezdetét, amely részen eléggé érződik a fejlődés. Simünknek szinte minden testrészét milliméteres aprólékossággal határozhatjuk meg, a combvastagságától a magasságán és testalkatán át egészen a szeme és szája görbületéig. Természetesen vannak véletlenszerűen generált külsők is, de ezek nem túl fantáziadúsak. Ugyanígy aprólékosan meghatározható karakterünk személyisége is, ez pedig egyike a játék sokat reklámozott újdonságainak, ugyanis mostantól kulcsszerepet játszanak az érzelmek és simünk általános hangulata. De erről majd később.
Miután monitorra álmodtuk digitális másolatunkat (vagy épp egy tőlünk teljesen független karaktert), jöhet otthonunk kiválasztása. Ezt két városban tehetjük meg, de mindkét helyen kezdetben legfeljebb egy-két épületet tudunk megvásárolni. Ezeket választhatjuk előrebútorozott vagy teljesen üres formában, utóbbi esetben a berendezés megvásárlása is a mi feladatunk (különben simünk rém unottan fogja bámulni a kopár falakat).

Miután megtettük leendő virtuális életünk első lépéseit, rögtön bele is vethetjük magunkat a... hétköznapokba? Nos, igen. A The Sims 4 akármennyire is a másfél évtizedes széria negyedik része, mégiscsak egy Sims. Ezt a szó jó és rossz értelmében véve is mondhatjuk. Jó értelmében, mert a játék ismét ugyanazt a hangulatot nyújtja, amelyet a sokmillió rajongó már jól ismer és szeret. Innen nézve az EA nem árul zsákbamacskát, az egyszeri rajongó pontosan azt kapja, amire számít. Másfelől nézve viszont a rajongó pontosan ugyanazt kapja, amire számít, és ez nem feltétlenül jó. A The Sims 4-ben majdnem minden megvan, ami az előző részekben (szigorúan az alapjátékokat nézve), mindössze néhány apróság hiányzik – más kérdés, hogy ezek miatt sokan előre temették a játékot. Csakhogy egy nagyon fontos dolog is hiányzik belőle: az újdonság, az innováció. Ha nagyon sarkosan nézem, akkor a The Sims 4 aligha nyújt bármivel is többet a The Sims 3-nál, erre pedig van egy szakkifejezés (amit egyébként az EA esetében korábban is gyakran emlegettek a játékosok): lehúzás.

Korábban említettem a nagy újdonságot, amelyet a fejlesztők sem győztek eleget emlegetni: simünk hangulata most már kulcsszerepet játszik az események alakulásában. Ez valóban egy ötletes, eddig kihasználatlan területnek tűnik, csakhogy messze nem nyújt annyi újdonságot, hogy ez elvigye a hátán az új részt. Miről is van szó? Amikor simünk személyiségét kialakítjuk, meg kell adnunk egy általános célkitűzést számára, valamint három legalapvetőbb tulajdonságát. Törekvéseit több kategóriába sorolták, azokon belül választhatjuk ki, hogy éppen mit szeretne simünk elérni az életében. A tulajdonságai pedig alapvetően azt befolyásolják, hogy éppen mikor mihez van kedve, vagyis ezzel egy újabb tényező került a játékmenetbe, amire figyelnünk kell. Nem elég ugyanis megmondani neki, hogy „drága barátom, ma egész nap ülni fogsz a kanapén és olvasni”: ha ő alapvetően egy örökmozgó figura, aki megbolondul a négy fal között. Ha mégis ráerőltetjük a számára nem túl kedves programokat, egész egyszerűn rossz kedve lesz, úgy pedig sokkal rosszabbul teljesít bármilyen feladatot. Vagyis a játék legtöbbet emlegetett újítása mindössze egy újabb tényező, mondhatni egy újabb nyűg, amelyre figyelnünk kell, de alapvetően könnyen és gyorsan kezelhető, nem jelent különösebb kihívást.

Számomra a Sims sorozat egyik legkedveltebb része a házépítés és a lakberendezés. Szerencsére ezen a téren a The Sims 4 sem vall kudarcot. Bár az alapjáték az előző részekhez képest egészen vérszegény kínálattal rendelkezik mind bútorok, mind építési elemek terén, azért így is simán felépíthetjük benne álmaink házát. Arra pedig már most bárki felteheti az éves fizetését, hogy az EA a következő években temérdek kiegészítőt fog piacra dobni, de azt sem nehéz megtippelni, hogy ezek zöme az előző részekből már ismerős lesz.

Grafika terén a The Sims 4 hozza az elvárhatót, de kimagaslóra itt se számítson senki. A látványvilág a harmadik részből ismerős stílusra épül, vagyis ismét picit mangaszerű karaktereket alkothatunk. A környezet egész pofás lett, a bútorok ötletesek és változatosak, viszont az egyes városrészek, de még az egyes ingatlanok között is csak töltőképernyőn keresztül közlekedhetünk. A játékban található két városban minden fontosabb helyszínt megtalálhatunk, ezeket ötletesen építették meg. Összességében tehát nincs baj a látványvilággal, de még annak ellenére is kihozhattak volna ennél sokkal többet belőle, hogy ez sosem volt elsődleges szempont egyetlen Sims játéknál sem. Ugyanez elmondható a hangokról is, amelyekre most is a kissé bugyuta zenék és a tipikus sims halandzsanyelv (azaz a simlish) jellemző. Itt sincs újítás, de itt nem is volt rá szükség. Valószínűleg sokan legalább annyira meglepődnének, ha simjük egyszer csak értelmesen kezdene beszélni, mintha a kutyájuk tenné ugyanezt.

A The Sims 4-ről nehéz mit mondani. Amikor belekezdtem a tesztelésbe, azt hittem, hogy tömött sorokban tudok majd beszámolni az élményeimről, különböző vicces sztorikat mesélhetek el, amelyek a játékban történtek velem. De sajnos ez nem jött össze, mert a teszt során végig olyan érzésem volt, hogy ezt a filmet én már egyszer láttam. A végeredménynek erősen rókabőr szaga van, elmaradtak az igazi újítások, pedig azért a rajongók biztosan kismillió ötlettel látnák el a készítőket, ha kérdeznék őket. Bár a The Sims 4 nem lett rossz játék, túl jónak sem tudom minősíteni, mert képtelen volt túlnőni az elődjein, sőt, bizonyos részeiben picit talán visszalépésnek is tűnhet. A rajongókat pedig inkább fogja bosszantani, hogy a tartalmi bővítményekért ismét mindig egy teljes játék árát kell(ene) majd kicsengetniük. Ez egy-két kiegészítő esetében még lenyelhető, de mindannyian tudjuk, hogy egyetlen Sims játék sem Sims játék hét-nyolc kiegészítő nélkül...