A NeocoreGames csapata képes újra és újra meglepni a rajongóikat: a Total War jellegű stratégiát RPG-vel vegyítő King Arthur sorozat sikere után a hack-and-slash RPG-re váltottak, megszületett a The Incredible Adventures of Van Helsing széria, amelyet sokan a Torchlight és a Path of Exile mellett a Diablo III legnagyobb, legsikeresebb riválisának/alternatívájának tartanak. A lassan készülődő finálé előtt pedig sikerült időt szakítaniuk egy meglepően addiktív spin-offra is, mégpedig az eddigi két rész népszerű tower defense küldetéseiből.
Három kaszt, a fegyverforgató mercenary, a mágiával operáló sorceress, valamint a gyors, távolsági fegyvereket preferáló gunslinger közül választhatjuk ki karakterünket, akit a Van Helsing széria hőséhez hasonlóan felülnézetből, egér és gyorsbillentyűk segítségével vezethetünk át az ellenfelek hadán. A három karakterosztály gyökeresen eltér egymástól, teljesen más stílust igényel a kezelésük, mások az előnyeik, hátrányaik és adottságaik. Hogy csak egyet említsek, a sorceress speciális képességeihez manára van szüksége, amely folyamatosan regenerálódik, a mercenarynek haragra, amelynek megszerzéséhez harcolnia kell, a gunslingernek pedig fókuszra, és ennek regenerálásához időről időre ki kell vonnia magát a harcból és pihennie.
Karakterünk ereje természetesen még maximális szintre húzva is elenyésző a Van Helsing sorozat ellenfeleinek hadával szemben, akik a káoszportálokból özönlenek az általunk védett kapuk felé, hogy azok túloldalán szabadon terrorizálhassák az emberi fajt. A pályákon számtalan torony, speciális mező van, amelyekre a leölt ellenfelekből gyűlő esszenciáért cserébe védelmi tornyokat, csapdákat húzhatunk, majd azokat a pályák között megnyitott bónuszaiknak és szintlépéseiknek megfelelően fejleszthetjük, erősíthetjük. A csapdákat karakterünk szintlépéseivel arányosan, néha bizonyos feltételek teljesítésével (például 200 ellenfél felgyújtása/lelassítása) nyithatjuk meg, és vannak speciális eszközök is, amelyek csak egy meghatározott pályán használhatóak (pl. esszenciakút, pengékkel kirakott darálótorony). A változatosság, a rendelkezésre álló eszközök hihetetlenül sokszínűek, rengeteg taktikával, kombinációval lehet kísérletezni minden küldetés során.
A csaták közötti pályaválasztó menüben karakterünket felszerelhetjük a szörnyek irtásáért, főellenfelek legyőzéséért, esetleg az egyes pályákon felbukkanó opcionális küldetések (ne használj egy adott típusú tornyot, ölj meg egy opcionális bosst a térkép egy izolált részén, amíg a káosz portálok nyitva vannak stb.) végrehajtásáért járó loottal, szintlépés után fejleszthetjük képességeinket, tornyainkat. Egyes tornyok megnyitása, fejlesztések elérése karakterünk szintjéhez is kötött, így nem árt időről időre magasabb nehézségi szinten nekiesni a korábbi küldetéseknek, rossz loot esetén pedig vagy lecserélni azokat a boltban, vagy nekirugaszkodni a crafting menünek, és a felesleges felszerelések bezúzásával nyersanyagot gyűjteni, majd újabb, jobb tárgyakat készíteni a begyűjtött/megvett receptek alapján. A Deathtrap pedig nem ér véget, miután az összes pályán végigfutottunk, és megcsináltuk azokat legnehezebb szinten is a maximális háromcsillagos értékeléssel. Az első végigjátszásokat ugyanis követően új, nehezebb változatok nyílnak meg az összes pályából, aktiválhatunk rájuk speciális szabályokat (szcenáriókat), és ha úgy tartja kedvünk, bármelyiken indíthatunk egy kellően izzasztó végtelen módot.
Gond pedig még akkor sincs, ha valaki ráunna a hivatalos pályákra. Miután karakterünkkel elértünk egy bizonyos szintet, a játék főmenüjében megnyílik a pályaszerkesztő, egy nagyon könnyen kezelhető, letisztult eszköz, amellyel rövid gyakorlás után a hivatalos pályákhoz hasonló, vagy azoknál is komplexebb saját csatatereket alkothatunk, és beállíthatunk mindent az időjárástól a creepek útvonalán át a hullámok összetételéig. A szerkesztő ráadásul teljes Steamworks támogatást kapott, mindössze pár kattintás elég alkotásunk megosztásához, vagy a többi játékos műveinek letöltéséhez.
Az egyetlen pont, amelyen a Deathtrap – most még – vérzik, sajnos a multi. Kooperatív módban négy játékossal eshetünk neki a pályák nehezebb, bővített változatainak, míg versusban az egyik játékos védekezőt, a másik a szörnyeket manuálisan irányító, támogató démont alakít. Azonban amikor először próbáltam online játékot keresni coopban, a keresési idők hosszúak voltak, gyakran szétcsatlakoztam játék közben, vagy a lag miatt játszhatatlan volt az adott pálya. Több próbálkozás után végre sikerült egy stabil játékba kerülni, és ott néhány játékossal kipróbálni a négyfős irtást (a játék közössége hihetetlenül baráti) – a társaim pedig megnyugtattak, nem nálam volt a hiba, ők és ismerőseik is rengeteget szenvedtek, mire képesek voltak online játékot indítani, másokéhoz csatlakozni. A kooperatív mód pedig legalább működött, legrosszabb esetben még hosztolni is tudtam játékot, és a steames barátaimat meghívni, azonban versusban a játékosok párosítását a szerver végzi, és bármeddig vártam, bármilyen beállításokkal, egyszerűen nem találtam partnert hozzá. A fejlesztőktől azt a választ kaptam, hogy tudnak a problémáról és dolgoznak a megoldásán, úgyhogy a játék ezen aspektusáról inkább majd egy későbbi cikkben írok, ha kijavították a hibákat.
Ezt leszámítva azonban a Deathtrap jelesre vizsgázott mindenből. Hangulatos, addiktív és változatos, korrekt grafikával és zenével, valamint remek közösséggel. Fenntartom az Early Access verzió alapján decemberben írt cikkben szereplő konklúziómat: a játék ajánlott a tower defense, a hack-and-slash RPG és a Van Helsing széria rajongóinak egyaránt, nem egy félvállról összedobott spin-off, hanem lelkiismeretes alkotás, jelenleg is akár 10-20 potenciális játékórával, amely az eredeti sorozat ismerete nélkül is tökéletesen élvezhető.
