Ha bárki is úgy érezné, mintha mostanában a feltétlen szükségesnél több korai hozzáférésű túlélőjáték jelenne meg Steamen, az ne aggódjon, nem téved. Utoljára talán tíz-tizenkét éve volt hasonló, amikor egyre-másra jelentek meg a II. világháborús stratégiai játékok, és mindenkinek a hócipője tele volt már a dömpinggel. Most valami hasonlót élhetünk át, annyi különbséggel, hogy azok a játékok készen voltak, legfeljebb kis foltozgatás fért még rájuk. Ezzel szemben amit most kapunk, az nem más, mint lutri: a jónép befizet egy early access játékra, az első pár hónapban még vannak is frissítések, aztán fogyatkoznak, rossz esetben pedig a félkész projektből soha nem lesz végleges játék. Erre konkrét példa is van, a The Stomping Land című túlélőjáték mögött álló arc a sikeres Kickstarter-kampány és a zöld utat kapó steames early access után egyszerűen eltűnt a pénzzel – a hivatalosan is elkaszált játék azóta pedig kikerült a Steam áruházából is. És a trend sajnos hasonló, egyre többet hallani leállított korai hozzáférésű projektekről, eltűnő fejlesztőkről vagy programhibákkal teli, tesztelést nem látott verziók kiadásáról – mint végleges játék (lásd Train Fever).
A fenti kis bevezető után azonban térjünk rá cikkünk alanyára, a Stranded Deepre, amely nem más, mint egy jelenleg még korai hozzáférésű túlélőjáték. Ennek megfelelően a tartalom igencsak korlátozott, de azért elég jó képet kaphatunk arról, mire is számíthatunk majd a végleges verzióban.
Bár a DayZ-t személy szerint imádom, mindig is zavart kicsit, hogy a túlélőjátékokban valahogy alapvetésként kezelik, hogy legalább egy zombiinvázió szükséges ahhoz, hogy valóban legyen mit túlélni. Így hát örültem, hogy a Stranded Deepben nincs egyetlen zombi sem, meghalni viszont elég sokféleképpen lehet. Egyetlen társunk egyben a legnagyobb ellenségünk, és ez nem más, mint a természet.
Már a tutorial is nagyon tetszett: az egész kimerül abban, hogy a magángépünkön repülve kell egy koktélt keverni magunknak, és a kétperces művelet végére megtanulunk mindent, ami a Stranded Deep irányításához szükséges. A gép „szerencsére” lezuhan, így lehetőségünk van a friss elsajátított képességeket a semmi közepében is próbára tenni.
Alapvetően a Stranded Deep világa apró trópusi szigetekből áll, amelyeken fákat, bokrokat, illetve végtelen mennyiségű rákot találhatunk. A craftoláshoz szükséges szerszámokat elsüllyedt hajók mélyéről szerezhetjük be, de ezek hamar el fognak fogyni, így kénytelen leszünk primitívebb pattintott eszközökkel beérni. Ehhez össze kell hordani egy halomba a szükséges nyersanyagokat – fákat, egyszerű kötözőeszközöket, köveket –, majd a felbukkanó menüből kiválasztani, hogy mit is szeretnénk. Ehhez némi kreativitás is kell, mert ezek a lehetőség csak akkor bukkannak fel, ha a nyersanyagokat már egybehordtuk. Persze ez csak elsőre lesz kihívás.
Egyelőre csak néhány dolgot tudunk létrehozni, de azok is kellően elszórakoztatják az embert. Építhetünk kis kalyibát, tutajt, készíthetünk magunknak pattintott kövekből lándzsát, és persze ami a legfontosabb: összerakhatunk tábortüzet. Ez utóbbi különösen fontos, hiszen a nyers hús elfogyasztása kellemetlen mellékhatásokkal járhat, másrészt a trópusi éjszakák lehetnek elég hidegek is (főleg egy-egy vihar esetén). Szerencsére fel vagyunk szerelve egy elég menő kvarcórával, amely nem csupán az időt mutatja, de azt is, hogy épp hány fok van (lehet beállítani Celsiust, szerencsére), illetve hogy hány napot éltünk túl eddig. Szomjunkat kókuszdió levének a szürcsölgetésével olthatjuk (mi mással, ugye), az alváshoz pedig pompás ágyat ácsolhatunk, amelyet természetesen kalyibánkban helyezhetünk el. Köszönhetően az igazán látványos grafikának, az egész játék remekül hozza a trópusi hangulatot, csodás naplementéket láthatunk, és még a viharok is egészen pofásak.
Az idilli képet csak az zavarja meg, amikor jóember módjára kizsákmányoltuk az adott kis szigetünk élővilágát, és tovább kell lépni a szomszéd miniszigetre. A vízben ugyanis tigriscápák, fehér cápák meg effélék hemzsegnek, akik alkalomadtán örömmel harapnak belénk egyet. A játékban jelenleg nincs zene, de minden egyes alkalommal, ha egy cápa felbukkan a közelükben, pár hangból álló zongorajáték hallatszik, ami sokadjára sem unalmas, inkább hátborzongató. A cápák veszélyesek, simán fel tudják borítani tutajunkat, és az sem segít sokat a helyzeten, ha önvédelemből megszurkáljuk őket lándzsával, ettől csak még jobban bepöccennek. Azért a szigetváltás sem reménytelen, de kell némi szerencse is hozzá.
Karakterünkkel amúgy könnyedén tudunk nagyobb dolgokat is megmozdítani. Ez még nem meglepő egy párméteres farönk esetében, de némiképp vicces, hogy az akár több száz kilós halott cápákból is korrekt kis piramisokat tudunk építeni, ha a sekély parton sikerül elkapnunk párat. Szerencsére azt a bugot, ahol a cápák lelkesen úsztak a homokban is, már sikerült kijavítani.
Ez lenne tehát nagy vonalakban a Stranded Deep, amely jelenleg nem más, mint egy trópusi cápavadász- és ácsszimulátor. Sajnos sok tartalom még nincs a játékban, így annyira nem nehéz túlélni akár a végtelenségig, de gondolom, a végleges verzióban sokkal színesebb flóra és fauna áll majd a rendelkezésünkre, és talán valami elérendő végcélt is adnak a játéknak, hogy ne váljon monotonná néhány óra után. A Stranded Deep ígéretes darab, bízzunk benne, hogy a fejlesztők nem lépnek le a pénzünkkel. ;-)
