egy kis kedvcsináloak összeválogattam az első élményeket
Ha majd folytatod, garantált, hogy fogsz. Mindig történik valami. Kijelölsz egy célt a térképen, odamennél megcsinálni, de közben állandóan közbejön valami/valaki és az esetek többségében már jó messze jársz. Tegnap például ilyenekkel találkoztam:
Egy vadállat közeledett felém a sűrű erődben. Mellettem volt a legjobb fehér farkas a játékban, aki jelzi a kis térképen, milyen veszélyek vannak a közelben, onnan láttam. Készítem elő a lándzsám, mikor látom egy medve az, akiből már kiáll egy dárda és pár nyílvessző. Csak menekült a támadói elől, de azokat nem láttam sehol. A medvét hagytam elmenni, folytattam az utam, alig fél percre rá megtaláltam a támadóit. Holtan feküdt mind a kettő a magas fűben.
Izila területek eszméletlenül hangulatosak. Egy csomó felfedezni való dolgom akadt arra, kezeket, karkötőket, izila maszkokat, barlangokat és ismeretlen helyeket kerestem fel. Bele is futottam egy ilyenbe. Egy picike kis faluban találtam magam, ami mellett egy elkerített részen ott virított egy búzamező. Tehát ahogy a játék már korábban is utalt rá, az Izila törzs tényleg termelt, nem csak vadászott.
A hatalmas területen belefutsz kalandjaid során társakba, akik élik az életüket a vadonban. Leírni is sok lenne mi mindent csinálnak, de egy példát hozok itt is. Egymagában volt egy íjász törzsi tag, akivel egy magasabb fennsíkon futottam össze. Mit csinált éppen? Hát a játék egyik legnehezebb dolgát, próbált sasra vadászni íjjal. Elárulom: Nem sok sikerrel. :)
Akarom etetni az állatom, erre odajön egy másik és megeszi előle. Anyád! :D
Az élet az zajlik a játékban az biztos.
Ma délen lopakodtam egy tábortűzhöz és egy barlang előtt két "civil" izila egy férfi és egy nő lefeküdtek az ösvényre az oldalukra és a nő átkulcsolta a lábaival a férfit... Szóval elkezdtek nemi életet élni! Rendesen leanimálva mozgott a csípőjük. Én éreztem magam kínosan, mint egy kukkoló. Végül egy arra járó oroszlán véget vetett az légyottnak, meg az életüknek.
A táborban éjjel egy kislány aludt a földön, rémálma lehetett mert nyögött és rugdalózott, mintha futni akarna, talán valami üldözte álmában.
Medvém hátán úsztunk a folyóban, mikor arra lettem figyelmes, hogy két farkas jön le a folyóparthoz. Messze voltak, ezért az íjammal ráközelítettem mindkettőre és kiderült inni jöttek le a vízből. Rendesen le volt animálva.
Hihetetlen, hogy milyen hangulata van ennek a játéknak, éjszaka épp üldözött egy farkas falka én meg futtotam a legközelebi tábor felé.
Pont egy hegygerincröl lehetett rálátni a táborra ahol épp két emberem űlt a tábortüz mellett és a fénykörön kivülröl meg látom, hogy egy kardfogú lopakodik feléjük, csak a szemei világitottak a sötétben.
Brutálisan jól van kidolgozva a játéknak ez a része, egy fánál megállt, majd tovább lopakodott, és végül lecsapott, esélye se volt a két embernek.
Felülröl nézve nagyon drámai hatása volt ennek a jelenetnek
Havas tájak is marha hangulatosak. Tiszta Skyrim érzés fog el, mikor ott mászkálok. Csak ez sokkal vadabb vidék. Hatalmas kinyúló tűéles sziklák, ormok és hatalmas hegyek néha meg tátongó mélységek, amelynek a legalján tavak gyűltek össze és még ott is van valami rejtett cucc.
Aztán ami nekem még külön tetszett, az az idlingelő NPC-k. Konkrétan egy gyereket figyeltem meg, aki próbált felemelni egy nagy követ. Nagy nehezen arrébb mozdította, és elkezdte kaparni alatta a földet. Kaparta-kaparta, aztán valamit bevett a szájába. ...nézett... aztán kaparta tovább, és csipegetett még egy kicsit... :D Ezután visszatette a követ, és arrébb ment kavicsokkal dobálózni.
Nekem ez tetszik, hogy az NPC-k nem folyamat ugyanazt a tíz másodperces műveletet ismétlik.
Gyakorlatilag együtt élsz a világgal. A hangulata egyértelműen ennek a legjobb. Éjszaka kifejezetten ijesztő játszani és teljesen más élményt ad, mint nappal. Egészen más állatok vannak jelen és sokkal több a ragadozó is.
a vadon jó pár meglepetéssel szolgál már a szárazföldön is. Itt tényleg nem én vagyok a csúcsragadozó. Párszar haltam már meg mamuttámadástól, és egyszer próbáltam levadászni egy hatalmas ős szarvast. Ne tudd meg mennyi dárda és nyílvessző kellett bele mire kifeküdt, és mennyit menekültem előle. Ennél már csak a medve harc volt jobb, mert az jószerivel csak futásból és menekülésből állt.
De végül a medvét is sikerült megölni, de ezt egy Udam harcosnak köszönhettem, mert a közelben járőrözött és elterelte a medve figyelmét, így ő és én együtt megöltük a medvét, de a medve kinyírta az Udamot még halála előtt. Ezzel szerzett nekem egy kis plusz xp pontot. Mivel az Udam az ellenség.
Hangulat az valami brutális egyébként. A hangok, zene, látvány és ez a nyelvezet, meg a karakterek, akikkel eddig találkoztam, no meg az állatok mind csillagos ötösre vizsgáznak. Eddig a történet sem rossz, gyakorlatilag megvan a cél mit kéne csinálni és közben meg mindig akad valami/valaki akinek meg kell tenni ezt az. Azért beszélek rébuszokba, mert nem akarom senki elől elvenni a meglepetéseket.
A craft rendszer nagyon jó. A képességek is jók. A program igazából mindent elmagyaráz, de pl. a nyílvessző meggyújtására magam jöttem rá. Nagy élmény volt, olyan igazi őskori, mikor mondjuk sikerül tüzet gyújtani. Jut eszembe tűz. Nos ezzel aztán lehet bohóckodni már a játék elején is.
Párszor voltam csak víz alatt, de én még ennyire jól kinéző víz alatti részt nem láttam még játékban. Pedig ez még csak egy barlangi patakocska volt jószerivel. A vadászat is élvezetes. A vadász látást rengetegszer használtam, tehát nem csak egy kellék, hasznos képesség. Bár az érdekes volt, hogy a farkasokba elég volt 1 nyílvessző és rögtön meghaltak, a játék elején lévő kecske meg még futott egy darabig, majd utána lehelte ki a lelkét.
Ezzel a hunter vision-el vettem észre, hogy barlangokban nagyobb cseppkőoszlopokat is meg lehet lőni nyíllal és akkor az egy az egyben leszakad, így aki alatta áll, annak tutira reszeltek. Igazság szerint sikerült magamat betemetnem vele elsőre, és csak azért éltem től, mert már fejlesztettem egyet az alap 2 életerőn háromra. Kettőt egyből levesz a kőomlás, így pont mázlim volt
A Far Cry 2004-ben az ismeretlenség homályából bukkant elő, és leginkább egy igen durva technikai erődemonstráció volt a Crytek részéről. A fejlesztővel való kenyértörés utáni hosszas cécót követően a jogok a Ubisofthoz kerültek, akik egy jó koncepción alapuló, mégis feledhető második rész tanulságait levonva találtak rá a széria esszenciájára, amelyet azóta is igyekeznek – talán kicsit túlontúl is – megőrizni. A trópusi paradicsomi, afrikai szavannai, illetve hegyvidéki környezet után ezúttal Közép-Európa kőkori vidékeire kalauzol el bennünket a francia kiadó legújabb játéka. A Far Cry Primal sok aspektusában emlékeztet ugyan a harmadik epizódban bevezetett játékmenetre, minden eddiginél egzotikusabb körítése jóvoltából azonban képes némi – ha nem is forradalmi – új színt hozni a franchise életébe.
A történet főhőse Takkar, a sztori szerint Kr.e. 10000-ben kisebb-nagyobb csoportokba verődve, szétszórtan kóborló wenja törzs tagja, aki egy tragikus véget ért mamutvadászat egyetlen túlélője. Egyik társa, Dalso, miután megmenti az életét, utolsó leheletével elküldi a férfit Oros völgyébe, hogy keresse meg és kovácsolja egységgé a törzs talán még élő tagjait. Útja során először Saylával, a gyűjtögető javasasszonnyal – no meg egy éppen az életükre törő újabb kardfogú tigrissel – találkozik, aki elvezeti őt az említett helyre. Tőle tudja meg, hogy valóban itt élnek a még megmaradt wenják, akiket a többi törzs – a kannibál udam és a tűzimádó izila – mostanra teljesen szétszélesztett. Az egykor erős közösség tagjai most egymástól elszakadva kódorognak, kitéve a kőkorszak minden elképzelhetőnél keményebb kihívásainak, és vezető híján rendre fogy a számuk. A lány útmutatását követve sebtiben megtanulja a gyűjtögetés, a kézművesség és a túlélés alapjait, majd elindul, hogy összegyűjtse azokat, akik fontosak a törzs túlélése és fejlődése szempontjából, hogy végül ismét a wenják lehessenek a völgy urai.
A készítők megmaradtak a régi, jól bevált receptnél.
Mint az a fentiekből is kiderült, a készítők megmaradtak a régi, jól bevált receptnél: valaki ismét, eleinte kilátástalannak tűnő helyzetben magára marad, és számtalan veszéllyel, no meg egy maroknyi segítővel az oldalán kell megküzdenie a rá leső veszélyekkel. Mindehhez egy méretes, szabadon bejárható, szemkápráztatóan kidolgozott terület adja a díszletet, amelyben szinte minden bokorban akad némi tennivalónk. Ezeket vagy jelzi térképünk, vagy véletlenszerűen jelennek meg mellettünk, minden előzetes figyelmeztetés nélkül. Gyakorlatilag nem tudunk elgaloppozni A pontból B-be anélkül, hogy ne futnánk bele minimum két-három ellenséges őrjáratba, hirtelen felbukkanó miniküldetésbe vagy bajba jutott és megvédendő társunkba. A sztorit továbbvivő, kicsit talán inkoherens fő küldetéseket ezúttal is a fontosabb szereplőktől kapjuk, amelyek mellett rengeteg egyéb dolgot is tehetünk. Ilyen mellékküldetés lehet például őrtüzek elfoglalása és meggyújtása, amelyek a későbbiekben gyorsutazási pontokként is funkcionálnak; ellenséges táborhelyek megtisztítása; társaink kiszabadítása, védelme vagy kísérete; addig ismeretlen helyszínek felfedezése; illetve számtalan egyéb. Küldetéseink és az egyes helyszínek térképünkön beazonosíthatók, illetve kijelölhetők, amely azt is jelzi, hogy egy-egy vadat hol tudunk a legkönnyebben becserkészni, így például ha farkasbunda kell, akkor odaruccanunk a farkas jeléhez és várjuk a prédát. Ez kicsit kiszámíthatóvá teszi a játékot, de senki ne aggódjon: veti rá magát jaguár vagy medve így is váratlanul épp elég. Ha nem szeretnénk nyíltan konfrontálódni, akkor most is megvan az osonás és figyelemelterelés lehetősége, de ezt szintén megszokhattuk már a korábbi részekből.
A Far Cry Primal a minden eddiginél erősebb atmoszférájával nyújt újat a szériában.
Ez eddig, valljuk be, akár az előző két sorszámozott epizód ismertetője is lehetne. Mi az akkor, amiben a Far Cry Primal mégis valami újat tud nyújtani? A válasz egyfelől rémesen egyszerű, másfelől mégis összetett: minden eddiginél erősebb atmoszférát. A kőkorszakban még az is hatalmas teljesítménynek számított, ha valaki sikeresen összerakott egy kőbaltát vagy meggyújtott egy tábortüzet. Az állandó és folyamatos gyűjtögetés elengedhetetlen része a játéknak, amit jelen esetben nem úgy kell elképzelni, mint egy szerepjátékban történő lootolást. Gyűjthetünk különféle fákat, növényi- és állati eredetű nyersanyagokat, köveket, illetve mindenféle, a természetben megtalálható dolgot. Ezek ahhoz kellenek, hogy elkészítsük és folyamatosan pótoljuk felszerelésünket. Kereskedelem vagy pénz ekkor még nem létezett, így gyakran az döntötte el egy-egy harc kimenetelét, hogy kinek volt fejlettebb az eszköztára, amely készségein és nyersanyag készletén múlt. Eszköztárunk és képességeink bővüléséhez több dolog szükséges. Elsőként minél több fontos törzsi tag kell, hogy rendelkezésre álljon, akik valamennyien újabb tudástárakat nyitnak meg – ezért is sürgető mielőbbi összeterelésük. A gyűjtögetés és gyógyítás mellett az állatok idomításának tudománya, fejlettebb vadászati- és harcászati ismeretek, jóval ügyesebb és bonyolultabb eszközkészítési lehetőségek, illetve ezekhez hasonló elsajátítható és fejleszthető tudományok állnak a megfelelő szereplő, no meg nyersanyag és XP begyűjtése után a rendelkezésünkre. Közben törzsünk lakosságát is gyarapítanunk kell, nemcsak azért, hogy az ellenséges rajtaütések során nagyobb eséllyel vegyük fel a harcot, vagy hogy a törzsfőnök (vagyis magunk) valamennyi elfoglalt táborhelyen meglévő zsákjában minden reggel több és több, a közösség által begyűjtött nyersanyag lapuljon, hanem azért is, mert a nagyobb méretű populáció egyre komolyabb törzsi szintű fejlesztéseket tesz lehetővé. A fontosabb kunyhókat és barlangunkat magasabb szintre emelve jóval nagyobb előnyre és erőre tehetünk szert, ami az egyes készségekre egyaránt igaz. Tartóink (tegezeink, zsákjaink, szütyőink) tárkapacitása persze véges, így ezeket is időnként fel kell turbóznunk, hogy megnöveljük a nálunk lévő és tárolható dolgok mennyiségét.
Üdítő újdonság az éjszakák és nappalok közötti jelentős különbség, illetve az állatidomítás tudománya.
Kifejezetten üdítő újdonság a sorozatban az éjszakák és nappalok közötti jelentős különbség, illetve az állatidomítás tudománya. A viszonylag nyugis nappalokat jóval több veszélyt, de csak ekkor végigvihető küldetéseket, és kizárólag ilyenkor fellelhető nyersanyagokat rejtő éjjelek követik. Pihenéskor kiválaszthatjuk, hogy hajnalig, avagy alkonyatig kívánunk szenderegni, ami jóval meggyorsítja a napszakok közti váltást. Éjjel alapvető arzenálunk (íjunk, bunkónk, dárdánk, dobószilánkjaink és távolsági „bombáink”, mint például a darázsgránát) mellett fontos eszközünk a tűz is. Egy kis állati faggyú segítségével bármelyik fegyverünket meg tudjuk gyújtani, ami kisebb-nagyobb mértékben riasztóan hat az állatokra. De azért is hasznos a tűz, mert például amikor egyszerre három bestia támad ránk, akkor a közelükbe lőve egy égő nyilat felgyújthatjuk a száraz fűvel együtt őket is. Azért persze a komolyabb vadakhoz nem elegendő némi „gyufaszál” vagy gyertya módjára odaröpített fadarab, az ő legyőzésükhöz sokkal több kell. Ha valamiért nem tudunk vagy nem szeretnénk szikrákat pattintani, akkor sas- – akarom mondani – vadászlátásunkra hagyatkozhatunk, ami eleinte csupán a közelünkben fellelhető préda, ellenfél, begyűjthető dolgok, illetve nyomok észlelését teszi lehetővé, de magasabb fokozaton akár vadak végleges megjelölését és nyomon követését is megtehetjük. Tensay, a sámán tanít meg bennünket a vadállatok megszelídítésére, illetve égi szemünk és haderőnk (baglyunk) segítségül hívására. Ez utóbbi (ismét) kicsit az Assassin’s Creed sorozat sasaira hajaz, például amikor meggyújtunk egy őrtüzet, és azt madarunk szemével az égen kőrözve mi is megcsodálhatjuk. Az viszont ötletes és hasznos lehetőség, hogy a baglyot segítségül hívva égi szemlét tarthatunk közvetlen környezetünkről, sőt, továbbfejlesztve őt különféle támadásokat is intézhetünk. Földi társa, illetve társunk elsőként egy megtermett fehér farkas, akit egyre nagyobb és veszélyesebb bestiákra cserélhetünk le – ehhez persze idomítóképességünket alaposan fel kell tuningolni. Ezek a kis kedvencek némi húsért és simiért cserébe vakon megtámadják, akit kérünk, vagy levadásszák nekünk aktuális prédánkat – már ha az nem erősebb náluk. Emellett kérés nélkül kelnek bármikor a védelmünkre, ami gyakran az életükbe kerül, de szerencsére néhány jó falat néha csodákra képes.
A Dunia 2-es motor talán minden eddiginél szebben teljesít.
A Dunia 2-es motor közben ismét gyönyörűen teljesít, talán minden eddiginél szebben. Az effektek és a napszakok váltakozása szemkápráztatóan szépre sikerült. Nagyon jól mutatnak a barlangrajzok, vagy a hangulatot szó szerint durván megteremtő, nem kevés vizuális brutalitással átitatott képi megoldások is. A szintén hangulatbombaként ható, az akkor itt élő népek nyelvjárásait (pontosabban indoeurópai nyelvet) alapul vevő, a fejlesztők által jól átgondoltan kitalált nyelvezet nem kevés lapáttal tesz rá a képi világ által megteremtett, nagybetűs ATMOSZFÉRÁRA. Voltak persze bosszantó aspektusok is a játékban – néha kicsit ellaposodó történet, buta hibák, mint amikor magunkra gyújtjuk a füvet stb. –, de összességében nálam eddig egyértelműen ez az epizód a sorozat csúcsa.
A Ubisoft egyik vezető franchise-a, a Far Cry legújabb része, a Primal az őskorba kalauzolja el a Tisztelt Nagyérdeműt. Jóllehet, az abszolút nem szokványos, brutális veszélyekkel és kihívásokkal tarkított környezet ellenére a készítők alapjaiban nem rengették meg a harmadik rész által bevezetett metodikát, ez az epizód mégis kitűnik a többi közül. Mindenkinek ajánlani tudom Takkar prehisztorikus kalandjait, aki szigorúan elmúlt már tizennyolc éves, és aki kedveli a nyílt világú, remek megvalósítású kalandokat. A régi veteránok biztosan csóválják a fejüket a viszonylag kevés – de véleményem szerint üdítő – újdonság miatt, ami szintén elfogadható szempont. A Ubisoft legalább két nagynevű szériája kapcsán állhat most válaszút előtt azok jövőjét illetően. Remélem, kiötölnek valami nagyszerűt, és akkor mindenki újra egyhangúan örvendezhet a Far Cry (és az Assassin’s Creed) sorozat újjászületése kapcsán. Addig is, ez a játék több mint remek időtöltést nyújthat a stílus szerelmeseinek.
A Far Cry Primal PlayStation 4-re és Xbox One-ra jelent meg, a PC-s verzió március 1-jén érkezik. A cikk a PS4-es verzió alapján készült.
