A mostani konzolgenerációra valamennyi gyártó igen bőkezűen szórja ki régi sikerjátékainak felújított portjait, amely újrakiadások gyakorta kerek évfordulókhoz kötődnek. A Nintendo sincs ezzel másképp, így egyik leghíresebb sorozatának egy újabb, idén tízesztendős gyöngyszemét – amelyet 2006-ban számos fórumon neveztek minden idők legjobb Zelda és egyben Nintendo játékának – vehetik a Wii U tulajdonosok hamarosan a kezükbe csillivilli HD kiadásban. A The Legend of Zelda: Twilight Princess a széria kronológiájában központi helyet elfoglaló Ocarina of Time egyik közvetlen folytatása, amely a Majora’s Mask után játszódik.
Ezen az idővonalon Hyrule zöldruhás hőse az időben visszamenve elpusztítja a gonosz Ganondorfot, és megakadályozza, hogy az egyesítse a Triforce erejét. Ezúttal nem csupán pár hónap telik el az Idő Hősének dicső tetteit követően, hanem több évszázad. Link egy békés faluban, Ordon Village-ben éldegél, ahol a helyi farmon segédkezik, és általános közszeretetnek örvend. Egy nap aztán majomszerű lények, bulblinok támadják meg az álmos kis települést, és elrabolják a gyerekeket. Hősünk nyomban felpattan hűséges paripájára, Eponára, és a nyomukba ered, hogy kisvártatva egy misztikus, áthatolhatatlan fallal találja magát szembe. Ez a Félhomály birodalmának határa, amely igyekszik bekebelezni Hyrulét. Linket hirtelen berántja egy rejtélyes erő, hogy utána farkas képében, bebörtönözve térjen magához. Itt jelenik meg neki a titokzatos Midna, aki minden ellenszenve dacára segíti őt a szabadulásban azzal a feltétellel, hogy utána minden parancsát vakon teljesíti. A tömlöcből Zelda hercegnőhöz vezet az útjuk, aki elmondja Linknek, hogy a Félhomály birodalmának királya, Zant, Hyrule három fényszellemének már ellopta a fényét, és ha a negyedikét is elorozza, akkor bizony végleg bekebelezi a békés királyságot. Hősünknek vissza kell hát szereznie a szellemek kis darabokban, könnycseppek formájában szétszórt világosságát, hogy a segítségükkel visszanyerje eredeti alakját. Igazi kalandja azonban még csak ezután kezdődik...
A bevezetőben említett két előzményepizódhoz hasonlóan a Twilight Princess is egy háromdimenziós köntösbe bújtatott akció-kalandjáték. A két eredeti kiadás külön érdekessége, hogy az akkoriban még forradalminak számító mozgásérzékelő vezérléssel piacra dobott Wii-n a készítők és a tesztelők kényelmetlennek találták az irányítást, így nemes egyszerűséggel tengelyesen tükrözték a pályákat, amelyek a GameCube verzióban megőrizték eredeti orientáltságukat. A Wii U port a tükrözött változatot adaptálta, így egy darabig szoknom kellett a dolgokat, tekintve, hogy annak idején a másik kiadásba öltem bele sok tíz órát.
A játék amellett, hogy hihetetlen mennyiségű tartalommal bír (gyorsan végigszáguldva rajta is mintegy hatvan játékórát emészt fel, ami el-elkalandozva ennek többszöröse is lehet), a sorozat egyik legnagyobb erényét adó ötlettenger és báj oszlopos képviselője. Link képességei a kardforgatáson, védekezésen, csúzlizáson, nyilazáson, kötélhágcsó alkalmazáson és hasonlókon túl számos egyebet is felvonultatnak. Az üres üvegek most is fontos részét képezik eszköztárunknak, így például életerőnket visszaállító dolgokat vagy horgászcsalit is tárolhatunk bennük – igen, horgászni is lehet –, és még sorolhatnám a hasznukat. Az ügyességi és harci részek mellett nem kevés rejtvénnyel is találkozunk, amelyek rendszerint jókora méretű útvesztőkben várnak ránk az adott labirintus főgonoszával együtt. A különféle dallamok ismét szerepet kapnak a játékban, de azokat most nem okarinánk, hanem különböző füvek segítségével szólaltathatjuk meg – így például gyorsan magunkhoz hívhatjuk paripánkat vagy némi légi segítséget igényelhetünk a sasoktól. Sokáig sorolhatnám még a hasznos és ötletes módon felhasználható eszközöket, mint például a lámpást vagy a különféle magokat és terméseket, de hagyok felfedeznivalót a játékosoknak is. Farkas alakot öltve Link elveszíti eszközei javát, cserébe azonban képes harapva támadni, magasra ugrani, sebesen szaladni, lyukat ásva átjutni egyik helyről a másikra, ily módon a föld alá elrejtett cuccokra lelni, vagy különféle szag- és egyéb nyomokat követni. A programban rejlő ötletek tárháza tényleg igen méretes, ami jelentős kihívással is társul, így a hosszú játékidőt is figyelembe véve méltán lehet a széria mindmáig egyik legsikeresebb, legkedveltebb darabja.
Hogy ne csak egy sima felhúzott, kicsit kipolírozott grafikájú portról legyen szó, a készítők nem kevés újdonságot is belecsempésztek a játék HD kiadásába. Ezek egy része a Wii U specialitásaiból fakad, mint például a kontroller képernyőjén könnyen kezelhető térkép és inventory, vagy a giroszkóp kihasználása a célzáshoz. Vannak azonban egyéb új funkciók is, mint a szellemlámpás, az Amiibo-kompatibilitás – és az egyes figurákkal kapható új tulajdonságok vagy eddig sosem látott labirintusok –, illetve a villámgyors váltás Link két alakja között. Ezek mellett a játék bizonyos elemeit, metódusait is átdolgozták, korszerűsítették a készítők. Szintén új a játék első indításakor már elérhető Hero mód, amely jóval nagyobb kihívást jelent még a veterán rajongók számára is. A grafika természetesen Full HD felbontásban pompázik az eredetinél jóval élesebb és kidolgozottabb – de azért valljuk be, kicsit kopottas – textúrák mellett, és ha a tévé foglalt, a kontrolleren is gond nélkül játszható a program. A többit meghagyták a japán srácok az eredeti formájában, de ami jó, azon minek változtatni?
Aki – hozzám hasonlóan – tűkön ülve várja a Nintendo első, kifejezetten Wii U-ra fejlesztett Zelda játékát, annak remek alkalma kínálkozik a megérkezéséig ólomlábakon vánszorgó idő lerövidítésére. A The Legend of Zelda: Twilight Princess érdemei egy fikarcnyit sem változtak az elmúlt egy évtizedben: még mindig a játéktörténelem egyik legkiválóbb remeke. Ami pedig a napokon belül megjelenő HD verzióban más lett, az csak emel az eleve kimagasló alkotás fényén.
